Édesapád, Halmai Gábor 57-szeres magyar válogatott játékos, légióskodott is, míg itthon Fehérváron és az MTK-ban is megfordult. Gyakran kérdeznek róla?
- Igen, de ezzel minden volt labdarúgó fiának együtt kell élnie. Mindenki az édesapádhoz viszonyít téged, viszont számomra ez nem teher. Az ő élete és karrierje más volt, én a saját utamat járom - kezdte Halmai Ádám a csakfoci.hu-nak.
Mi szerettél volna lenni, ha nem focista?
- Ha őszinte akarok lenni, nem nagyon volt más választásom. Édesapám focizott régen, a bátyám most is futballista, én egy ilyen közegben nőttem fel. Apukám erre az útra terelt, úgyhogy nem is volt igazán más, amit kipróbáltam volna, és utána mindent erre tettem fel.
Szerinted miben hasonlítotok?
A mentalitásunk és a győzni akarásunk megegyezik. Egyikünk sem szeret veszíteni, mindkettőnkben ott van a győzelmi vágy, még akkor is, ha csak lábteniszezni megyünk (nevet).
- Talán emiatt a hozzáállást mondanám hasonlóságnak, de egyébként én inkább támadó stílusú játékos vagyok, ő pedig védekező középpályás volt.
Közösen döntötök a karrieredről?
- Igen. Ha nekem egy új csapatot hoz az élet, akkor mindig az ő véleményét kérem ki. Nagyobb futballmúlttal rendelkezik, ezért mindent megbeszélünk, hogy számomra a legjobb döntést hozzuk.
Mérkőzések után kielemzi a játékodat?
- Már egészen utánpótlástól kezdve beszélünk minden meccs után. Ha nem is tud ott lenni az összes mérkőzésemen, de ha az ideje engedi, kijön megnézni. Ezután megbeszéljük a pozitívumokat, negatívumokat. Nyilván mindig meghallgatom, amit mond, mégiscsak válogatott futballista volt.
Egyébként, ha esetleg van egy rosszabb meccsem, amit én is érzek, akkor azért csak később hívom fel és nem is beszélünk akkor annyit (nevet).
Volt, hogy nehézséget vagy előnyt hozott neked édesapád személye?
- Nehézség nem igazán volt. Előnynek talán azt mondanám, hogy édesapámat mindig mindenki ismerte, és mindenhol elmondták, hogy milyen jó futballista volt és milyen nagy karriert járt be. Azt viszont, amit a pályám nyújtottam, azt mind magamnak kellett kiharcolnom. Azért, hogy valahol játsszak, azért teljesíteni kellett.
Ugye ez az apa-fia kapcsolat Lisztes Krisztiántól sem idegen. Hogy látod az ő fejlődését?
- Ősszel még nálunk volt Soroksáron, folyamatos játéklehetőséget kapott, egy nagy potenciállal rendelkező játékos, viszont még nagyon fiatal, fejben még érnie kell. Az ő útja is mutatja, hogy ha valaki Soroksáron folyamatosan játszik és bizonyít, akkor könnyen a Ferencvárosnál találhatja magát. A Fradinál látszólag él a lehetőséggel, lövi a gólokat, úgyhogy én szurkolok neki.
Idén januárban te is elutaztál a Fradi spanyolországi edzőtáborába. Hogy tudtad meg, hogy adódik ez a lehetőség?
- Az egész onnan indult, hogy jó őszt futottam, hétszer is sikerült gólt szereznem az NB II-ben. Ezután Szűcs Mihály sportigazgatónk a téli szünetben hívott fel azzal, hogy „van egy nagyon jó híre”. Ekkor közölte, hogy Hajnal Tamásékkal egyeztetve úgy döntöttek, hogy a felkészülést a Fradival kezdem meg és megyek velük edzőtáborozni. Természetesen nagyon örültem, mert az nagyon nagy szó, ha a Fradi téged hív.
Sokan szurkoltak neked, hogy megragadj az FTC-nél. Mi hiányzott hozzá?
Az edzőtábor után leültünk beszélni és azt mondták, hogy túl bő a csapat kerete. Sokan voltak a támadóposzton, készült az együttes az Európa Ligára és a bajnokságra, ezért azt mondták, hogy fiatalként a folyamatos játéklehetőség érdekében inkább játsszam végig ezt a félszezont Soroksáron, legyen minél több mérkőzés a lábamban, lőjek gólokat, és nyáron – ha úgy adódik – visszatérünk erre a kérdésre.
Pászka Lóránd szintén Soroksárról verekedte be magát a Fradiba…
- A spanyolországi edzőtáborban egy szobában voltunk, sokat beszélgettünk. Az ő útja lehet példa számomra, szintén itt volt Soroksáron, jól teljesített, játszott folyamatosan, aztán amikor a Ferencvárosnál hiány volt a balhátvéd poszton, akkor jött, és élt a lehetőséggel.
Hogy érzed, milyen ütemben halad a fejlődésed?
