Legutóbb, amikor beszéltünk az előző szezon végén, még az NB I-es szereplés lehetősége is szóba került, ehhez képest most drasztikusan más a helyzet. Zsinórban 9 vereség után ugyan jött egy győzelem, de még mindig a kiesőhelyen a csapat. Kik és mit rontottak el?
– Ahogyan a sikereket is közösen érjük el, úgy a kudarcok is közösek, mindenkinek van ebben felelőssége. Természetesen nagyon büszkék vagyunk arra, amit az előző idényben elértünk és egyáltalán nem vártuk, hogy a mostani kiírásban ilyen lesz az eredményességünk 14 fordulót követően. Nagy tragédiaként éljük meg. Edzőváltásra is sor került, ami az eredménytelenséget látva benne volt a pakliban, de az előző szezonunkat tekintve egyáltalán nem. A tulajdonosi körrel közösen döntve azonban úgy láttuk, hogy ez egy jobb úthoz vezethet.
A korábbi vezetőedző, Jeney Gyula nekünk azt nyilatkozta, hogy már a Siófok elleni meccs után felajánlotta lemondását, de végül abban maradtak, hogy még két meccsen marad a kispadon, aztán végül rögtön a következő alkalommal, a Gyirmót elleni meccs után ön kirúgta őt. Hogyan zajlott ez le pontosan?
– A Gyirmót elleni találkozón jutottunk el arra a szintre, amikor már tényleg elfogyott körülöttünk a levegő, az egymás közötti kémia és úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább. Azt a kifejezést azonban ne használjuk, hogy kirúgás, én soha nem rúgok ki senkit. Jeney szerződésében is szerepelt egy olyan pont, ami alapján szerződést lehetett bontani vele, ez következett be egy nagyon sikertelen széria után.
Jeney szintén elmondta a honlapunknak adott interjújában, hogy olyannyira bepipult önre, hogy még néhány nappal később sem beszéltek, de valószínű nem is fognak már. Tényleg nem beszéltek azóta sem?
– Nagyon nagy törésként éltem meg én is ezt az egész helyzetet, nosztalgikus hangulatba is kerültem. Gyula hat évvel ezelőtt került ide Kis Károllyal, még a második NB III-as szezonunkban és egy nagyon klassz sportembert és edzőt ismertem meg a személyében, mind pályaedzőként, mind vezetőedzőként.
Amikor szerződést bontottam vele, én magam is nagyon nehezen tettem túl magamat a történteken, hiszen egy korszak végét jelentette, az én elnöki-ügyvezetői időszakom gerincét alkotta ez a periódus. Nehéz válás volt és meg is értem, hogy nem kíván velem beszélni, nem is kerestük egymás társaságát még. Egy nagyon értékes ember, és azt is tudom, hogy ő is nagyon tisztel engem és értékes kapcsolatnak gondolta a miénket. Az is a mai napig, és lesz is, de most van egy átmeneti mosolyszünet, de az idő remélem, hogy majd megoldja ezt. Kívánom neki, hogy minél hamarabb találja meg azt a helyet, ahol ki tud teljesedni.
Mindketten hittünk benne, hogy ez az Ajka lesz, de ez most így alakult. Én egyébként mindig nagy tragédiaként élem meg, ha egy edzővel szerződést kell bontani, annyira magyaros történet, hogy 6-7-10 meccs után elküldünk edzőket. Én nem véletlenül dolgoztam együtt 3,5 évet Kis Károllyal sem. Egy munkakapcsolatban meg lehet ismerni az előnyöket, hátrányokat, és azokat lehet kezelni. Schindler Szabolcs mellett is a végsőkig ki fogok tartani. Az, hogy öt vereséggel kezdtünk, nem baj, remélem, majd most öt győzelem fog következni.
Tehát hiába kezdett öt vereséggel Schindler, nem jelenthető ki, hogy nem volt jó ötlet a kinevezése?
– Egyáltalán nem gondolnám ezt. A mostani szakmai stáb egy nagyon nehéz helyzetben vette át a munkát, ekkor már az öltözőben önbizalomhiányos játékosokkal voltunk tele és ezt hétről hétre, fokozatosan kellett feljavítani. Már a Nyíregyháza ellen, két héttel ezelőtt egészen jól játszott a csapat, csak megint jött két olyan hiba, amiről nagyon nehéz nyugodtan beszélni, de ott már volt tartása az együttesnek, akárcsak a vasárnapi győzelmünk alkalmával. Folyamatosan látszódik a csapaton, hogy fejlődik, egyre inkább összeáll, értik a játékosok, mit akar a stáb. Majd meglátjuk, mire volt elég a Tiszakécske elleni győzelem.
Volt valamilyen előzménye ennek a sikertelen szériának? Lehetett valamit érezni ebből a nyári felkészülés során?
– Semmilyen előjele nem volt. A nyári felkészülést azokkal a játékosokkal kezdte meg a stáb, akik a rendelkezésünkre álltak és akiket a szakmai vezetés alkalmasnak tartott a célok elérésére. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen hullámvölgybe kerülünk.
Hogyan változtatta meg az öltözői légkört a sikertelen időszak?
