Közel három héttel a budapesti futballcsoda után a világ már a következő nagy eseményre, a világbajnokság pénteki sorsolására figyel. Az ír válogatott számára azonban még mindig élénken él a Puskás Arénában átélt pillanat, amelyet Troy Parrott hosszabbításban szerzett győztes gólja hozott el - írta cikkében az irishexaminer.com.
A mérkőzés főszereplői közül Caoimhín Kelleher most először beszélt részletesen arról, hogyan élte meg az eseményeket. A Liverpooltól nyáron távozó hálóőr a Fozcast című podcastben úgy fogalmazott: - Ez volt a legjobb pillanat, amit valaha átéltem a futballban. Amikor gólt szereztünk, mintha az egész ország fellélegzett volna. Ez csak egy lépés volt a pótselejtező felé, de óriási jelentősége volt. Biztos vagyok benne, hogy 20 év múlva is újra és újra előkerül majd a tévében.
Elmondása szerint eredetileg a meccs után azonnal visszarepült volna Londonba, ahogy a keret több tagja is. A drámai hajrá azonban mindent felülírt.
- A lefújás után úgy voltam: én innen nem megyek sehova. Bementünk az öltözőbe, Nathan Collins megkérdezte, ki akar visszamenni Dublinba. Szinte mindenki feltette a kezét. Azonnal át is foglaltuk a jegyeket.
A csapat Dublinba érkezve közös ünneplésre indult, ahol zárt körben, játékosok és stábtagok együtt emlékeztek meg a nagy sikerről. A kapusnak egyébként kulcsszerepe volt a győztes találat előkészítésében: az ő hosszú, felívelt labdája után Liam Scales csúsztatta tovább Troy Parrott elé, aki befejezte az akciót.
- Amikor Scales beleért, és Parrott betalált, nem tudtam, mit csináljak. Soha nem futottam annyira gyorsan, térdre estem, teljesen elöntöttek az érzelmek. Nem vagyok az a sírós típus, de valami egyszerűen kitört belőlem.
A hajrá azonban nem ért véget a gólnál. Magyarország az utolsó másodpercben is veszélyeztetett, Szoboszlai Dominik lövése pedig csak Kelleher kezében halt el.
Még most is alig tudom elhinni. Amikor Szoboszlai elvállalta, csak annyit gondoltam: ’Kérlek, ne most.’ Aztán a kezeimben landolt a labda. A következő pillanatban mindenki megőrült.
