Nebojsa Vignjevic két időszakban is irányította az Újpestet: először 2013 és 2019 között, amikor két Magyar Kupa-győzelmet és egy Szuperkupát nyert a lila-fehérekkel, majd 2023-ban tért vissza egy szűk évre, már jóval nehezebb körülmények között, a tualjdonosváltás "árnyékában". Második újpesti ciklusa végül viharosra sikerült: megromlott a viszonya Roderick Duchatelet korábbi tulajdonossal, miközben egyre átláthatatlanabbá vált a klub jövője. A távozása óta nem beszélt részletesen arról, mi zajlott a háttérben – egészen mostanáig.
A szerb szakember a csakfoci.hu-nak törte meg a csendet: elmondta, hogyan telt az időszak, amikor már nem volt vezetőedző, de még szerződés kötötte a klubhoz, milyen konfliktusok vezettek a Duchatelettel történt végleges szakításig, mit gondol az új újpesti vezetés döntéseiről, és hogyan lett belőle a görög Iraklisz új vezetőedzője.
"Amikor Roderick elment, a klubnál azt mondták, már nem kell bejárnom"
Mit csinált azóta, hogy az Újpestet elhagyta?
- Az előző idény végéig még érvényes szerződésem volt a klubbal - mondta a csakfoci.hu-nak Nebojsa Vignjevic, aki Szalonikiben értünk el telefonon.
De dolgoznia is kellett Újpesten?
– Nem, csak amíg Roderick Duchatelet ott volt.
Ő próbált rávenni, hogy dolgozzak - úgy gondolta, hogy nem akarok és így majd az ő feltételeivel bontom fel a szerződést. De én tényleg dolgoztam: elemeztem a meccseket, egy kicsit segítettem Víg Péternek az akadémián és hasonló dolgokat csináltam. Nem volt ez probléma számomra. De amikor Roderick végleg elment, a klubnál azt mondták, már nem kell bejárnom. Szabad voltam, de néha azért benéztem, főleg a meccsekre.
Egy ponton módosítottuk a szerződésemet, aminek a lejártáig maradtam, és a családommal lehettem. Hosszú idő után több mint egy évet tölthettem velük úgy, hogy közben otthon is voltam.
A kapcsolata a volt tulajdonossal nagyon megromlott?
– Igen, mert történt valami.
Talán pereskedtetek is majdnem.
- Soha nem jutottunk el olyan szintre. Ahogy mondtam, próbált nyomást gyakorolni rám, de ezzel önmagában nem volt probléma. Valószínűleg a szerződésemben is meg tudtunk volna egyezni, ha előtte nem csinálja azt, amit akkor, amikor még én voltam az edző. Jól szerepeltünk, és én azt láttam, hogy fiatal játékosokat akar rám erőltetni, csak azért, hogy pénzt kapjon utánuk. És azt sem mondta el, hogy el fogja adni a klubot – ez volt a fő gond. Néhány játékos, néhány ember a klubnál tudta, én nem. Láttam, hogy valami történik, főleg bizonyos játékosokon. Ők már tudták, hogy jön a „vevő”. Én pedig az újságból tudtam meg, mi történik. Víg Peti mondta nekem, hogy eladja a klubot, de én azt feleltem: „Hát, ő minden nap eladja, én ezt nem hiszem el, biztos szólna nekem.” Télen aztán kértem játékosokat, mert eladott párat, de egyet sem hozott helyettük. Miután én eljöttem, két játékos érkezett: Keita és Kobouri. Akkor értettem meg, hogy mindent a saját érdekében csinált.
A végén azt kérte tőlem, hogy „baráti alapon” bontsuk fel a szerződést. Azt mondtam: én nem így bánok a barátaimmal, és nem is akartam ebbe belemenni.
Az új Újpest: Nagy elvárások, aztán semmi
Milyen benyomásai voltak az új újpesti klubvezetésről?
- Volt néhány beszélgetésem velük. Korrekten viselkedtek, értették a helyzetemet. Mindent elmagyaráztam nekik. Benczédi Balázs ügyvezetővel is korrekt volt a kommunikáció, nem vitatkoztunk, csak többször átbeszéltük a dolgokat. A végén pedig, amikor azt mondták, hogy innentől nem kell bejárnom, arra hivatkozva, amit Roderick mondott, azt feleltem: „Rendben, köszönöm.” Ennyi volt. Utána, amikor kijártam a stadionba, kezet fogtunk, váltottunk pár szót, de nem volt rossz érzés vagy negatív energia köztünk.
