Az ETO FC Győr az elsők között teljesítette a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet által előírt, a fiatal játékosok szerepeltetésére vonatkozó normatívát – írta a klub honlapja. Ennek kapcsán Havas Máté akadémiaigazgató és Steven Vanharen sportigazgató osztotta meg gondolatait a klub utánpótlásképzési elveiről és játékosfejlesztési szemléletéről.
– Bátran kijelenthetjük, hogy nálunk gördülékenyen működik a felnőtt csapat és az akadémia együttműködése – kezdte Havas Máté. − Napi szintű kapcsolatban állunk úgy a sportigazgatóval, mint a vezetőedzővel, de az NB I-es szakmai stáb más tagjaival is. Az is nagyon fontos, hogy az akadémia, illetve az első osztályú csapat stábja között is vannak személyi átfedések, többek között ez is biztosítja a gördülékenységet a fiatalok integrációs folyamatában. Az pedig, hogy ezek játékosok megállják a helyüket az első osztályban és folyamatosan tudnak játszani, azt mutatja, hogy az akadémián folyó szakmai munka jó irányt követ, mivel nagyon erős tudásalappal rendelkező fiatalokat adunk az első csapatnak, akik jól tudnak igazodni a magasabb elvárásokhoz is, s ezáltal a folytonosság biztosított.
Az akadémia igazgatója szerint a fiatalok sikeres beépítése csattanós válasz azoknak, akik a külföldi játékosok révén NB I-be jutó ETO-t légióscsapatként bélyegezték meg.
Zsoldoscsapatként skatulyáztak be bennünket, ez a sztereotípia aztán fennmaradt. Holott már akkor is elindult egy folyamat, miszerint a fiatal játékosainkat mi nem pusztán betesszük a csapatba, hanem beépítjük.
− Márpedig utóbbi nagyon időigényes munka; ha csak beteszek egy játékost, azt csak azért csinálom, mert meg akarok felelni a „»fiatalszabálynak«, ha viszont beépítek valakit, akkor az adott labdarúgó előbb-utóbb elér egy bizonyos mérkőzésszámot, s hiába fiatal, rutin szempontjából már teljes értékű futballistának számít. Nos, mi ezt az utat választottuk, és kijelenthetjük, hogy ebben sikeresek vagyunk. A minket kritizálók még azt sem látják, hogy már megvannak azok a 2006-os, 2007-es születésű játékosok, akiket ugyanúgy beépítünk az első csapatba, mert a képességeik alapján alkalmasak rá, hogy az NB I-ben futballozzanak. Ez a jelek szerint sajnos kisebb hírértékkel bír, mint annak idején az, hogy annak idején légiósokat alkalmaztunk ahhoz, hogy feljussunk az első osztályba.
Havas hozzátette, hogy Győrben hamarosan kialakulhat egy saját nevelésű játékosokból álló gerinc, valamint a nemzetközi piacon is értékesíthető labdarúgók kerülnek ki az akadémiáról.
− Két évvel ezelőtt átalakítottuk az akadémia szervezetét egy hatékony működési struktúrára, amelybe az általánostól eltérő részlegeket, pozíciókat hoztunk be. Ilyen volt például a sporttudományos részleg létrehozása, valamint a teljesítménydiagnosztika. Ezekre azért volt szükség, mert általuk jobban tudjuk fejleszteni egyénileg a játékosokat, és objektív számok alapján tudjuk megvizsgálni, illetve alátámasztani, hogy jó úton járunk vagy sem, és meg tudjuk határozni az esetleges változtatások irányát a szakmai munkában. A labdarúgás állandóan fejlődik, és ezzel nekünk lépést kell tartanunk, folyamatosan figyelnünk kell a nemzetközi trendeket, és tudnunk kell reagálni a változásokra, hogy tartósan meg tudjunk ragadni az élmezőnyben az akadémiák között is. Elsődlegesen a játékosok egyéni fejlődésére koncentrálunk, de nyilván arra is törekednünk kell, hogy az individuálisan jó képességű fiatalok tudjanak csapatban játszani – ez egy kényes egyensúly, amelyet meg kell tartanunk. Ezért nagyon fontos szempont, hogy a fiataljaink alkalmazkodóképesek legyenek, és mostanihoz hasonló vagy még jobb hatékonysággal tudjanak belépni az első csapatba. Azt szeretnénk, ha lenne egy fiatal átlagéletkorú felnőttcsapatunk, ahol a keret zömét saját nevelésű játékosok alkotják, és mondjuk, minden második évben értékesíteni tudnánk egy-egy játékosunkat a piacon.
Így a klub és az akadémia is jelen lenne a nemzetközi térben is, ami magával hozná azt is, hogy magyar labdarúgó-válogatottban is egyre több ETO-nevelésű játékos szerepelhetne. Ezáltal értéket teremtenénk nemcsak a saját számunkra, hanem a magyar labdarúgás számára is.
Az akadémia és az első csapat közötti harmonikus együttműködés fontosságát Steven Vanharen sportigazgató is kiemelte.
