A bunteto.com készített terjedelmes interjút az NB I-et vezető Kisvárda sportigazgatójával, Révész Attilával, aki elmondta, egyelőre nem foglalkoztatja a bajnoki cím gondolata, nem tekint ennyire előre.
– Ezzel együtt az eredményeink szerintem elismerésre méltóak. Tisztában vagyok ugyanakkor a helyzetünkkel, a klub paramétereivel, ennek tükrében mondhatom, a honi erőviszonyok közepette valamelyest túlzó a helyezésünk, ettől még feltétlenül jó érzéssel tölt el, hogy így teljesítünk. De a tabella állása önmagában nem jelent plusz örömforrást, most is ugyanúgy telik minden napom, mint eddig. Már a jövő foglalkoztat, a feladatok: megtartani a játékosokat, újakat idecsábítani. Nagyon magasra tettük a lécet, miközben tudjuk, a lehetőségeink miatt nehéz ennél feljebb lépni. De meg kell próbálni, mert engem egyedül a fejlődés lehetősége motivál. Látom a korlátainkat, amit átlépni képtelenség.
Mi nem a Ferencváros vagyunk, ahol szinte korlátlan a fejlődési lehetőség. Nincs is összhangban a saját magunkkal szemben támasztott igény, illetve a realitás.
Egy ilyen közepes méretű klubnak, mint a miénk, egészen mások a céljai, mint egy minden évben minimum az El-csoportkörére aspiráló együttesnek. Egy-egy kiugró siker ettől még összejöhet, ha minden olyan szerencsésen alakul, mint mostanság – mondta Révész, aki szerint immáron egyértelmű, hogy közepes klubnak számít a Kisvárda. – A kis klub jelzőt elfelejthetjük. Szervezeti, infrastrukturális, pénzügyi szempontból is a közepes klubok közé sorolható, közép-európai szinten is. De hát a magyar bajnokság már elhagyta a környező országokat. Elfogultság nélkül, és nem megbántva a szomszédokat, kijelenthetjük, a román, a szlovák, de még a szerb bajnokságot is megelőztük. Ha a nemzetközi kupasikerekben ez valóban nem is mindig mutatkozik meg, az átigazolási piacot, a hozzánk kerülő játékosok képességeit, a klubok értékét, szervezettségét, de akár a játék minőségét tekintve is elléptünk tőlük, a lehetőségeket vizsgálva egészen biztosan.
A sportigazgató a kisvárdai elvekkel kapcsolatban megjegyezte, a rendszerük alappillérét a szabályok képezik, azok ismertek az edzők és a játékosok előtt is, már a szerződéskötéskor szembesülnek velük a menedzsereik. Kisvárdán szakmailag játékrendszerbeli elvárás a négyvédős szisztéma, pontosan meghatározott, hogy a szélsőknek hogyan kell helyezkedniük, hogy miképpen oldjuk meg a visszatámadásokat, de ezek az irányelvek azért is lényegesek, mert alaposan megkönnyítik a játékoskiválasztást.
Az épp edzőválasztás előtt álló Kisvárdával kapcsolatban Révész kiemelte, ha meglenne Erős Gábor pro licence, biztosan ő maradna a csapat élén.
– Nem is gondolkodnék másban. Minden megvan benne, ami kell, még egy kis tapasztalatra lenne szüksége, de abban segítek. Nagyon sok pro és A-licences edzőt találni Magyarországon, de pusztán a képzéssel nem tanulod meg szakmát. Én is elvégeztem, kétségtelenül segít, de nem elvárható, hogy valaki attól legyen jó edző. A lépcsőfokokat végig kell járni, elindulni akár alacsonyabb szintről. Számos edző esetében baj, hogy egyből élvonalbeli csapatnál kezd, vezetői tapasztalat nélkül, és az első adandó problémánál lefagy – folytatta Révész, aki a keret kialakításával kapcsolatban hangsúlyozta, abba egyáltalán nem szólhat bele az edző. – Ebből nem engedek. Éppen azért nem, mert edzők jönnek-mennek, ez alapján folyamatosan alakíthatnánk át a keretet. Ahol nincs jó szakmai vezetés, ott a játékosok is tucatszám érkeznek-távoznak, ami viszont nagyon megterheli a költségvetést. Ez a körforgás csak a menedzsereknek jó, a klubnak hasztalan.
Azt elmondhatja a vezetőedző, melyek azok a posztok, amelyekre ráfér az erősítés, de a klub feladata a kiválasztás.
Ez már csak azért is jó, mert az edző nem tudja, ki, mennyibe került, mekkora a fizetése, így egyedül a szakmai szempontok alapján dönthet a kezdőcsapat kijelölésekor.
