Úgy tűnik, a kisvárdai szurkolók döntöttek az edzőkérdésben. A Mezőkövesd elleni idegenbeli mérkőzésen a nevedet skandálták. Ilyesmi ritkán fordul elő egy beugró edzővel. Meglepett a drukkerek reakciója?

– Nem gondoltam volna, de nagyon örültem neki. Ez azonban inkább még a játékos Erős Gábornak szólt, mintsem az edzőnek – kezdte Erős Gábor, a Kisvárda megbízott vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. – Egy kicsit talán közülük való vagyok és ezt ők is érzik. Nyolcadik éve vagyok Kisvárdán, akkor még körbe sövényes pálya volt, azóta végig jártam velük ezt az utat, most pedig vezetjük az NB I-et.

Mennyi esélyt látsz rá, hogy folytathatod a munkát?

– Révész Attila egyszer már tett rá utalást, hogy amennyiben én maradnék, akkor meg kellene oldani, hogy legyen a stábban pro licenszes edző. Valahogy úgy, ahogy Debrecenben működött, hiszen Huszti Szabolcs sem rendelkezett a legmagasabb edzői képesítéssel, Toldi Gábor „adta” a papírt. Az biztos, hogy remekül ismerem a helyet, a csapatot, úgy látom a játékosok is örülnek a jelenlegi helyzetnek, szerintem ők sem bánnák, ha folytathatnánk a közös munkát.

Mi szól leginkább melletted, illetve ellened?

– Ellenem az, hogy nincs meg a pro licenszem. Sajnos 3-4 évet elveszítettem, mivel nem vettek fel azonnal a C licenszes tanfolyamra, de később is szembesültem hasonló akadályokkal. Eddig szerencsére jöttek az eredmények, nálam jobban talán senki nem ismeri a játékosokat, és az sem hátrány, hogy évek óta a felnőtt csapatnál dolgozom a mindenkori vezetőedző mellett. Miután befejeztem a játékospályafutásomat, már Kondás Elemér munkáját is segítettem. Emellett pedig az utánpótlásban is dolgoztam folyamatosan.

Megbízott vezetőedzőként bele tudtál volna bukni ebbe az öt meccsbe?

– Ha mondjuk két vereséggel kezdek, akkor most már aligha én irányítom a csapatot. Nem volt azonban rajtam nyomás, éreztem a támogatást, az összefogást. Magammal szemben azonban nagyon komoly elvárásaim vannak.

Azt tudni kell, hogy Joao Janeiro egy iszonyatosan profi szemléletet hozott Kisvárdára, nem tehettem meg, hogy ebből visszavegyek, ugyanazt kellett tovább vinnem.

– Ez azonban egyáltalán nem esett a nehezemre, hiszen én is munkamániás vagyok. Joao minden apró részletre figyelt, napokkal a meccsek előtt ki volt „tapétázva” az öltöző, órákat készültünk a vetélytársakat bemutató prezentációkra. Ha a Gyirmót ellen készültünk, akkor sárga bóják voltak az edzésen és sárga megkülönböztető, ha a Fradi ellen, akkor zöld bóják, zöld megkülönböztető. Tudom, hogy nem emiatt nyer vagy veszít egy csapat, de ezek az apró részletek mind-mind nagyon fontosak a sikerhez vezető úton.

Több edző mellett dolgoztál már Kisvárdán. Kitől tanultad a legtöbbet?

– Egyértelműen Joaotól. Nem titok, hogy a mai napig tartjuk a kapcsolatot, szinte minden héten beszélünk. Senkit nem akarok megsérteni, de ő már az új generáció tagja, olyan meglátásokkal, olyan munkamorállal, ami nem mindenkire jellemző. Ettől függetlenül persze Kondás Elemértől is sokat lehetett tanulni, remek meglátásai voltak, de ez igaz Supka mesterre, Miriutara vagy éppen Bódog Tomira is.