Mennyire követi mostanában az Újpest eredményeit? És mit gondol a csapat szerepléséről?
- Nagyon közelről követtem, főleg az előző évben. Azt gondoltam, hogy már tavaly is a bajnoki címért fognak küzdeni. Jött a pénz, jó játékosokat igazoltak, és ez számomra jelzés volt, hogy Európa felé akarnak menni.
De valami félrement.
- Valami nagyon félrement. Szerintem a Ferencváros sem volt annyira jó tavaly, mert ott is volt rajtuk nyomás, a Fradi is visszaesett. Ez jó lehetőség lett volna az Újpestnek, de nem éltek vele. Pedig jó játékosaik voltak - de nem volt csapatuk. Ahogy telt az idő, jöttek a pletykák arról, hogy megy az edző – ez mindig probléma. Nem védték meg a megfelelő módon. Lehet, hogy nem volt elég jó az edző, nem tudom. De egyértelmű volt, hogy tavaly nem működött csapatként a klub. Idén ugyanez: nagy elvárások, aztán semmi. Pedig ezzel a kerettel sokkal jobb eredményt is elérhettek volna. Közben az is gondot okozott, hogy nem tartják be a szabályokat. Idén a Fradi betartja a fiatalokra vonatkozó szabályokat – és ez sok problémát okoz nekik is. Európában egy csapatot játszatnak, a bajnokságban egy másikat. Ha nem mindig a legjobb csapatoddal állsz ki, nehéz. A bajnokságban nem tudsz úgy variálni, ahogy szeretnél. Én tényleg azt gondoltam, hogy az Újpest idén nagyon előreléphet, de ez nem történt meg. Nem akarok mélyebben belemenni, de mondom: nagyon jó játékosaik vannak.
Most arról beszélnek, hogy amire igazán szükség lenne Újpesten, az egy sportigazgató. Ön szerint is?
Szerintem nem. Hat évig nem volt sportigazgatónk, és ez nem okozott problémát. A nagy gond inkább akkor van, ha nem a megfelelő emberek választják ki a játékosokat, vagy ha a megfelelő emberek nincsenek abban a pozícióban, hogy elvégezzék a munkájukat. Szerintem ez volt a probléma.
Azt is mondják, hogy az újpesti klubvezetés jó üzletemberekből és profi szakemberekből áll, de nem futballszakértőkből.
– Nem is kell futballszakértőknek lenniük. Abban kell jóknak lenniük, amit csinálnak: ahogy mondta, az üzletben. Ők hozzák a pénzt, nekik kell intézniük mindent, ami nem a pályára tartozik. Ebben szerintem nagyon jók voltak. Nagyon sok pénzt hoztak be. Úgy gondolom, az elmúlt két átigazolási időszakban több pénzt költöttek el, mint amennyit mi hét év alatt összesen. Még többet is talán. Ez volt az ő feladatuk, és ezt jól végezték. De hogy mi történt utána? Ki választotta ki a játékosokat? Pedig szerintem jó játékosokat hoztak. Ki választotta az edzőt? Ez is nagy kérdés. Ki tudja megmondani, ki a jó edző, ki nem? Hogyan választod ki az edzőt, és mit is akarsz pontosan? Talán ez hiányzott eddig.
Megkereste bármelyik másik magyar klub, mióta eljött Budapestről?
– Volt néhány beszélgetésem, de végül nem lett belőle semmi.
"Ambrose volt a csatárom 3000 eurós fizetéssel, a Fradinál meg Blazic-szintű játékosok"
Nem titok, hogy nagyon szeretett Magyarországon élni – visszatérne még egyszer?
- Igen, visszatérnék. Ahogy mondta, szép életem volt ott, a családommal együtt. Tudom, hogy néhányan azt mondják, rossz időszak volt az én irányításom alatt Újpesten. Ezzel nem értek egyet. Rengeteg jó pillanatunk volt, például két kupagyőzelem. Ezt senki nem veheti el tőlem. Előttem nagyon régóta nem nyertek bajnokságot, és 12 éve nem nyertek kupát sem. Most pedig egyesek azt mondják: „mi volt az én időmben?” Hát volt két kupa és egy Szuperkupa. Majd meglátjuk a következő tíz évben, hogy mennyit és mit nyernek.