Az elmúlt hónapban a DAC-hoz távozó Joao Janeiróról elmondta, a futballelmélet, amit Kisvárdán alkalmaznak, Portugáliából ered, először egy portugál professzor foglalta könyvbe, így előny volt, hogy a tréner jártas ebben. Kiemelte, hogy futballfelfogása alapján a megfelelő választásnak tűnt Joao Janeiro, de az edzések nyolcvanöt százalékát nem ő vezette, hanem Erős Gábor és a stáb.
– A terhelés meghatározásában, a napi munka összetételében nem ő döntött, ami viszont az ő felelőssége volt, azt ragyogóan csinálta. Az első három hét után amúgy meg akartam köszönni a munkáját, de három-négy közös foglalkozás után jó irányt vett az együttműködés. Az erőnléti edzőtől viszont már akkor elköszöntünk – mondta Révész, akinek szívfájdalom volt elengedni Janeirót Dunaszerdahelyre. – Azért volt az, mert én találtam rá, de ő magasabb bérért vagy a családja érdekében cserben hagyott. Utóbbi azért furcsa indok, mert a családi helyzetével akkor is tisztában volt, amikor aláírt hozzánk, szóval nem hiszem, hogy ez döntött volna. Pedig nagy lehetőség volt neki a Kisvárda.
Újságírói felvetésre Révész reagált arra is, hogy sokak szerint a Kisvárda a rengeteg légióssal nem nagyon szolgálja az egyetemes magyar futball ügyét és még csak az sincs, hogy tömegeket szórakoztatna.
– Teljesen egyet tudok vele érteni. El kell fogadjam ezt a vélekedést, de ha azt nézem, mások mit tesznek hozzá a magyar futball ügyéhez, egy-két klub kivételével semmivel sem teszünk hozzá kevesebbet mi. Mások, sokkal jobb lehetőségekkel is hasonlóan működnek. Örök vita a magyar vagy külföldi. De honnan tudnánk mi a keretünket magyarokkal feltölteni? Az NB II-ből vagy az ifiből, utóbbiak azonban még nem felelnek meg a kívánalmaknak. Ha a csapatok többsége így működne, azzal csak azt érnénk el, hogy a legjobb lehetőségekkel bíró egy-két klub még inkább eltávolodna a mezőnytől, ennyi verseny sem jellemezné az első osztályt, esne a színvonal. Csakhogy az NB I színvonalának emelkedése nagyon fontos, ahogy persze legalább annyira lényeges az is, hogy a legjobbjaink a külföldi topbajnokságokban szerepeljenek, és hazatérve a válogatottat segítsék. Mi is szeretnénk a jövőben minél több fiatalt adni a magyar futballnak – folytatta a sportigazgató, aki korábban azt is mondta, hogy egy edző legfeljebb húsz-huszonöt százalékban jelent pluszt, javarészt a játékosokon múlik, mire megy egy csapat. Arra a kérdésre, ha a Kisvárda 66-69 ponttal fejezheti be a szezont, akkor az elmélete szerint 83-87 pont körül zárhatna-e az együttes Jürgen Kloppal, így válaszolt: – Ha idejönne Klopp, akkor is a Fradi lenne a bajnok, a teljesítményünkben már most is benne van ugyanis az a húsz-huszonöt százalék. Ha csak tíz lenne benne, hátrébb állnánk a tabellán. De ezek a számok Alex Fergusontól valók, nem én találtam ki. Azért újdonság legfeljebb, mert nem szokás beszélni róla. Az edzőnek nyilván fájdalmas, nekem is az volt, amikor anno olvastam. Az edző magát tartja a legfontosabbnak a klubon belül, ezért is nehéz elfogadnia a tényt, hogy nem az.
Supka Attilánál maradva: nálunk ugye nagyszerűen teljesített, ezért vitte el a Mezőkövesd. Ha csak az edző személyén múlna a siker, csapatának le kellett volna bennünket győznie a bajnokságban, de mi nyertünk, mert a mi csapatunk jobb. Ha Supka Attila ül a mi kispadunkon, Erős Gabi a Kövesdén, akkor is mi nyerünk, mert most jobb csapat a miénk.
A játékosállomány, a csapathangulat, hogy nyugodtan futballozhatnak a játékosok a döntő szempont. Évek óta lépegetünk előre, a siker nem egyedül az edző érdeme. Ártani annál inkább tud. A lényeg, hogy ami a csapatban rejlik, azt hozza ki belőle. Az a probléma, amikor húsz helyett csak tíz százalékot tesz hozzá. Olyankor kell lépni.
A teljes interjú ide kattintva olvasható!