– Rémpocsék volt a hangulat természetesen, ilyenkor a szakmai vezetésnek, az elnöknek és az ügyvezetőnek az a dolga, hogy ebből a mély tespedésből kiemelje a játékosokat. Nem egyszerű, mert ilyenkor például azok a játékosok is egyre hangosabbak, akik kevesebb játéklehetőséghez jutnak, mondván, hogy velük lehet, hogy jobb eredményt érne el a csapat, ez pedig akarva-akaratlanul is generál feszültséget. De az eredményekhez képest ahogyan most kinéz az öltöző, az egy nagyon jól kezelhető állapot és összességében rendben lévő helyzet.
Ön megpróbált bevetni valamit, hogy kizökkentse a csapatot a hullámvölgyből? Például az ilyenkor jellemző csapatépítő programok, pénzbüntetések, prémiumok?
– Összességében nem kellett tennem semmi különöset, hiszen egy normális munkamenetünk volt, nem normális eredményekkel. Egy valamit azonban kiemelnék, a Tiszakécske elleni Magyar Kupa-vereség után bementem az öltözőbe és nem sportemberhez méltó szavakat is használtam. Nagyon sok mindent el tudok viselni, mindig visszanézem a meccseket, látom, mennyi helyzetet hagytunk ki, mik voltak a vereség okai, de ekkor éreztem azt először, hogy a csapat lélektelenül, nem azon a szinten focizott, amit a küldetésünkben megfogalmaztunk. Simon Tibornak volt az a híres mondata, hogy lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha, ezt tartom mindig szem előtt. Olyan nincs, hogy kimegyünk, feltesszük a kezünket és ténfergünk a pályán. Ekkor elmarasztaltam őket és ennek talán a következménye is lett az, hogy úgy mentek a játékosok a pályán a Tiszakécske elleni vasárnapi bajnokin, mint a mérgezett egerek. Anyagi büntetést nem szorgalmazok a csapatnál, ez soha nem is volt jellemző rám, ugyanis a játékosok is abban érdekeltek a fizetési és premizálási struktúra miatt, hogy győzzenek. A mostani idény eredményeivel megfelezték a fizetésüket a játékosok, sajnos mindenkinek húsbavágó volt ez a sikertelen széria. Amíg az előző szezonban a játékosok az alapfizetésük dupláját is meg tudták keresni a különböző bónuszokkal, ez az idén elmaradt, sőt lefeleződött a fizetésük, nekem tehát semmi különösebbet nem kellett csinálnom a pénz terén.
Egyébként mi volt a szezon előtti célkitűzés és mennyire változott ez az első 14 fordulót követően?
– Amikor erről kérdeznek, mindig azt válaszolom, hogy egy csapat úgy menjen neki egy bajnokságnak, hogy azt meg akarja nyerni. Nyilván ebben a helyzetben most nagyon hülyén hangozna, ha azt mondanám, hogy meg akarjuk nyerni a bajnokságot, hiszen vannak realitások. Érdekes kérdés az, hogy a pénz focizik, vagy nem focizik? Az előző szezonban az Ajka harmadik lett abból a költségvetésből, amiből ma az utolsó helyen áll. Egy kisváros csapatának ez óriás eredmény volt, mint ahogyan most a Kozármisleny van olyan helyzetben, hogy egy hasonló költségvetéssel nagyot megy a csapat és lehet mondani, hogy nem a pénz focizik. Én is úgy gondolom, hogy igaz, hogy nem a pénz focizik, de hosszú távon mindig van egy-egy olyan pillanat minden csapat életében, amikor bizony visszaüt az, hogy valaki egy alacsonyabb költségvetésből tud csak gazdálkodni.
A mi idei költségvetésünk nem éri el a félmilliárd forintot, de van így ezzel még néhány NB II-es klub, van viszont 12 olyan NB II-es csapat, amelynek pedig biztosan egymilliárd forint felett van az éves költségvetése. Mi a szezon elején azt gondoltuk, hogy ha a Top 10-ben leszünk, akkor az már egy nagyon klassz eredmény lesz, de természetesen ekkor még szerettük volna a bajnokságot megnyerni. Mostanára sem szeretnék abból engedni, hogy bekerüljünk a Top 10-be, csak azért, mert a 10. helyezett tíz pontra van, még ha ez most teljesen reménytelennek is tűnik sokak számára. Én férfiasan tartanám magam ehhez a célhoz.
Ennek a célnak az eléréséhez kellenek téli erősítések?
– Igen is, meg nem is. Nagyon bízom a játékosaimban, kiváló munkát végeznek hétről hétre. Nem biztos, hogy tudok mondani olyan játékost, aki ha idejönne hozzánk, akkor vele extrák lennénk, ugyanis azokat a játékosokat, akiket én nyáron szerettem volna, egyáltalán nem volt lehetőségem idehozni. Pontosan tudom, hogy kik segíthetnének nekünk, de nem tudom őket idehozni, mert nemhogy 20-25, de 10 millió forintos kivásárlási árat sem tudunk kifizetni egy játékosért, és nem tudok nekik fizetni 2-3 millió forintos havi fizetést. Ezt nekem tudomásul kell vennem. Nyilván, ha találunk olyan játékost, aki ténylegesen erősítést fog jelenteni, akkor vele elkezdünk tárgyalni, egyébként pedig egy nagyon jó keretünk van, aminek nem okozhat problémát hosszú távon, hogy az első tízben végezzen.
