Életének 72. évében elhunyt a diósgyőri labdarúgás egyik legnagyobb legendája, Tatár György, aki a DVTK saját nevelésű játékosaként tagja volt a kétszeres kupagyőztes, valamint bajnoki bronzérmes csapatnak, és 11 mérkőzésen öt gólt lőtt a magyar válogatottban, valamint szerepelt az olimpiai válogatottban is.

Tatár Györgyöt a DVTK saját halottjának tekinti. A klub a Diósgyőri Szurkolói Koordinációs Irodával együtt a következő napokban közös megemlékezést tart, amelynek részleteiről hamarosan beszámol az egyesület.

A szombaton 19.30-kor kezdődő DVTK-DVSC mérkőzés előtt gyászszünettel emlékeznek rá.

Tatár György Miskolcon született 1952-ben, és itt kötelezte el magát örökre a labdarúgás iránt. Gyerekként a stadiontól 500 méterre laktak, az apja rendező volt a klubnál, így nagyon hamar megismerkedett a diósgyőri közeggel. 1964-ben lett a klub játékosa.

A katonai szolgálat alatt a miskolci Honvéd Papp József SE gárdáját erősítette a kitűnő középpályás. Ennek letöltése után nem sokkal az NB I-ben is bemutatkozott 1973. szeptember 4-én a DVTK - Ferencváros mérkőzésen. Az ifjú titán Kiss Tibort váltotta a pályán.

Tatár bemutatkozása idején nem úgy alakultak a csapat eredményei, ahogy szerették volna - a Ferencváros ellen 1-4, az Újpesti Dózsa ellen 0-7 -, ez azonban nem vette el a kedvét. Sőt, még az sem, hogy az idény végén a másodosztályban találták magukat Preiner Kálmán tanítványai. A fáradhatatlan középpályás az NB I/B-ben bejátszotta magát a csapatba és mivel a hosszú bajnokság végén bajnoki címet ünnepelhetett a vasgyári együttes, a fiatal játékos ismét élvonalbeli labdarúgónak vallhatta magát.

Gyakorlatilag ezzel a feljutással kezdődött a DVTK aranykora, melyben tevékeny részt vett Tatár György is. A következő években Szabó Géza irányításával sikert sikerre halmozott a csapat. 1977-ben sporttörténelmet írt a vasgyári gárda a Magyar Népköztársaság Kupában. Ebben az évben érdekes volt a lebonyolítási rendszer az MNK-ban. A négy közé jutott csapatok három nap alatt megmérkőztek egymással. A DVTK először az Újpesti Dózsa ellen győzött Gyöngyösön (4-1, az első gólt Tatár szerezte), majd vereséget szenvedett a Ferencváros ellen (0-3) Egerben. Az eredmények azonban úgy alakultak, hogy a Vasas elleni utolsó találkozó döntött a kupagyőztes kilétéről.

Az MLSZ úgy döntött, hogy a kupát nem viszi el a Hatvanban sorra kerülő mérkőzésre - a Vasasnak egy döntetlen is elég lett volna a kupa megnyerésére -, majd a fővárosban átadják az angyalföldieknek azt és a hozzá tartozó aranyérmeket. Azonban a diósgyőriek ezt nem így gondolták, mert egy késői góllal megszerezték a győzelmet - és a kupát.

A kupagyőzelem utáni idényben Tatár 11 gólt szerzett a bajnokságban, a csapat pedig a hatodik helyen végzett. Ez volt minden idők második legjobb bajnoki helyezése. A kezdetekről és az akkori helyzetről készített egy hosszabb riportot az Észak-Magyarország napilap a középpályással.

És ez még messze nem volt a csúcs! Az 1978/1979-es idényben bronzérmet szerzett a DVTK az NB I.-ben. Óriási volt a boldogság Miskolcon! A következő őszön ennek köszönhetően rengeteg feladat várt a csapatra és a játékosokra. A-válogatott, olimpiai válogatott, UEFA-kupa, bajnokság, MNK. 1978. szeptember 20-án, Helsinkiben mutatkozott be a diósgyőriek kedvence az A-válogatottban egy Finnország elleni Eb-selejtezőn (1-2). A következő években rendszeresen meghívást kapott a nemzeti tizenegybe.

A bajnokságban a mezőny második felében végeztek - Tatár azonban 13 gólt szerzett, egyéni rekordot ért el -, az olimpiai csapat nem jutott ki az olimpiára, az UEFA-kupában viszont jól szerepelt a csapat, és az MNK-ban is bejutott a döntőbe, ahol ismét a Vasassal került szembe. A Veszprémben megrendezett döntőben végig jobban játszott a DVTK és legyőzte a fővárosi piros-kékeket 3-1-re.

Tatár az olimpiai válogatottban is megmutatta a tudását. Nem rajta és nem a diósgyőrieken múlott a csapat kudarca. Szó szerint hazai pályán, Diósgyőrben, csordultig telt lelátók előtt Lengyelország és Csehszlovákia ellen is betalált Tatár György. A sorsdöntő csehszlovákok elleni prágai találkozón azonban érthetetlen módon a győztes miskolci csapatból csak négyen játszottak. Azon a mérkőzésen egy döntetlen is elég lett volna, és a magyar együttes utazik a moszkvai olimpiára. Északi szomszédaink nyertek (3-2, Tatár oda-vissza gólt lőtt a csehszlovákoknak) és az olimpiai aranyérmet is megszerezték pár hónappal később...

A következő idényben (1980/1981) újra bejutott a csapat az MNK döntőbe Szegeden (az Újpest elleni elődöntőben ismét Tatár szerezte az első gólt), ám harmadszorra nem sikerült legyőzni az angyalföldi gárdát (0-1).

Tatár György még három szezont játszott piros-fehérben, majd a Castellon játékosa lett, a spanyol másodosztályba igazolt, végül onnan is vonult vissza.

Tatár a diósgyőri futball legendája. Pályafutása során szerepelt az A-válogatottban (11 mérkőzésen, 5 gól), az olimpiai válogatottban (8 mérkőzésen, 3 gól), a B-válogatottban, az ifjúsági válogatottban. A DVTK együttesében végigjárta a "szamárlétrát". Az NB I-ben 247 mérkőzésen 51 gólt szerzett, az NB II.-ben 26 találkozón 2 gólt ért el. Bajnoki bronzérmes (1978/1979), kupagyőztes (1976/1977, 1979/1980), az NB I/B bajnoka (1973/1974), a csapat házi gólkirálya (1977/1978, 11 gól; 1978/1979, 9 gól; 1979/1980, 13 gól) három alkalommal.

Visszavonulását követően butikot, majd sörözőt vezetetett, a közelmúltban pedig visszatért a labdarúgáshoz és a DVTK-hoz, az akadémián vállalt játékosmegfigyelői feladatot.

A közelmúltban súlyos betegséggel kórházba került, majd szombaton hajnalban az egyik legnagyobb diósgyőri legenda távozott közülünk - számolt be a szomorú hírről a klub honlapja.