Az Arisz Limasszolnál kölcsönben lévő Bognár István az m4sport.hu-nak adott interjújában a ciprusi bajnokságról elmondta, futballstílusban picit mást várt, arra számított, hogy inkább a technikás, csapatjátékra épülő foci dominál, ehhez képest ez a liga inkább fizikális, ahol az egyéni játékon van a hangsúly.
– Bár a ciprusi bajnokság papíron előrébb van, edzésintenzitásban, a meccsek tempóját illetően, és úgy összességében a színvonalat tekintve nincs eltérés a két bajnokság közt – folytatta a 30 éves középpályás, aki arra is válaszolt, miért csak ennyi idősen próbálhatta ki magát légiósként. –Egyrészt azért, mert ha őszinte vagyok, eddig nem is volt lehetőségem külföldi klubhoz szerződni, a másik pedig, hogy alapvetően későn érő típus vagyok. Egyértelmű, az elmúlt években kiemelkedő teljesítményt nyújtottam, nagyon jó statisztikai mutatóim voltak, ez az, ami felkelthette az érdeklődést. Talán fejben mostanra raktam össze egy-két fontosabb dolgot, mert ugyan igaz, hogy az elmúlt három-négy évben sok gólpasszom volt, de a játékomban ez korábban is mindig megvolt, tehát nem ebben léptem előre. Azért sem, mert az asszisztok mellett az olyan támadópasszos mutatókban is sokszor első voltam az NB I-ben, mint a kulcspasszok vagy a tizenhatoson belüli átadások. Ahhoz, hogy ezekből gólpassz legyen, olyan csatárok is kellettek, mint Hahn János és Ádám Martin. Persze itt nem a korábbi, támadóként játszó társaimat kritizálom, csak azt mondom, Pakson minden összeállt, a csatárok mellett és mögött volt egy csapat, amely jól tudott együtt játszani a számára kialakított taktikával.
A Pakstól kölcsönben lévő játékosnak felvetették, jelentett-e nagy nyomást a számára, hogy édesapja, Bognár György ötvenszer húzhatta magára a magyar válogatott mezét.
– Ha folyamatosan adsz mások véleményére, akkor nagy teher lehet. Pályafutásom elején a testvérem és én is kaptunk beszólásokat. Sőt, még ma is előfordul, hogy szurkolók vagy akár vadidegenek felróják nekem a közösségi platformokon, ha valami negatív dolog történik édesapámmal kapcsolatban. Ez intelligencia kérdése.
Ott volt például ilyen nagyobb kaliberű dolognak az Eriksen-eset, melyet követően kaptam azért utálkozó üzeneteket.
Szóval, mindig voltak, vannak és lesznek is emberek, akik apa alapján határoznak meg, ha azonban megfelelően kezeled az ilyen helyzeteket, akkor egy szép és klassz dolog, hogy az apukám mit tett le az asztalra. A teljesítményemnek köszönhetően azonban ma már szerencsére Bognár István vagyok, és nem Bognár György fia – mondta a középpályás, aki kiemelte, mindig is szerette volna kipróbálni magát légiósként, ezért Bognár György édesapaként és edzőként is azt javasolta neki, hogy ne hagyja ki ezt a lehetőséget, valamint a Paks ügyvezetője, Haraszti Zsolt is a lehető legkorrektebb módon állt a dolgokhoz.
Cipruson már csak bő egy hónap van hátra a bajnokságból, ám Bognár István egyelőre nem tudja, hogy meghosszabbítja-e szerződését az Arisz Limasszol.
– Sok mindent megéltem már, tehát nem dőlnék a kardomba, ha nem maradhatnék, mert akkor visszamennék Paksra. De bevallom, picit csalódott lennék. Ez a klub soha nem volt még itt a bajnoki rájátszásban a legjobb hat között, és a jövőt illetően is komoly terveik vannak: az európai kupa a cél. Ehhez most elég közel állunk, mert az első négyben kell lenni hozzá. Az orosz tulajdonosnak köszönhetően a gazdasági háttér is adott, sokat költenek a csapatra, az elmúlt egy évben körülbelül húsz játékost vettek vagy kölcsönöztek. Ha kijutunk az európai porondra, a nyáron megint óriási változások várhatóak. Meglátjuk, számítanak-e rám.
Az én célom az, hogy a következő idényben is szerepeljek a klub terveiben. Ha így lesz, arra is felkészültem, hogy annyira nem fogom élvezni a futballt, mint Pakson.
Bognár elmondta az Arisznál négy hete volt egy edzőváltás, az új tréner pedig pont a védekezőbb játékot kedveli és követeli meg, de ez nem újdonság számára, Magyarországon is találkozott már ilyen felfogással.
– Felhúzom a munkásruhát, mert a csapat érdeke a legfontosabb. Emellett pedig egyrészt tetszik a légiós élet, másfelől szeretném meghálálni a Limassol bizalmát, hogy – és erre büszke vagyok – a harmadik ikszen túl, válogatottság nélkül is kellettem nekik. Azért emelem ki a válogatottságot, mert az egy elég mérvadó dolog a külföldre igazolás szempontjából – válaszolta, majd az interjú végén kitért arra is, lát-e még reményt a válogatottságra. – Soha nem mondd, hogy soha! A szövetségi kapitány tisztában van vele, a magyar válogatott nem fogja ledominálni ellenfeleit, sokszor öngyilkosság is lenne ilyen taktikát alkalmazni. Marco Rossi ebből kifolyólag pontosan tudja, milyen profilú játékosokat keres, és láthatóan én az elmúlt két évben nyújtott teljesítményem ellenére sem tartozom közéjük. Pedig a gólpasszhoz fűződő rekordok nagy részét sikerült megdöntöttem és bár egyértelmű, hogy nem egyedül az én érdemem, de azért sokat tettem én is érte, hogy két ember gólkirály lett előttem: az előző idényben Hahn János, aki éppúgy kapott meghívót, mint Ádám Martin, akinek megelőlegezem a dolgot, hiszen a mostani szezonban szinte biztos, hogy ő zsebeli be a címet. Tisztában vagyok vele, az együttes alap játékstílusa nem feltétlen nekem kedvez, és azt sem mondom, hogy Anglia ellen felküldtem volna magam a Wembleyben, mikor tizenegyen védekezünk, de azt gondolom, az olyan meccseken,
mint az albánok vagy az Andorra elleni, mikor nagyon kellene a gól, kaphatnék tizenöt-húsz percet, mert nagyon szeretnék, és úgy hiszem, tudnék is segíteni. Egy-két játékos kevésbé jó teljesítményért is sok válogatott meghívót kapott már. Szerintem nyújtottam annyit, hogy legalább egyszer megnézzenek.
De félreértés ne essék, nincs bennem rossz érzés, csak jól esne egy lehetőség.
