2017 januárjában Jos Daerden a Genk másodedzője lett és azóta is az FTC-vel nemrég az Európa Ligában találkozó belga klubnál dolgozik a 70 éves szakember - ma már az utánpótlásban, egyfajta játékosmegfigyelőként, illetve tanácsadóként.
És magyar múltja is van a korábban (asszisztensedzőként) belga bajnokságot is nyert trénernek: 2012 júniusa és 2013 márciusa között irányította az Újpest szakmai munkáját, akkor egy Paks elleni 0-6-ot követően bontottak vele szerződést a lilák. A tréner 18 mérkőzésen, többek között a Tshibuabua góljával a hajrában eldőlt, 2012 augusztusi Ferencváros elleni derbin (2-1) vezette a lila-fehéreket. Ezzel ő az egyike annak a két(!) újpesti vezetőedzőnek (a másik Nebojsa Vignjevic), aki egyáltalán le tudta győzni a nagy riválist az elmúlt bő egy évtizedben.
Az Újpestről történt távozása után a korábbi 5-szörös belga válogatott az orosz Szamaránál dolgozott másodedzőként, majd hét év után tért vissza hazájába, nemrég pedig csapata - két éve belül harmadszor - újra szembenézhetett a Ferencvárossal, ezúttal az Európa Ligában. A Genkről, a Ferencvárosról, az Újpestről és magyar múltjáról is kérdezte Daerdent a csakfoci.hu.
Ex-újpesti edzőként és Genk alkalmazottként, hogy élte meg a Ferencváros 1-0-ás idegenbeli győzelmét, amit a helyszínen látott?
– Talán furcsán hangzik, de még mindig követem a magyar bajnokságot. Tudom, kik játszanak az első osztályban, hiszen az ember követi azokat a csapatokat, ahol korábban edzőként dolgozott. Ismertem például Dibuszt is, ő már akkoriban is védett, amikor én az Újpestnél voltam. De emlékszem Bödére is, aki, ha jól tudom, még mindig aktív. A magyar liga színvonalát összehasonlítva a belga ligával, azt hiszem, korrekt azt mondani, hogy a mi bajnokságunk valamivel magasabb szintű.
Most ott ültem a kispad mögötti lelátón, Robbie Keane közelében, és láttam, hogy amikor nem tudtak belőni egy-egy helyzetet, szinte megőrült. Viszont láthatóan tudta, hogy mi az egyik gyenge pontunk a Genknél: amikor beadás közeli helyzet van, nincs igazi nyomás a labdát beadó játékoson. Ez most is így volt a gólnál – jött is Varga és befejelte.
Őszintén szólva, nem sok helyzetet alakítottak ki, de kihasználták, amit kellett. Szóval nem volt jó meccs a mi részünkről. A Ferencváros viszont jól játszott - mondta Jos Daerden a csakfoci.hu-nak.
Mit gondolt a Ferencváros teljesítményéről?
– Azt hiszem, nagyon okosan játszottak. A játékrendszerük világos volt. Tudták, hol tudnak minket megsebezni, és meg is tették. Tudták, hogy a Genket az átmenetekben lehet megfogni, pedig nincs is túl sok gyors játékosuk. De amint eljutnak a támadóharmadba, nem haboznak, azonnal beívelik a labdát a tizenhatosra. Így szereztek gólt. De azt is el kell mondanom, hogy védekezésben is jól szervezettek voltak. Három középső középpályással, mögöttük egy ötös lánccal - nem kiemelkedő, de masszív védők, és van egy tapasztalt kapusuk is. Jó mérkőzést játszottak, jó taktikával.
Van a Ferencvárosban olyan játékos, akit ajánlana a Genknek?
Igen, a csatár, Varga Barnabás. De őt már ismerik, volt róla szó a klubnál. De a Genk filozófiája az, hogy fiatal tehetségeket vesz, egy-két évig fejleszti őket, majd továbbadja. Ez a modell, nem könnyű, de működik. Varga pedig már 30 éves.
Ez már a két csapat harmadik mérkőzése volt két éven belül, és a Genk még mindig nem tudta legyőzni a Ferencvárost. Mi lehet ennek az oka?
– Őszintén szólva, ha a Genk tavaly játszott volna a Ferencvárossal, akkor sem verte volna meg. Mert nálunk nagy gondot jelent mostanában, hogy nem tudunk mérkőzéseket megnyerni. Az egyik fő oka ennek, hogy az elmúlt 22 bajnokiból csak egyszer volt kapott gól nélküli meccsünk. Természetesen ez mindent elmond: ha csak egyszer tudsz „clean sheetet” hozni, akkor minden meccsen legalább két gólt kell rúgnod a győzelemhez – és ez nagy probléma. Mindez pedig nemcsak a védelem hibája, hanem az egész csapaté. Ez a gond már a tavalyi szezon végén elkezdődött. Tudja, Belgiumban van rájátszás, és már ott is 18 meccsen keresztül nem volt kapott gól nélküli találkozónk. Aztán most is: három meccs, és még mindig semmi.
Lehet Önt kellett volna megkérdezni, hogyan kell ezt csinálni...2012-ben az akkori csapatának összejött, ezzel Ön az egyike annak a két újpesti vezetőedzőnek (a másik Nebojsa Vignjevic - a szerk.), aki egyáltalán le tudta győzni a nagy riválist az elmúlt 13 évben.
