Mikor tudtad meg, hogy elérkezik a nagy nap és debütálhatsz a férfi NB I-ben?

- A szívem mélyén számítottam rá, hogy egyszer ez megtörténik – kezdte Vad Anita a csakfoci.hu-nak. - A meccs előtt három nappal felhívott Hanacsek Attila, a Játékvezetői Bizottság elnöke és elmondta, hogy hétvégén debütálok. Akkor azt még nem tudtam, hogy pontosan melyik meccsen, de teljesen mindegy volt. Annyira örültem és izgatott voltam, hogy éjjel alig bírtam elaludni.

Nagy álmom vált valóra, hiszen az elmúlt években ezért is dolgoztam ennyit. Hihetetlen volt megélni, kellett majdnem egy hét, mire felfogtam, hogy mi történik velem.

Kaptál tanácsokat a mérkőzés előtt, hogy mire figyelj leginkább?

- A tesóm azzal engedett el, hogy ugyanúgy csináljak mindent, mint eddig, az teljesen jó, nem kell túlgondolni semmit. Ezt maximálisan megfogadtam és szerencsére jól sikerült, élveztem a meccset és szakmailag is rendben volt. A lefújás után az asszisztensi ellenőrrel kiértékeltük a mérkőzést, újranéztük a szituációkat és azt a visszajelzést kaptam, hogy jó döntéseket hoztam.

Alig ocsúdtál fel és pár nappal később már a női BL-ben volt munkád. Az szakmai szempontból mennyire más feladat?

- A körülmények voltak másfajták. A Hammarby - Barcelona mérkőzésen voltam Kulcsár Katalin asszisztense. Ez volt az első olyan meccsem, amelyet fedett stadionban játszottak, amit nem bántunk, mivel kint mínusz hat fok volt. Itt is hatalmas a tempó, minden pillanatban maximális koncentrációra van szükség. Húszezer néző szurkolt a stadionban, úgyhogy óriási élmény volt.

Úgy tudom, 16 évesen egy női mérkőzést nézve csodálkoztál rá, hogy vannak női játékvezetők és onnantól kezdve nem lehetett eltántorítani a céljaidtól.

- Ez így volt, a 2007-es kínai világbajnokságot néztem és akkor szembesültem először azzal, hogy vannak női játékvezetők. Azonnal szóltam édesapámnak, hogy ez engem érdekel és a következő tanfolyamon már ott voltam.

Futballoztál is?

- Nem, édesapám nem engedte, mondván ez nem lányoknak való sport. Aztán ki akartam próbálni a kézilabdát, arról pedig édesanyám beszélt le. Ő kézilabdázott és többször eltörte a kezét, műtötték a térdét, nem akarta, hogy én is így járjak. 16 évesen viszont már elég öntudatos voltam és tudtam, hogy játékvezető akarok lenni, ebben a döntésemben már az egész család támogatott.

Neked könnyebbséget jelentett, hogy édesapád és a bátyád is egészen magas szintig jutott játékvezetőként?

- Abból a szempontból biztosan, hogy folyamatosan elláttak, sőt, a mai napig elláttnak tanácsokkal. Nekem a gyerekkorom a futball bűvöletében telt, a tévében mindig focit néztünk, hétvégén pedig édesanyámmal jártunk édesapám vagy a testvérem mérkőzéseire.

Azt mondják, minél alacsonyabb osztályban vezet egy bíró, annál több „furcsasággal” találkozik a pályán és a lelátón. Karriered kezdetén, fiatal nőként mennyire voltál kitéve a sportszerűtlen vagy akár már alpári megjegyzéseknek?

- Ez így van, minél alacsonyabb osztályról beszélünk, annál kevésbé professzionális a közeg. Voltak ilyenek, de mentálisan mindig erősnek éreztem magam, tudtam kezelni a beszólásokat.

Nekem anya már gyerekként elmondta, amikor apa meccsét néztük, hogy előfordulhat, hogy majd szidják őt, de ezzel nem szabad foglalkozni.

Ez ilyen sport, a rengeteg szép oldala mellett van ez a része is. Aki ezt nem tudja kezelni, az gyorsan feladja és másik szakma után néz.

Akadt olyan eset, ami már neked is sok volt?

- Egy női meccsen történt, hogy egy apuka befutott a pályára és kiabálva rohant felém, de megállították. Ekkor sem ijedtem meg, de furcsa volt látni, hogy valaki ennyire kivetkőzik magából.

Az előfordult, hogy a játékosok udvarolnak a női játékvezetőknek?

- Ilyen is előfordult régen. Volt, hogy meccs után megkerestek játékosok, szerettek volna velem ismerkedni, de mindig udvariasan elhárítottam a közeledésüket. Hangsúlyozom, ezek alacsonyabb osztályban fordultak elő.

Milyen gyorsan lépkedtél a ranglétrán?

