Az idény eleji nehézségekről
- Kicsit nyögvenyelősen indult, mert a felkészülésünknél minden belső védőnk sérült volt, csak Kinyik volt egészséges, és úgy játszottunk edzőmeccseket, hogy egy belső védőnk volt, tehát nem volt biztató az indulás. Aztán az első mérkőzéseken két döntetlent játszottunk, az MTK és a Diósgyőr ellen, és tőlünk szokatlanul leálltunk a mérkőzések végén, az utolsó 10 percben, 1-1-nél úgy éreztük mind a két meccsen, hogy indulásnak ez jó lesz. Utána jött a Fradi-meccs, ahol próbáltuk a saját játékunkat játszani, ráadásul új emberekkel, akik még azért nem épültek be a csapatba, és hatot kaptunk. Akkor ráébredtünk, hogy ez így nem biztos, hogy jó lesz. Változtattunk, inkább a csapatjátékot helyeztük előtérbe, masszívabb középpályával játszottunk, és sikerült elindultunk, jöttek az eredmények is - mondta a Paks hivatalos Facebook-oldalának adott évértékelőjében az idény legjobb edzőjének megválasztott Bognár György.
A fordulópontról
Szerintem a Fradi-meccs után történt. Annak a találkozónak a szünetében felébredtünk, és próbáltuk megértetni a csapattal is, hogy most egy lépést hátra, előtérbe helyezzük a csapatjátékot, lehet, hogy kevesebb helyzetünk lesz, de bizonyos mérkőzéseken kénytelenek vagyunk nagyobb fókuszt helyezni az együttes védekezésére.
A téli első helyről és kilátásokról
- Decemberben már azért kirajzolódott, hogy a dobogóra föl tudunk férni, hogy arra komoly sanszunk van. Az első helyben egy percig nem gondolkoztunk, mert nagyon fontos a realitás, az, hogy normális legyen az önértékelésed, és azért a Fradi lehetőségei túlszárnyalnak minket, gazdaságilag és szakmailag is ebből kifolyólag.
Tisztában voltunk vele, hogy a második hely a realitás, a második vagy a harmadik, de miért ne lehetne második? A Videoton és a Puskás nem jobb csapat, mint mi. Noha mindkettő jobb lehetőségekkel bír, de szakmailag már nem hiszem, hogy egy Puskás vagy egy Fehérvár előttünk járna.
A kupamenetelésről és a Fradi elleni döntőről
- Azt gondolom, hogy nagyon fontos volt ezeken a meccseken, mindegyik hosszabbításban, hogy volt tartása a csapatnak. Például a Honvéd-pályán, ott megnyerhettük volna a rendes játékidőben, hiszen az utolsó percben még vezettünk. Az Újpestnél 11-est kaptunk az utolsó percben, azt kihagytuk. Tehát eldönthettük volna már 90 perc alatt is, de aztán jöttek ezek a kétszer tizenöt perces hosszabbítások, és mindegyik mérkőzésen mondhatom, hogy mi voltunk a jobbak. Tehát erőnlétben, dinamikában, mi azért végig játszottuk az utolsó 30 perceket is. A Honvédnál és a Vasasnál egyértelműen éreztem, hogy ott elfogytak a végére. A Ferencvárosnál ilyesmiről nem lehet beszélni, de azért mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a hosszabbításban már kevesebb dinamika volt a Fradi játékában is, mint előtte.
A idényhajráról és az ezüstéremről
- Az idény végi hullámvölgy már jöhetett volna januárban is, bármikor benne van egy csapat életében, a többiekében is, és számítottunk rá, hogy jönni fog. Öt meccsre azért nem számítottam, háromra mondjuk, és főleg nem két hazaira. De jól jött nekünk. Amikor kaptunk egy ötöst a Puskásnál, akkor az volt az ötödik meccs, amikor szembesíteni tudtuk magunkat azzal, hogy na, most itt akkor ennek vége, és mint ahogy belekerülhetsz egy rossz spirálba, a rossz sorozatnak is vége van egyszer. Az az ötös jelentette a végét.
Akkor éreztem, hogy ha most meg tudunk újulni, és jönnek a hátralévő bajnoki meccsek és a kupadöntő, akkor ebből jól tudunk kijönni. Végül ebből a hullámvölgyből úgy jöttünk fölfelé, hogy jobbak lettünk a Fradinál is.
Realitás a bajnoki ezüst és a kupagyőzelem?
- Ebben az évben erős csapatjátékunk volt. Rászolgáltunk a kupagyőzelemre is, rászolgáltunk a második helyre is, ez nem egy kicsúszott eredmény volt, ennek volt tartalma. Különösen ősszel volt egy nagy menetelésünk. Ahogy elindult januárban, egy kicsit döcögött a játékunk, de megnyertük a meccseket, és amikor ebbe az ötmeccses rossz periódusba belekerültünk, a Puskás Akadémia elleni meccset kivéve egyik meccset se kellett volna elveszítenünk. Úgyhogy ez szerintem reálisan nézve is alapot adott arra, hogy a végén megint följöttünk.
Az Európa Liga-esélyekről
Nyugodtan mondhatom, az Európa Liga mezőnye nagyon erős, erősebb, mint a Konferencia Ligáé. Nyilván a szórás is kisebb, ha a sorsolást nézzük. Itt nagyon-nagyon nehéz olyan ellenfelet kapni, akinél papíron jobb vagy. Itt jó ellenfelek vannak, gondolj egy svéd, egy dán kupagyőztesre, hát azok nem akárkik. És akkor még nem beszélek a kiemeltekről. Ha elkezdem sorolni csak az országok nevét, hogy Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, akkor miről beszélünk?
Egy kivételesen erős kihívás lesz nekünk az Európa Liga, de neki kell ugrani, csinálni kell, és az erős csapatjáték lehet az, ami esetleg sikert hoz.
A következő szezonról
- Reálisan kell értékelni az idei sikereket, és olyan célkitűzést kell magunk elé tenni, ami szintén reális. Változatlanul első a biztos bennmaradás. Azért a 12 csapatos bajnokságban 2-3 pontos differenciák vannak a középmezőny és a kiesés között. Az ötödik, hatodik hely a realitás a játékerőt vagy a hátteret figyelembe véve, aztán ez lehet jobb, de előfordulhat, hogy rosszabb is, úgyhogy
mindenképpen az lehet az első és legfontosabb cél, hogy maradjon bent, és stabil NB I-es csapat legyen a Paks.