- Igen, emlékszem rá, úgy volt, ahogy mondja. 1–1 volt, és aztán a 94. percben jött Tshibuabua gólja... őrület volt a stadionban! Aztán az egésznek a vége szomorú lett. Akkoriban sokáig együtt jártunk el egy étterembe minden hazai meccs után Marc Lelièvre másoedzővel (Daerden akkori újpesti utódjával - a szerk.) De éreztem egy idő után, hogy valami nem jó és megváltozott. Azt mondtam magamnak, hogy talán jobb lenne, ha befejezném, mert nem tudom, valami furcsa volt, amit nem tudok megmagyarázni. De végül a szezon végéig maradtam a Paks elleni 0-6 után is, segítettem más pozícióban a klubot. És ez kár, hogy ez az egész így történt, mert még most is gyakran beszélek erről az időszakról. Számomra az a budapesti év nagyon különleges volt, nagyon szerettem ott lenni. A város, az emberek, minden – igazán közel kerültek hozzám.
Mi volt a gond akkor Újpesten?
- Az ottani probléma szerintem sajnálatos és egy kicsit romantikus dolog is, de létezik – és nemcsak Magyarországon, hanem Belgiumban is. Ott van például az Anderlcht Az elmúlt hét-nyolc évben semmit sem nyertek, de még mindig nagy klubként tartják számon őket a név miatt. Ugyanez a helyzet, ha például az Újpest akkori "családjáról" beszélünk, a Standard Liége-zsel vagy a Sint-Truidennel. Ezek tradicionális klubok, tele történelemmel, de az emberek még mindig a múlt alapján íté Pedig a múlt az múlt – most van a jelen.
De mitől nem olyan a jelen, mint volt a múlt?
- Őszintén, Újpesten mindenki segítőkész volt, minden rendben ment. De tudja, akkoriban Roderick Duchâtelet még nem volt teljesen a klubnál, csak később csatlakozott, és minden hazai meccsre eljö Persze, ott volt Gyarmati Eszter ügyvezető is, de mondtam Rodericknek, hogy ez így nem működik. Van egy struktúránk, emberek, akik döntéseket hoznak, de ha ő nincs jelen nap mint nap, akkor előbb-utóbb gond lesz, a dolgok félresiklanak. De nem hibáztatok senkit, de tudja, hogy ha a „főnök” nincs ott, akkor lesznek emberek, akik másképp gondolják, mint ahogy a" főnök" szeretné. Ez így megy. Ilyenkor nagyon erős háttérre, stabil emberekre van szükség, akikben száz százalékig – sőt, kétszáz százalékig – megbízhat a főnök, akiknek delegálni lehet. Bizonyos helyzetekben ott kell lenni és kézbe kell venni a dolgokat.
Milyen volt a kapcsolata Roderick Duchâtelet tulajdonossal? Beszélnek még egymással?
– Jó viszonyban voltunk és szoktunk még beszélni. De az édesapjával, Roland Duchâtelet-lel is.
El is mondtam nekik, hogy szerintem hibát követtek el, hogy mindig olyan klubokat választottak, amelyeknek nagy hagyományuk volt. Ez volt az, ami nehézséget okozott nekik – mert ezeknél a kluboknál a szurkolók mindig elvárják a múlt sikereit. Ugyanez volt Belgiumban is., ami Újpesten is történt: rengeteg szurkoló, sikeres múlt - egy ilyen közegbe nagyon nehéz új játékosokat hozni, új utat mutatni. Nem lehet összehasonlítani azzal, ami régen volt.
Ma sem könnyű a helyzet Újpesten…figyelemmel kíséri még volt csapata eredményeit?
- Tudom, hogy tavaly tulajdonosváltás történt, és az egyik legnagyobb magyar vállalat, a MOL vette át a klubot. Láttam, hogy Simon Krisztián visszavonult. Sajnálom, mert szerettem őt, jó srác volt, sokat jelentett a szurkolóknak is. Tudom, hogy még mindig keresik az útjukat Újpesten, nézem az eredményeket, és néha látom a szurkolói kommenteket is. Persze, a szurkolók azok szurkolók, de... szerintem most több drukker van, mint korábban. Nem tudom, játszottak-e már a Ferencvárossal, de láttam, hogy más meccseken is 7-8 ezren voltak kint. Az szép szám. A stadion is rendben van, szép minden. Egyszer, egy évvel azután, hogy elmentem, visszamentem Budapestre megnézni a derbit. Nagyon tetszett.
Ön mivel foglalkozik most pontosan a Genknél?
- Még két évvel ezelőtt is a pályán voltam, mint edző és megfigyelőként is segítettem a klubot. A munkám része volt az ellenfelek elemzése, amit aztán bemutattam az edzői stábnak. Hetente egyszer-kétszer kimentem az edzésekre és a mérkőzésekre is. Ezután átkerültem az akadémiára, ahol az „edzők edzője” lettem. A tapasztalatommal segítettem a fiatal trénerek generációját, főleg az U18-as csapatnál. Ott egyébként játszottunk az ifjúsági ligában is, például az MTK ellen – és akkor újra Budapesten jártam. Elutaztam megnézni az ellenfelet, és a meccs után azonnal felhívtam a Genk sportigazgatóit, mondtam nekik, hogy van ott két nagyon jó játékos - az egyik nevét már elfelejtettem, de Vancsa Zalánra emlékszem, ő kivételes volt, később aztán ugye a Lommel játékosa is lett. Szóval mindig és mindenhol figyelemmel kísértem a magyar focit, és szurkolok az Újpestnek. Remélem a derbin sikeresek lesznek, bár a Genk elleni Fradit látva...nos, nagyon nehéz dolguk lesz.