- Viszonylag gyorsan sikerült egyre feljebb jutnom. 2008-ban végeztem el a játékvezetői tanfolyamot és két év múlva már férfi NB III-as meccseket vezettem. 2013-ban lettem tagja az országos, 2017-ben pedig a nemzetközi keretnek.

Mi volt az álmod, amikor elkezdted a játékvezetést?

- Furcsa, de mostanra minden álmom valóra vált. Szerettem volna női Európa-bajnokságon, világbajnokságon közreműködni, valamint a bemutatkozni a férfi NB I-ben. Persze, az a célom, hogy a folytatásban is rangos nemzetközi meccseket kapjak és jó lenne itthon is a legmagasabb szinten dolgozni asszisztensként.

Asszisztensből lehet később játékvezető?

- Eleinte vezettem meccseket, de aztán asszisztensként specializálódtam. Itt érzem magam komfortosan, ráadásul gyorsabban is lehet előrébb jutni.

Melyik mérkőzés volt eddigi pályafutásod csúcsa?

- 2020-ban kerültem be a nemzetközi vb-programba, 2022-ben az Európa bajnokságon már asszisztáltam, aztán tavaly a világbajnokságon is. A csoportmeccsek után az egyenes kieséses szakaszban is jutott egy meccs, ráadásul a házigazda ausztrálok dánok elleni összecsapása. 75 ezer néző szurkolt a sydney-i stadionban, egészen elképesztő volt ezt megélni. Amikor eljutok egy-egy ilyen jelentős mérföldkőhöz, akkor mindig megbizonyosodok róla, hogy érdemes volt rengeteg munkát beleölni. Külső szemlélő nem tudja, hogy mennyi edzés, lemondás van egy-egy ilyen mérkőzés mögött.

Ráadásul neked civil foglalkozásod is van. Mennyire nehéz összeegyeztetni a kettőt?

- Nem könnyű, de direkt olyan munkahelyet kerestem, ahol ezt támogatják. Egy amerikai energiaipari cégnél dolgozom, versenytárselemzéssel foglalkozunk. Támogatják a másik munkámat és nagyon büszkék rám. A hétközi meccsek miatt viszonylag sokat kell hiányoznom, de rugalmasan kezelik. Általában 9-kor kezdek, de előtte már 7-tól beltéri erősítő edzéseim vannak, kedden és csütörtökön pedig az MLSZ által szervezett központi edzésekre járok.

Nagyon szigorú napirend szerint készülök, hiszen kemény teszteket teljesítünk. Mivel itthon a férfi bajnokságban is asszisztálok, ugyanazt a szintet kell hoznom, mint a férfi kollégáknak.

Beavatnál minket kicsit a részletekbe? Milyen tesztekről van szó?

- Alapvetően kétféle tesztről beszélhetünk. Van az úgynevezett intervall teszt, ahol 75 méter futás és 25 méter gyaloglás váltja egymást tíz körön keresztül, a futást 15, míg a sétát 22 másodperc alatt kell megtennünk. A másik az ariet teszt, amely asszisztens-specifikus futásból áll sok oldalazással, ahol folyamatosan emelik a sebességet. Magasak a követelmények, amelyeknek csak úgy lehet megfelelni, ha komolyan vesszük a felkészülést. Elvárás, hogy sportosak és atletikusak legyünk, ezért rendszeresen mérik a súlyunkat és a testzsír százalékunkat is. Oda kell figyelni az étkezésre, jönnek az ünnepek, amikor mindenki könnyebben elengedi magát, de nekem ilyenkor is figyelnem kell arra, hogy mit és mennyit eszek. Általában csirke és saláta a menüm, karácsonykor maximum 1-2 süti férhet bele.

Mik a következő tervek? Mi lehet az újabb nagy cél?

- Kulcsár Katalinnnal közösen a jövő évi svájci Európa-bajnokságra készülünk, bízunk benne, hogy mindketten ott lehetünk, aztán pedig nagy cél a 2027-es brazíliai világbajnokság. Emellett persze, ha már belekóstolhattam a férfi NB I-be, jó lenne minél több meccsen közreműködni, akár a bátyámmal közösen.

Olvastad már?

Kisteleki: "A következő szezonban az Újpest már harcban lehet a bajnoki címért, főleg, ha a Fradi ilyen szélsőségesen szerepel" - interjú 2-300 ezres fizetésekről és szülőszobáról

A BVSC pár hónapja még a kiesés ellen menekült a másodosztályban, most pedig már az NB I is téma. Kisteleki István szerint ősszel nyomasztó volt a hazai pálya hiánya, de tavasszal tizenkétszer játszanak Budapesten és a kiszámíthatatlan, alacsony játékminőségű NB II-ben akár még feljutó helyen is végezhetnek. Szerinte a 30 feletti "sztárigazolások" nem jöttek be, így már csak 27 év alatti játékosokban gondolkodnak. A szakmai igazgató úgy látja, a Fradi előnye egyre kisebb a hazai riválisaival szemben, és akár már a következő szezonban trónfosztásra kerülhet sor. Interjú Kisteleki Istvánnal.

Elolvasom