− Szerintem fantasztikus dolog, hogy teljesíteni tudtuk a vállalásainkat, hiszen a választható legtöbb játékpercet vállaltuk úgy a szövetségnél, mint a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézetnél. A számok jól mutatnak, de a legfontosabb, hogy az ETO-nál nevelkedett játékosok fejlődése töretlen. Remek érzés látni, hogy a játékosainknak előírt egyéni fejlődési terv működik: a szezon elején három saját nevelésű fiatal volt az első csapat keretében, most tízen vannak. Ez két dolgot jelent: egyrészt azt mutatja, hogy az akadémián jó munkát végeznek a kollégák, másrészt, hogy egyénileg is jól dolgozunk a játékosokkal. Ez nagyon fontos a klub szempontjából, mert a filozófiánk szerint a jövőben az akadémiánkról kikerült játékosokra szeretnénk építeni az első csapatot. Gyakran szembesülünk azzal a kritikával, hogy nem játszik nálunk elég magyar játékos, de ezzel nem értek egyet. Jelenleg is jócskán vannak nálunk magyar fiatalok, és vannak az NB I-ben olyan csapatok, akik sokkal kevesebb lehetőséget adnak a magyar fiataloknak. Tíz hónap alatt hét új akadémistát építettünk be a csapatba, akik bármikor bevethetők, és ha ezt a tendenciát ilyen ütemben tudjuk folytatni a 2025-ös évben is, messze a legjobbak leszünk Magyarországon ebben a mutatóban.
Vanharen hozzátette, jelenleg Tóth Rajmund és Vitális Milán alapembernek számít a magyar fiatalok közül, de több játékos is jó úton halad afelé, hogy stabil helyet szerezzen Borbély Balázs együttesében.
– Az első olyan játékosunk, akiből stabil kezdőember vált, Tóth Rajmund volt – tavaly még neki sem volt biztos helye a kezdőcsapatban. Az egyéni fejlesztési programunkkal azonban megteremtettük számára lehetőséget, kielemeztük a játékát, megmutattuk neki azokat a területeket, ahol fejlődnie kell, és persze rengeteget foglalkoztunk vele – egyénileg is. A teljesítménye ennek köszönhetően ugrásszerűen javult, s mostanában kiválóan megállja a helyét, ha kell több szerepkörben is. Ugyanez igaz a többi fiatalunkra is, akik hatalmas lépésekkel fejlődnek, Bánáti Kevin például nagyon közel áll ahhoz, hogy stabil kezdőjátékos legyen, nagyszerű érzés látni, hogy él a számára felkínált lehetőséggel. S akkor még nem beszéltem a többiekről, például Bíró Barnabásról, aki a Diósgyőr ellen remekül pótolta a sérült Albion Markut. Persze mindannyiuknak van még tanulnivalója, de hihetetlenül jó érzés látni, hogy az akadémiánkon nevelkedett játékosok ilyen jól teljesítenek a legmagasabb szinten is. Egy másik volt akadémistánk, Vitális Milán is nemrégiben szerezte meg az első gólját az NB I-ben. Ő tavalyelőtt a DAC-hoz került, ahol belekóstolhatott az első osztályú futballba, aminek köszönhetően sokkal érettebbé vált labdarúgóként. Most kölcsönben visszakerült hozzánk, és játékával mindenki számára nyilvánvalóan bizonyítja, hogy tudjuk, mit csinálunk, értünk ahhoz, hogyan segítsük hozzá a gondjainkra bízott labdarúgókat ahhoz, hogy szintet lépjenek.
Vanharen azt is elmondta, a hosszú távú cél az, hogy pár év múlva az ETO kezdőcsapatának háromnegyedét saját nevelésű játékosok alkossák.
– Nagyon jó az együttműködés az első csapat és az utánpótlásműhely között, és
a tíz eddig felkerült fiatalra tekintve akár azt is el tudom képzelni, hogy egyszer majd hetvenöt százalékban saját nevelésű játékosok várják a kezdő sípszót a pályán.
– Egy erős középpályát máris ki tudunk állítani, hiszen Tóth Rajmund, Vitális Milán és Bánáti Kevin egyaránt az ETO akadémiáján tanulták a szakmát. Ha figyelembe vesszük, hogy a modern labdarúgásban mekkora szerepe van a középpályának, ez óriási dolog… Az első csapat edzői stábjával együtt folyamatosan figyeljük az ETO Akadémia, az U19-es és az U17-es együttes mérkőzéseit, mert nagyon fontos képet alkotni azokról a játékosokról, akiket a jövőben az első csapatnál is használhatunk. Az irodámban van egy tábla az első, a második, illetve az U91-es és U17-es csapat felállásával és a játékosok neveivel – ha a nagycsapatnak új játékosra van szüksége, először mindig a saját akadémiánkon kell körülnézni, és csak akkor nyúlni egyéb megoldáshoz, ah az adott posztra nincs olyan fiatal játékos, aki megoldást jelenthet.
