Az ETO feljutására látsz nagyobb esélyt vagy a te gólkirályi címedre?
- Idén év elején azért igazoltam Győrbe, hogy feljutáshoz segítsem azt a csapatot, amelytől a legtöbbet kaptam karrierem során – kezdte Priskin Tamás a csakfoci.hu-nak. - Nyártól azonban egy új koncepció vette kezdetét, sok volt a távozó és főleg fiatal, saját nevelésű játékosokra épít a klub. Egyelőre nem reális opció számunkra a feljutás, a gólkirályi cím viszont összejöhet. Boldogabb lennék, ha ez fordítva történne. Természetesen nem mondtam le a feljutásról, remélem az elkövetkező években sikerülni fog.
34 éves vagy, hány lehetőséged lesz még erre?
- Egyelőre nem látom a karrierem végét, fizikálisan és mentálisan is rendben vagyok. Amíg érzem a futball iránti éhséget és a motivációt, nem gondolkodom a befejezésen. Még másfél éves szerződés köt az ETO-hoz.
Jelenleg 13 góllal a második helyen állsz az NB II góllövőlistáján. Soha nem voltál még ennyire termékeny. Most vagy pályafutásod csúcsán?
- Azt azért nem mondanám, hiszen mégiscsak a másodosztályban futballozom. Az viszont igaz, hogy soha nem szereztem még 10-nél több gólt az őszi szezon alatt és már biztos, hogy ez lesz a legeredményesebb idényem.
- Örülök, hogy ennyi idősen is sikerül ilyen teljesítményt nyújtanom és bízom benne, hogy az elkövetkező években sem állok le a góltermeléssel.
Van még visszaút számodra a válogatottba?
- Az NB II-ből nincs, de ha feljutunk, azon leszek, hogy ez újra összejöjjön.
Tudom, hogy az idő nem nekem dolgozik, de jól látható, hogy a szövetségi kapitánynál nem a kor számít, hanem a teljesítmény.
- Az kívülről is érezhető, hogy nagyon jó a csapatszellem a válogatottnál, olyan, mint a legutóbbi Eb idején volt. Emellett az is közös a két csapatban, hogy most is egy nagyon karakteres, remek edző irányítja a válogatottat.
2015-ben a norvégoknak lőtt bombagólod is kellett ahhoz, hogy kijussunk az Eb-re, most viszont a TV-n nézhetted csak az Izland elleni diadalt. Hogy élted meg azt a meccset?
- Tiszta szívből szurkoltam a srácoknak, megérdemelték. Egyáltalán nem irigykedtem, hiszen az elmúlt pár év alapján nem volt annak realitása, hogy ott legyek a keretben. A norvégoknak lőtt gólom pedig karrierem legemlékezetesebb találata. Bárhova megyek, bárkivel találkozom, mindenki ezzel a góllal azonosít, ez már életem végéig elkísér. Büszke vagyok rá, hiszen, ha semmi más nem marad meg az embereknek a pályafutásomból, csak ez a gól, már elmondhatom, hogy elértem valamit. Hatalmas élmény volt az Európa-bajnokság minden pillanata. Az Eb előtti időszakban sérülés miatt bizonytalanná vált a franciaországi szereplésem, de végül kiharcoltam a helyem a keretben.
Azt mondják rólad, hogy nem bonyolítod túl a dolgokat, fejben nagyon erős vagy, szinte soha nem viselnek meg a kudarcok, de a sikerek sem részegítenek meg.
- Nincs értelme a negatívumokon rágódni, ezért nem is foglalkozom velük, ahogy a jó eredményeket sem kell túlértékelni, hiszen nem tartanak örökké. Korán meg kellett edződnöm, felvidéki magyarként még gyerekfejjel kerültem át Győrbe, majd nem sokkal később Watfordba. Egyedül voltam, tudtam, hogy csak akkor lehetek sikeres, ha maximálisan a futballra koncentrálok és nem hagyom, hogy bármi elterelje a figyelmemet.
20 évesen már a Premier League-ben játszottál, azt követően viszont gyakran kölcsönadtak. Miért nem tudtál megragadni hosszabb ideig egy klubnál sem?
- Számomra az volt a legfontosabb, hogy játszani tudjak, ezért, amikor úgy láttam, hogy az adott csapatnál kevesebb lehetőséghez jutok, mindig preferáltam a kölcsönadásomat. Angliában akár egy hónapra is kölcsön lehetett adni játékost, én pedig ezt sokszor kihasználtam. A fejlődésem és a válogatott szempontjából is ez volt a legjobb döntés. A 16 Premier League- és több mint 120 Championship-meccs nem olyan kevés.
Amikor a Slovanhoz igazoltál, sok magyar szurkoló ellenérzését váltottad ki. Nem fordult meg a fejedben, hogy a pozsonyi lehetőséget kihagyod?
- Profi labdarúgóként mindig arra törekedtem, hogy minden egyes klubváltásommal lépjek egyet előre, ráadásul a Slovannál címekért játszhattam és végül a Szlovák Kupát sikerült is megnyernünk.
Tisztában voltam vele, hogy a szurkolók egy részének ez nem fog tetszeni, a DAC elleni meccseken kaptam is szépen a drukkerektől, de ez természetes, ezzel együtt kell élni. Sokakban az a tévhit él, hogy a Slovan játékosai gyűlölik a magyarokat, de ez egyáltalán nincs így.
- Soha nem volt a nemzetiség téma köztünk, legalábbis negatív értelemben biztosan nem. Ott van például Holman Dávid esete, aki magyarként évek óta meghatározó játékosa a Slovannak, befogadták őt, szeretik, ő pedig remekül játszik.
A Slovan után kerültél a Fradiba, ahol viszont már nem tudtad megismételni a korábbi teljesítményedet. Sokak szerint ott bicsaklott meg a pályafutásod.
- Ezzel nem értek egyet. Ha egy olyan nagy klub hív, mint a Ferencváros, akkor gondolkodás nélkül igent kell mondani. Az tény, hogy nem úgy sikerült a Fradinál eltöltött időszakom, ahogy elterveztem, de mégiscsak bajnok lettem, még ha kevés játékperccel is. Egy futballistának nagyon fontosak a címek és a Szlovák Kupa után magyar bajnokságot is tudtam nyerni. Szerepeltem Eb-n, játszottam a Premier League-ben, ez nem sok magyar játékosnak adatott meg. Összességében elégedett vagyok a pályafutásommal, semmit nem bántam meg. Már csak két célom van a futballban: szeretnék még az ETO-val az NB I-ben futballozni és újra pályára lépni a magyar válogatottban.
PRIVACSEK ANDRÁS