Az elsődleges célom az, hogy minél előbb NB I-es játékos legyek. Korábban voltam már élvonalbeli csapatnál (Fehérvár, ZTE – a szerk.), de ott nem sikerült megragadnom.
- Mindig hátráltatott valami, hol egy balszerencsés sérülés, hol a koronavírus-járvány, vagy egy edzőváltás szólt közbe, ezért nem tudtam olyan teljesítményt nyújtani, mint szerettem volna, ezt azért bánom. Most viszont jó szezon van mögöttem, jöttek a gólok, gólpasszok, tudtam rendszeresen játszani, szóval számomra a Soroksár jó lépcsőfoknak bizonyul. Bízom benne, hogy a közeljövőben sikerül megmutatnom magam egy első osztályú csapatnál.
Édesapád nevelőklubja, a MOL Fehérvár 2019-ben igazolt le, és egészen 2022 nyaráig a Vidi játékosa voltál, igaz, Budaörsre kétszer is kölcsönadtak az NB II-be, míg tavaly Zalaegerszegen szerepeltél fél évet. Hogy tekintesz vissza a vidis évekre?
- Utólag azt mondom, hogy jól éreztem magam Fehérváron, hiszen az is a pályafutásom része volt, viszont akkor még nagyon fiatal voltam. Igazából ott indult el a felnőtt pályafutásom, előtte Szombathelyen az U19-es csapatban játszottam. Nagy volt az átmenet a két hely között, ezért is adtak kölcsön Budaörsre az első két évemben. Ott megszoktam a felnőtt futballt, mert azért a párharcok, ütközések teljesen mások, mint az utánpótlásban voltak.
Az jót tett, hogy nem egyből Fehérváron kell bizonyítanom, de amikor volt válogatott szünet, edzőtáborok, akkor mindig a Vidi első csapatával készültem, ami számomra nagy élmény volt. Később lett volna lehetőségem megragadni a Vidinél, azonban akkor jött egy újabb sérülés, 10 hetet kihagytam, így újra kölcsönadtak.
Budaörsön összességében 58 meccsen 13 gólt és 5 gólpasszt jegyeztél. Bognár György útmutatása jót tett a támadójátékodnak?
- Az első budaörsi évemben dolgoztam vele, hiszen ő utána ment el Paksra, de nála már akkor is sokgólos, sok támadásos mérkőzéseket játszottunk. Ez a játékrendszer a támadóknak jobban kedvezett, mert minden találkozón bőven alakítottunk ki helyzeteket.
Tavaly nyáron igazoltál Soroksárra, ahol a most véget ért szezonban 29 mérkőzésen 15 gólig és 5 asszisztig jutottál. Mi működött most Soroksáron?
- Nyáron járt le a szerződésem Fehérváron, utána keresett meg Szűcs Mihály, hogy mindenképpen igazoljak Soroksárra. Emlékszem, engem vagy édesapámat szinte minden nap felhívott telefonon (nevet), nagyon szerettek volna szerződtetni. Ez a bizalom jólesett, éreztem, hogy itt számítanak majd rám. Az eddig befektetett munka és a bizalom az, aminek hála most jól fut a szekér Soroksáron.
Milyen a szereped az öltözőn belül, mennyire vagy te a középpontban?
- Nem tartom magam nagy vezéregyéniségnek, viszont mindenkivel beszélgetek. Vannak nálunk idősebb játékosok, ők a vezérek. Mindenkivel megtalálom a közös hangot, de én inkább a két állomány között vagyok.
Lipcsei Péter egykori Fradi-legenda az edződ, milyen kapcsolatot ápolsz vele?
- A bizalom megvan, azt érzem és élvezem. Ezért nyilván nekem is tennem kell, ezt csak akkor kapom meg, ha a pályán jól teljesítek.
Hol szeretnél tartani három-négy év múlva?
- Akkor már szeretnék stabil NB I-es játékos lenni, hisz már 25-26 éves leszek. A jövőben vagy itthon az első osztályban, vagy külföldön szeretnék játszani, de addig még bármi lehet. Például, ha elvinne egy NB I-es csapat, és ott jó teljesítményt tudnék nyújtani, akár a válogatottban is ott találhatnám magamat… Ne ugorjunk azért ennyire előre, ehhez még nagyon sokat kell dolgoznom.
Számos edzővel dolgoztál együtt pályafutásod során. Hogy érzed, kinél ült legjobban a játékod?
- Minden edzőmtől kaptam valamit, amit magammal tudtam vinni a pályafutásom során.
Lipcsei Péternél érzem, hogy komolyan számol velem, itt élvezem a bizalmat, de ha visszagondolok, Bognár Györgyre is jó szájízzel emlékszem vissza, sok tanulsága volt annak az időszaknak. Illetve Fehérváron Marko Nikolic is volt az edzőm, az a profizmus és munka, amit ő képviselt, az is segítette a fejlődésemet.
Póczik Dávid
