Robbie Keane még a múlt heti, Genk elleni idegenbeli Európa Liga-győzelem után nyilatkozott hosszabban az észak-amerikai profi liga, az MLS hivatalos Youtube-csatornájának. A beszélgetésből idézünk az alábbiakban.
A Genk elleni győzelemről
- A Genk nagyon jó csapat, jól játszanak, és tudtuk, hogy a belga bajnokság az egyik leggyorsabb, legintenzívebb az átmenetekben egész Európában. Szóval tisztában voltunk vele, hogy komoly feladat lesz. De a srácok nagyszerűen helytálltak – az első félidő csak rendben volt, de a másodikban már mi domináltunk. A félidő előtt lőttünk egy jó gólt, és védekezésben is nagyon stabilak voltunk. Összességében remek teljesítmény volt ez a részünkről.
A szurkolókról és a hangulatról:
– Nagyon jó! Sok szurkoló kísér el minket idegenbe is, tegnap is több ezer ember jött Belgiumba. Otthon pedig majdnem minden meccsünk telt házas, az Európa Liga-meccsek pedig mindig teljesen elkelnek. A szurkolók hihetetlenül szenvedélyesek – rengeteg ultránk van, folyamatosan énekelnek, fantasztikus a hangulat. Imádom ezt az atmoszférát, és azt, ahogyan rajonganak a futballért.
A taktikai szemléletéről és az edzői gondolkodásáról:
– Edzőként az ember folyamatosan megoldásokat keres. Mindig azt figyeled, mit csinál az ellenfél.
Például tegnap az első félidőben nem igazán működött a játékunk, ezért taktikai változtatásra volt szükség: megcseréltük a két középpályást. Az egyikük fiatal, 19 éves srác, rengeteg energiával, a másik oldalon pedig egy olyan játékosuk volt, aki agresszívan futott be a védelem mögé. A csere teljesen megváltoztatta a mérkőzést. Szóval mindig gondolkodsz, mindig figyelsz.
A legnagyobb kihívásokról
– A versenyszellem soha nem múlik el – játékosként biztosan nem. Persze, ez nehéz, mert játékosként mindig úgy éreztem, hogy kézben tartom a dolgokat. Tudtam, hogy képes vagyok valamit tenni, változtatni a meccs menetén. Bármelyik pillanatban tudtam gólt szerezni.
De edzőként már a játékosokra kell hagyatkoznod. Te adod az utasításokat, megpróbálsz mindent átadni nekik, amit csak lehet – de a megvalósítás az ő kezükben van. Őszintén szólva, vezetőedzőként ez a legnehezebb dolog.
(...) A másik nagyon fontos dolog, amit szerintem meg kell érteni, hogy az emberek nem te vagy. Szerintem ez a lényeg. Nem mondhatom egy csatárnak, hogy csinálja azt, amit én csináltam, vagy amit más játékosok csinálnak – ezzel óvatosnak kell lenni. Tudom, hogy sok volt játékos ebbe a hibába esik, amikor dühös lesz és idegesíti a helyzet. Én nem estem bele ebbe a hibába.
Beszéltem néhány volt játékossal és edzővel, és ez volt az egyik legfontosabb tanács, amit adtak: mindenkit másként kell kezelni, egyénileg. És igyekezni kell abban segíteni őket, amiben a legjobbak. Nem fognak úgy mozogni, mint én, de valószínűleg más területeken jobbak nálam. Szóval az a kérdés, hogyan tudom segíteni őket abban, hogy ezeket a területeket tovább fejlesszék.
Az edzői munka 20-30 százalékban a taktika – a maradék 70 százalék az, hogyan tartod boldogan mind a 25 játékost