És ilyen költségvetéssel, amivel most dolgoznak... talán megértik, milyen nehéz volt nekünk a saját időnkben menedzselni mindent, játékosokat találni, csapatot építeni. Őrült módjára harcoltunk. Volt olyan felkészülés, amit nyolc játékossal kezdtünk. Nyolccal! Minden szezon végén eladták a legjobb játékosainkat, és kezdhettük elölről, újra meg újra. És mindig az volt a kérdés: mi a cél az adott szezonban? Nagy klubnál dolgoztam, azt kellett mondanom, Európa a cél. De mindenki tudta – a játékosok is –, hogy ehhez több kell. Voltak magyar játékosok, akik odajöttek hozzám: „Edző, kellenek az új játékosok, segítség kell.” Mondtam nekik, hogy tudom, de ilyen a helyzet. Ez volt Roderick politikája: vagy dolgozunk keményen, vagy elmegyünk. Én sosem akartam elmenni.
Azt sem tudja senki, hogy 2016-ban az UEFA megbüntetett minket, nem igazolhattunk. 14 játékossal fejeztük be azt a szezont. Hatalmas szerencsénk volt, hogy nem voltak sérülések – pontosabban nem szerencse volt, hanem a stáb kemény munkája, a fitneszedzőké és mindenki másé, hogy a játékosok egészségesek maradjanak. És így is ötödik vagy hatodik helyen végeztünk. Rengeteg problémánk volt, mert nem volt elég pénz. Az első három-négy évben, amikor a Ferencváros költségvetése nőtt, de még nem annyira, valahogy fel tudtuk venni velük a versenyt. Néha nyertünk is. De később már lehetetlen volt tartani azt a különbséget – mindenben óriási egyenlőtlenség alakult ki. Az utolsó meccsünkön a Fradi ellen Ambrose volt a csatárom 3000 eurós(!) fizetéssel, miközben nekik Blazic-szintű játékosaik voltak. Ehhez képest néha nagyon jól játszottunk ellenük, de hiányzott az az egyéni minőség, amivel be lehetett volna húzni a meccseket.
Még mindig Ön az utolsó újpesti edző, aki le tudta győzni a Ferencvárost.
- Tudom. De a Groupamában is nyertünk egyszer Diagne góljával. Szóval visszatérve az előző kérdésre: nagyon sok jó időszakom volt. Igen, voltak nehéz periódusok is. Ami bánt, az az, ahogyan végül eljöttem Újpestről. Mert a vége rossz volt, és sokan elfelejtik, mennyi mindent elértünk. De sokan vannak, akik értékelik, és megértik, mennyire nehéz volt csapatot építeni, megküzdeni a Fradival és a bajnokság jelentette kihívással. Sajnálom, de ha nekem lett volna ilyen költségvetésem, ilyen játékosaim, és ilyen lehetőségeim, amiket most az edzők kapnak… az én stábommal és azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgoztam… biztos vagyok benne, hogy a dobogó minimum meglett volna. Biztos vagyok benne. És ha mégsem, akkor azt mondanám: rendben, tévedtem, igazuk volt azoknak, akik szerint nem vagyok elég jó. De ez sosem derülhetett ki.
Volt olyan szezon, amikor nekünk 3 millió eurót kellett bevételből előteremteni az igazolási szabályok miatt. Ez volt a feladatom: Roderick mondta, hogy kell a következő évi költségvetés. Eladtuk Onovót, eladtuk Bardhit, rengeteg pénzt hoztunk, de ő sosem akart visszafektetni. Mondtam neki: látod, hogy jó játékosokat találunk, fektess be egy kicsit több pénzt. De nem, minden ugyanaz maradt. Lehetetlen minden átigazolási időszakban új Bardhit találni. Hát ennyire nehéz dolgunk volt.
"Éppen az első helyen álltak, úgyhogy igent mondtam"
Némi meglepetést keltett, hogy éppen Görögországban kötött ki. Hogyan lett az Iraklisz nevű másodosztályú csapat vezetőedzője?