A feljutás óta a Kisvárda minden szezonnak úgy vágott neki, hogy legyen meg a biztos bennmaradás. Most mi volt a cél?

– A biztos bennmaradás. Ezen felül az a célunk, hogy minden évben lépjünk előre egy kicsit játékban, ha lehet helyezésben is. Az első NB I-es szezonunk brutálisan nehéz volt. Az első négy fordulóban nem rúgtunk gólt és kaptunk tizenegyet. Már az is sikernek számított, ha egy meccsen eljutottunk szögletig. Bennmaradtunk, az volt a legfontosabb. A második idényünk valamivel jobb volt a 8. hellyel, legutóbb pedig már az 5. helyen végeztünk. Kétségtelen, hogy most állunk a legjobban.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján 53 ponttal oda lehet érni a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekre. Ehhez 17 meccsen még 20 pontot kell gyűjtenünk, ami nem tűnik lehetetlen küldetésnek.

– Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy tavaly is remekül rajtoltunk: 11 forduló után 22 ponttal a második helyen álltunk, de utána jött egy nagyon komoly hullámvölgy, amikor zsinórban kilenc meccsen nem nyertünk. Akkor kipukkadt a lufi, most nagyon kell figyelnünk arra, hogy ne történjen velünk hasonló.

Ha már ennyit matekozunk, a bajnoki címhez hány pont kell?

– Ahhoz nagyon sok. A Fradi az elmúlt években rendre 70 feletti pontszámmal nyert. Ha képesek lennénk egy az elsőhöz hasonló második etapra, akkor ott lehetnénk a 70 pont környékén. Maradjunk azonban szerényen a realitás talaján.

Nagyon ritka az, amikor egy csapatnál ennyire beválnak a légiósok és szinte mindenki húzóember. Ez minek vagy kinek köszönhető?

– Nem volt ez mindig így, korábban sokszor mellé nyúltunk. Az utóbbi években viszont már egy nagyon komoly feltérképezés előzi meg az igazolásokat. Maximálisan leinformáljuk a kiszemelteket, többször megnézzük őket, beszélünk velük és őszintén elmondunk nekik mindent. Tudjuk azt, hogy földrajzilag nem a legvonzóbb hely Kisvárda, egy 17 ezres kis városról beszélünk, akinek a nagyvárosi nyüzsgés kell, az ne hozzánk jöjjön. Ezt többségében megértik a játékosok és aki nálunk akar futballozni, az elfogadja, hogy Kisvárdán kell laknia.

Mitől működik ennyire a csapat?

– Azt vallom, hogy egy csapat annyira erős, amilyen erős a cserepadja. Nekünk egy nagyon jól összeválogatott keretünk van szakmailag és emberileg is remek játékosok alkotják. Sajnos, hogy csak 11 embert tudok a kezdőbe rakni, mert minden héten legalább 14-15 játékos megérdemelné. Kiválóan működünk csapatként, de tény, hogy a sorozatos jó eredmények is kellenek ahhoz, hogy összekovácsolódjunk. Bármennyire is jó egy csapategység, ha zsinórban jönnek a vereségek, akkor ezzel együtt jönnek az egymásra prüszkölések is. Az is fontos, hogy nem a nulláról kellett csapatot építenünk, hiszen az előző szezonban az 5. helyen végeztünk. Ha ezt nézzük, akkor talán nem is akkor meglepetés a szereplésünk.

Kisteleki István szerint nem jó hír a magyar futballnak, hogy a légiósokkal teletűzdelt Kisvárda dobogós az NB I-ben. Mit szólsz a korábbi MLSZ-elnök véleményéhez?

