Az utolsó meccs végén a szurkolók kihívták az öltözőből a csapatot, és eléggé kritikus véleményt fogalmaztak meg. Mit éreztél, amikor kiálltatok a szurkolók elé?

– Meg kell értenünk a szurkolókat. Az elmúlt években többnyire csak negatívumban volt részük, kevés sikerélményük volt, az utolsó fordulókban rendre a kiesés veszélye fenyegette a csapatot. Viszont a mostani együttes hitet és reményt adott nekik. Így is, hogy az utolsó öt mérkőzést elrontottuk, csak három pontra voltunk az ötödik helytől, amivel a Diósgyőr történelmének második legjobb eredményét értük volna el. Borsodban, Miskolcon mindenki imádja a klubot, amikor ideérkeztem, éppen bojkottálták a mérkőzéseket a szurkolók, mindent megtettünk, hogy visszajöjjenek. Ez végül sikerült is, úgy gondolom, hogy a drukkerek megszerették ezt a csapatot, hiszen reményt adtunk nekik, hogy ez a csapat jobb eredményt fog elérni az előző évekhez képest. A helyezés miatt végül ők is csalódottak lettek, ahogyan mi is, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy több volt ebben a csapatban, nem a realitást mutatja ez a 9. hely.

Hónapokkal ezelőtt még a nevedet skandálták a szurkolók, a szezon végén pedig sokan közülük azt mondták, ha van még egy forduló, a DVTK esik ki. Mondhatni, hogy rövid időn belül megjártad a mennyet és a poklot is?

– Amikor jól ment a csapatnak és rengeteg negatív szériát megtörtünk, akkor sem éreztük magunkat a mennyben, és most a végén, amikor nem úgy sikerült néhány találkozó, akkor sem éreztük magunkat a pokolban. Mindig igyekeztünk az aranyközépúton járni.

Maradva még a járvány utáni időszaknál, az utolsó 8 forduló alapján kiesőhelyen található a Diósgyőr. Megtaláltátok már az okokat, hogy miért sikerült így ez a periódus?

– Messzebbről kezdeném, mert három részre osztom a szezont. Az első az őszi időszak, amikor bebizonyítottuk, hogy nem kiesőjelöltként, hanem másképp kell már velünk számolni, elkerültünk az utolsó helyekről és stabilizálódott a védelmünk. A második időszak a téli, ami a vírusszünetig tartott, ekkor igazoltunk néhány játékost és belekezdtünk egy újfajta munkába, ennek eredményeképp a kényszerszünetig mi szereztük a legtöbb pontot és a legtöbb gólt. Ezt senki nem veheti el tőlünk. Talán még ebbe az időszakba tartozik az újraindulás utáni első két meccsünk is, hiszen kezdésként megvertük a Mezőkövesdet, valamint helytálltunk a Ferencváros otthonában. Ezt követően kezdődött a harmadik része az idénynek, amikor a vasárnap-szerda ritmusban már elégtelenre vizsgáztunk az eredményesség tekintetében.

Az újraindulás után miért volt ez a látványos visszaesés?

– Ennek több oka is van, nem akarok magyarázkodni, de 2-3 fontos tényezőt itt azért felsorolnék. A legtöbb magas intenzitású futás a mi csapatunkat jellemezte, ahhoz, hogy ezt a szezon során végig alkalmazni tudjuk, megfelelő alap állóképességre van szükség, amit az újraindulás előtti három hétben nem lehetett felépíteni. Két meccs között pedig 2-3 nap alatt nem lehet kellőképpen kipihennie magát a játékosoknak, és nem lehet feltölteni ennyi idő alatt az energiaraktárakat, ez egyszerű élettani magyarázat.

A vírusszünet után védekezésnél a kapunktól 35-40 méterre vissza kellett húzódnunk, hogy energiatakarékos legyen a játékunk. Ha az egész mezőnyt megnézzük, az újraindulás után a magához képest három leggyengébben teljesítő csapat a Mezőkövesd, a DVSC és a DVTK volt. Nem véletlen, hiszen ezen együttesek játékában volt benne a legtöbb kontra, a legtöbb sprint és a legtöbb magas intenzitású futás.

A Mezőkövesd elleni győzelem után a csapat fellépett a 4. helyre, már csak 5 pontra volt a dobogó, és a szurkolók között beszédtéma lett az Európa Liga is. Irreális lett volna a 3. hely?

– A szurkolók azért vannak, hogy mindig a legjobbat akarják a csapatnak és vágyakozzanak. Természetesen mi is sportemberek vagyunk és minden meccset meg akarunk nyerni, azért dolgoztunk, hogy folyamatosan előrelépjünk. Ha viszont a költségvetéseket és a játékoskereteket nézzük, akkor irreális lett volna a 3. hely, de nem volt lehetetlen kategória.

Véletlenül sem csak a negatívumokról szeretnék beszélni, úgyhogy térjünk át arra, milyen pozitívumokat emelnél ki a szezon kapcsán?

– Fontos volt, hogy az előző évekhez képest ezúttal már ne kelljen az utolsó fordulóban azon izgulni, hogy bent marad-e a csapat az NB I-ben, ezt teljesítettük. Három saját nevelésű játékosunk, akik közül a legfiatalabb még nincs 18 éves, közel 1500 percet töltöttek a pályán ebben a szezonban, ezt kevés NB I-es csapat mondhatja el magáról. Több negatív szériát is sikerült megtörnünk, például 13 év után nyert a DVTK az Újpest vendégeként, nagyjából 40 év után aratott a Diósgyőr idegenben négygólos sikert (a Honvédot győzték le 4-0-ra - a szerk.), Zalaegerszegen 44 év után győztünk újra, valamint idegenben volt egy hétmeccses veretlenségi sorozatunk, erre szintén nem volt példa évtizedek óta.

Mi a cél a következő idényben? Mi jelentene előrelépést?

– A klubvezetés feladata, hogy ezeket a célokat megfogalmazza. Ez nagyban függ majd attól is, milyen játékoskeretet sikerül kialakítanunk.

Milyen posztokra várhatóak erősítések?

– Két érkezőnk már van Hegedűs János és Gheorghe Grozav személyében, rajtuk kívül további kettő vagy három játékost szeretnénk még igazolni.

Könnyen fogsz tudni dolgozni egy hozzáállásban megye 3-as szintű játékossal?

– Ezt a kérdést most nem igazán értem...

Új játékosotokról, Gheorghe Grozavról mondta azt az előző edzője, Bódog Tamás, hogy Bundesliga-szintű játékos, de a hozzáállása olyan, mint egy megye hármas játékosé.

– Minden játékos más, minden játékoshoz meg kell találni az utat. Eddig bárhol voltam, mindenhol sikerült minden játékosból a legtöbbet kihoznom, úgy gondolom, hogy ez alól Grozav sem lesz kivétel.