- Amikor az ügynököm felhívott, megkérdezte, mit gondolok az Irakliszról. Szerbiában az Iraklisz régen nagyon ismert klub volt, sok szerb játékos megfordult ott, és akkoriban tudtam, hogy egy nagy egyesület, amely rendszeresen az európai szereplésért harcolt. Bár az elmúlt tíz évben a másodosztályban voltak, amikor meghallottam a nevüket, azt is megtudtam, hogy komoly ambícióik vannak a feljutásra. Abban a pillanatban ráadásul éppen az első helyen álltak, úgyhogy igent mondtam. A klub neve miatt, a helyzet miatt, és mert egyértelműek voltak az idei célok. Mondtam, hogy rendben, vállalom. Ráadásul Görögország futballország, és számomra ez egy lehetőség arra, hogy egy ilyen közegben érjek el valamit.
Az elég furcsa azért, hogy Ön már talán a negyedik edzője a csapatnak ebben az idényben. Mire fel ez a nagy türelmetlenség?
- Őszintén szólva, nem tudom pontosan. Ugyan az első helyen álltak, de nem voltak elégedettek a mérkőzésekkel És az a tapasztalat, amit az elmúlt tíz évben szereztek – hogy sokszor nagyon közel voltak, de végül mégsem jutottak fel – arra késztette őket, hogy elgondolkodjanak azon, mi lesz a végén. Úgy gondolták, hogy itt az ideje egy igazán jó megoldásnak. Szóval ezért történt a váltás. Nem tudom pontosan, de talán ez az egyik ok: nem tetszett nekik, ahogyan a meccseket megnyerték. Azt gondolták, hogy én is tudok eredményt hozni, és azt is meg tudom adni, ami fontos. Rengeteg szurkolójuk van, és mindenki egy kicsit frusztrált a korábbi évek miatt. Most pedig új tulajdonosuk van – tavaly érkezett, rengeteg pénzt fektetett be –, és biztosra akarnak menni: nemcsak abban, hogy feljutunk, hanem abban is, hogy a csapat készen áll majd a Szuperligára.
Milyenek voltak a benyomásai az első meccsén, például a színvonalról?
- Hasonlókat tapasztaltam, mint a magyar másodosztályban. Tudod, talán nem olyan minőséget, mint az ottani néhány élcsapatnál, de rengeteg a párharc, sokat futnak, sok az ütközés. A pályák nincsenek túl jó állapotban Görögországban, és ez problémát okoz. Ha játszani akarsz, könnyen gond lehet, és könnyen kaphatsz gólokat. Pedig szerintem sok játékos jobb teljesítményre lenne képes, tudnának jobb futballt játszani, csak a körülmények nem ideálisak. A kisebb csapatok erőltetik ezt a „rúgd és fuss” játékot. És erre muszáj reagálnod, nem olyan egyszerű csak lerakni a labdát és futballozni. Ez a legfőbb jellemző. De kint volt talán 4000 szurkoló is a meccsen.
Milos Bogicevic is Önnel tartott Görögországba, aki éveken át volt az Újpest erőnléti edzője. Hogyan sikerült őt elcsábítania? Tervezi, hogy más volt újpesti kollégáját is elviszi az Irakliszhoz?
- Sokáig dolgoztunk rajta, hogy Milos idejöhessen. Kértünk még egy embert, de azt mondták, csak egyet vehetek fel. És Milos tökéletes megoldás. Ismerjük egymást – nem csak edzőként –, jó ember, és szerintem nagyon jó lesz a csapat számára. Ő volt az egyik olyan szakember, akit nagyon sajnáltam, amikor korábban nem tartottak meg Újpesten. Majd meglátjuk, jöhet-e még más is, Most egyelőre így áll a helyzet. Amit eddig láttam, a stábból azok a srácok, akik a klubtól vannak, jó emberek. Amit eddig tapasztaltam, az, hogy értik a dolgukat. Csak most még meg kell egymást jobban ismernünk, egy hullámhosszra kell kerülnünk – hogy ők jobban megértsenek engem, és én is jobban megértsem őket. De csak Milos és én vagyunk.
A szerződése a szezon végéig érvényes?
Igen, addig szól. Ha nem jutunk fel, akkor nem maradok. De bízom benne, hogy sikerül és akkor más lesz a helyzet.