– Érdekes, az nem zavarta az elnök urat, hogy 2006-ban kizárta a Ferencvárost az NB I-ből. Ez már csak azért is fontos számomra, hiszen akkor a klub játékosa voltam. Az ország legnépszerűbb klubjáról van szó, akkoriban is sok kritika érte a nézőszámot, ami ezzel lépéssel még drasztikusabban csökkent. Tudom, sokak szemét szúrja, hogy az egyik legkisebb költségvetésű klub vezeti a tabellát. Hat évnél régebb óta azonban nem beszélhetünk kisvárdai utánpótlásról, így értelemszerűen nem is lehetnek még a felnőtt csapatban sajátnevelésű fiatalok. Ennek ellenére a 2003-as születésű Czérna Erik ott van, akire nagyon szép jövő várhat, ahogy Czene Zalánra és Králik Petire is.

Nézzük majd meg öt év múlva a Kisvárdát, egészen más lesz a helyzet, hiszen már most több utánpótlás válogatottunk van, Czérna Erik például az U19-es válogatottban is bemutatkozott.

Mennyire valós veszély, hogy a jó eredmények után szétszedik a csapatot a vetélytársak?

– Erre fel kell készülnünk. Nem lennénk meglepve, ha a legjobbjainkat olyan komoly ajánlatokkal bombáznák, amivel nehéz lenne versenyezni. Amikor Joao Janeiro azt nyilatkozta, hogy 4-5 játékosunk beférne a Fradiba, sokan megmosolyogták, de talán már elhiszik azok is, akik nem rajonganak a Kisvárdáért. Tudomásul kell venni, hogy mi soha nem leszünk a Ferencváros vagy az Újpest, nincs korábbi élvonalbeli tradíciónk. Teljes mértékben megértem, ha valaki elmegy egy nagyobb klubhoz, ez az élet rendje. Ma már nincsenek Tottik, Del Pierók vagy Stark Péterek. A klubnak az lenne jó, ha a váltások nem ingyen mennének végbe, hiszen akkor a bevételekből meg lehetne kellőképpen erősíteni a csapatot.

Kik a csapat legértékesebb játékosai?

– Sok olyan játékosunk van, aki a posztján a legjobb öt között található az NB I-ben.

A Cirkovic, Prenga belső védő párosnál nem hiszem, hogy van jobb az élvonalban.

– Leoni balhátvádként szintén a legjobbak közé tartozik, de mondhatom Bumbát, Simovicot, Asanit vagy éppen Mesanovicot is. A magyarok közül pedig megemlíteném Ötvös Bencét.

Bumba nem olyan régen azt nyilatkozta, hogy szívesen lenne magyar válogatott. Beférne Marco Rossi csapatába?

– Tudna segíteni a válogatottnak, egy nagyon jó alany, jól dolgozik, értelmes fiú. Nem biztos, hogy alapember lenne, de időszakosan lehetne őt használni. Nego példája is mutatja, hogy remekül elsülhet egy honosítás, hiszen jó meccsei voltak a válogatottban, az Izland ellen lőtt gólját pedig soha nem fogjuk neki elfelejteni.

Ha vasárnap legyőzitek a Puskás Akadémiát, biztosan őszi elsők vagytok. Mennyire fontos ez a csapatnak és személy szerint neked?

– Milyen furcsa az élet. Hat éve a Kisvárda még a Putnok ellen játszott, most meg az a kérdés, hogy csalódottak lennénk-e a második hellyel? Bevallom, ha már így alakult, presztízskérdést csinálunk abból, hogy a januári folytatásig a Kisvárda álljon az NB I első helyén. Óriási dolog lenne. Természetesen nem helyezünk a játékosokra extra terhet, csak annyit várunk tőlük, hogy ezen az egy meccsen még azt csinálják, amit ősszel tettek. Az ilyen mérkőzéseket az a csapat nyeri meg, amelyik jobban akarja a sikert, és nem szabad, hogy nálunk bárki is jobban akarja.

Elmondtam nekik, hogy most még ne azon gondolkodjanak, mit vesznek az asszonynak karácsonyra vagy, hogy bepakolták-e már a bőröndbe a borotvát.

– A héten csak a Puskással foglalkozunk, aztán vasárnap fél 4-től jöhet minden más…

PRIVACSEK ANDRÁS