Két és fél évig szinte semmit nem lehetett rólad hallani. Most te vagy a BVSC vezetőedzője. Meglepett a felkérés?
- Számítottam rá, hogy lesz majd megkeresés, de azt nem gondoltam, hogy idén nyáron – kezdte Buzsáky Ákos, a csakfoci.hu-nak. - Amikor Kisteleki István felvette velem a kapcsolatot már a felkészülés közepén jártak a csapatok. Természetesen nem gondolkodtam a válaszon. Ugyan felnőtt csapatnál valóban nem dolgoztam egy ideje, de folyamatosan tanultam, Angliába járok edzőképzésre, a Grund FC-nél fiatalokkal foglalkoztam, képeztem magam, hogyha eljön ez a pillanat, készen álljak a feladatra.
Pár éve volt egy nagyon kemény időszakod, amikor szenvedélybetegségről, családi gondokról és üzleti problémákról beszéltél. Mennyire volt nehéz ebből a gödörből kimászni?
- Nem könnyen, de megcsináltam. Volt egy szép karrierem, álmaim, amelyek nagy része teljesült. Önerőből, magyar játékosként eljutottam a Premier League-be, ami hatalmas tett. Volt egy üvegkastélyom, amit szépen építgettem, berendeztem, aztán egyszer csak összetört. Egészen addig sebezhetetlennek hittem magam, de aztán rájöttem, hogy ugyanolyan törékeny vagyok, mint az én kis kastélyom.
Kellett egy kis idő, hogy rádöbbenjek, nem a karrier, nem a futball a legfontosabb az életben, ennél vannak sokkal fontosabb dolgok is. Ez a felismerés segített abban, hogy visszabillenjek a normál életbe.
Nagy meccse volt ez az életednek?
Amikor az ember pompában, fényűzésben él, baromi jól megfizetik, olyan autója van, amilyet akar, azt vesz, amit akar, nem tudja elképzelni, hogy ennek egyszer vége lesz.
- Nagyon nehezen dolgoztam fel a játékos-pályafutásom befejezését. Sok profi sportoló kerül ilyenkor méltatlan helyzetbe, mert egyszerűen nem tud mit kezdeni a szituációval és esetleg nincsenek mellette olyanok, akik kirángatják a gödörből. Szerencsére túl vagyok életem ezen szakaszán, nem is tudnék a munkára összpontosítani, ha nem lenne tiszta a fejem. Ehhez fontos a családi háttér, na és az, hogy Kisteleki Istvántól most megkaptam a lehetőséget. A karrierépítésem szempontjából a lehető legjobb helyen vagyok.
Azt mondta veled kapcsolatban, hogy 10 nap alatt többet tanultak tőled a játékosok, mint az elmúlt 10 évben összesen….
- Nyilván túloz, de örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk a futballról. Rám a maximális profizmus jellemző edzőként is, nálam nem kezdődik úgy edzés, hogy annak ne lenne megtervezve minden egyes másodperce. Munkamániás vagyok és ezt a játékosaimtól is elvárom. A legapróbb részletekre is megpróbálok figyelni.
Mik ezek az apró részletek?
- Mondok két példát. Amióta itt vagyok a BVSC-nél kiköltöztünk a Szőnyi útról és a Tatai úton tartjuk az edzéseket. Sokan nem értették, hogy miért. Azért, mert azt akarom, hogy a mindennapi munka ne ott folyjon, ahol a mérkőzéseken pályára lépünk. A meccsnap egy ünnepnap kell, hogy legyen, egy különleges esemény minden játékos életében. A másik „apróság", amire mindig figyelek, hogy a cicázásnál a futballisták maximálisan oda rakják magukat, én nem engedem meg az úgynevezett „magyar cicázást", amikor csak lötyögnek.
A cicázás a futball alapja, a mérkőzéseken is számtalanszor van négy a kettő vagy öt a kettő elleni szituáció, amit, ha „sík vak" vagy, nem tudsz megoldani.
Mindig büszke voltál rá, hogy Angliába jársz edzőképzésre. Pár hónapja Wayne Rooney-val, az egyik "osztálytársaddal" készült egy közös fotó. Most épp hol tartasz a tanulásban?
- Most szereztem meg az UEFA A licencet. Mivel hosszú évekig futballoztam Angliában és jó a kapcsolatrendszerem, fontosnak tartottam, hogy az ottani oktatásban vegyek részt.
Angliában nem attól lesz valaki edző, mert a kurzus végén húz egy jó tételt, amit pont tud. Nagyon komoly elméleti és gyakorlati oktatás folyik, rengeteg edzéssel, videózással, elemzésekkel. A tanfolyam végén az összkép alapján aztán eldöntik, hogy ki az, aki megérett már az adott licenc megszerzésére.
- Hatodik éve edzősködöm, dolgoztam felnőttekkel, 19, 17, 14 évesekkel. Ahogy egy futballista életében fontos, hogy gyerekként elsajátítsa az alapokat, az edzőknél is elengedhetetlen, hogy először fiatalokkal dolgozzon. Ha ez a lépcsőfok kimarad, hosszú távon ritkán lehet valaki sikeres.
A te korosztályodból nagyon sokan komoly pozíciókat töltenek be a magyar vagy éppen a külföldi futballban. Hajnal Tamás és Tőzsér Dániel például vezető, Gera Zoltán, Lőw Zsolt, Dárdai Pál, Juhász Roland és Huszti Szabolcs pedig edző. Mindez minek köszönhető?
- Baromi egyszerű a válasz. Meg kell nézni, hogy ők mindannyian hol futballoztak. Komoly bajnokságok, komoly csapataiban. Rengeteget tanultak és ezt most vezetőként vagy éppen edzőként kamatoztatják azt a fajta profizmust, amit ott magukba szívtak.
Te mikor leszel élvonalbeli edző?
- Nem tudom, játékosként sem terveztem soha előre. Sok játékosnak az volt a célja, hogy rengeteg pénzt keressen. Nekem nem, én másképp gondolkodtam: erős bajnokságokban akartam játszani és tudtam, ha ez sikerül, úgyis sok pénzem lesz. Most az a legfontosabb, hogy a BVSC-vel sikeresek legyünk, kiharcoljuk a feljutást. Nekünk kell a legkeményebben dolgozni, az a célom, hogy mindenki futballistának érezze magát és megteremtsem a játékosaim számára a fejlődés lehetőségét.
Mennyire vagy más edző, mint a III. kerületi TVE-nél voltál?
- Sokat fejlődtem, sokkal felkészültebb vagyok. Az ottani féléves munka adott egy visszajelzést, hogy meg tudom csinálni: bedobtak a mély vízbe és nem fulladtam meg. A játékosok élvezték a közös munkát, én pedig rájöttem, nem igaz, hogy a magyar játékos nem szeret dolgozni, csak követelni kell tőle.
Úgy tűnik, újra kerek az életed. A tévézés nem hiányzik?
- Nem hiányzik, de lehet, hogy hamarosan sokan meglepődnek majd…
PRIVACSEK ANDRÁS
