Drámaian elbukott meccs, otthagyott kispad, majd vita az öltözőben a vezetőedző és az elnök között, végül kommunikáció egy egyoldalú szerződésbontásról. Igen látványosan szakított egymással az NB II-es Ajka és Jeney Gyula vezetőedző - mindezt azok után, hogy a csapat az előző szezonban szenzációsan menetelt, előfordult, hogy kilenc egymásutáni bajnokin összesen 23 pontot szerzett, és végül a dobogón zárt. A klubnál már a feljutás is szóba került a 2023/24-es szezon kapcsán, ehelyett a csapat az új idény első kilenc bajnokiján mindössze egyszer nyert, a vége pedig edzőváltás lett.

Az elválás körülményeiről először szólal meg a főszereplő, Jeney Gyula, aki a csakfoci.hu-nak adott interjújában elmondta, azt sem tudta, hogy ultimátumot kapott, sőt a végzetes Gyirmót-meccs előtt néhány nappal ő ajánlotta fel a lemondását, amit nem fogadtak el a klubnál. Ezek után elmondása szerint vérig sértették azzal, hogy feszült idegállapotban, a játékosok előtt akarták kirúgni. A 45 éves tréner azt is elárulja, szerinte milyen okok vezettek az ajkai csődhöz, hogy miért idegeskedett már egy edzőmeccs alatt, miért játszik "rúgd és fuss" alapon a legtöbb másodosztályú együttes, miért jutott odáig, hogy "szembeköpje magát" csapata visszavonásával és hogy játékosai szerinte miért nem kellettek senkinek sem a nyári átigazolási időszakban. Interjú.

- Tavaly az Ajka volt a teljes NB II-es mezőny meglepetéscsapata, a szezon után feljutási álmokról lehetett hallani, veled pedig hosszú távú szerződést kötöttek. A jelenlegi állás szerint azonban a csapatnak inkább a bennmaradás lesz a cél, te pedig már nem is vagy a klub vezetőedzője. Mikor és mi tört meg? 

- Már a felkészülési időszak alatt látszott, hogy az átmeneteket gyengén védekezzük le, és bármilyen csapattal is játszottunk, ahogy átjöttek a térfelünkre, szinte minden támadásukból gólt kaptunk. A Kecskemét elleni 5-1-es edzőmeccs volt az egyik törés, ott láttam először a csapattól, hogy feladja, olyat láttam, ami megrémített. Utána tartottam egy fejmosást, ahol elmondtam, hogy ha valami nem megy játékban, akkor futni kell. Ezután ha bármikor gólt kaptunk egy meccsen, teljesen szétestünk, és voltak, akiket azért kellett motiválnom, hogy egyáltalán fusson.

Ott éreztem, hogy "benéztem" egy-két embert. A fejmosás után néhány rutinos játékos próbált nyugtatni, hogy ez csak edzőmeccs volt, és hogy a csapat a bajnokságot várja, az lesz majd a fontos. “Csak edzőmeccs?” - mondom magamban. Hát az edzésen is ugyanúgy kellene menni, mint egy tétre menő találkozón, nemhogy edzőmeccsen. Ez aztán végig is kísérte a szezonunkat.

- Mi az, ami ezt okozhatta és mit tettél, hogy megváltozzon? 

- Próbáltam mindig változtatni valamit, például a labdabirtoklást finomabbá tenni, de ahhoz is technikai és mentális magabiztosság kell, ami nem volt meg. Arra jutottam, hogy a játékosokat agyonnyomta a tavalyi jó eredmény. Egyszerűen nem tudtak megfelelni annak, hogy minden héten nyernünk kell. Ez nem emberi probléma, sajnos vannak ilyen karakterek, akiket ez felőrölt. Képesek megvillanni, 1-2 meccsen jól játszani, de nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy hirtelen túl sok minden szólt róluk. Lehet, hogy én se tudtam ezt kezelni vagy az egész ajkai közeg. Pedig a játékunk dinamikusabb lett, feljebb játszottunk, mint tavaly, több támadást vezettünk, több helyzetünk volt, az ellenfél kevesebbet birtokolta a labda, mégis kevesebb gólt rúgtunk és többet kaptunk.

- Hiba volt a feljutásról beszélni? 

- Nem mondom, hogy hiba volt, de ezt mindig óvatosan kell kezelni, mert ebben a bajnokságban egyforma erősségűek a csapatok. Amikor jól ment, és mindenki gratulált, akkor is mondtam, hogy higgyétek el, ez nem úgy van, hogy én milyen jó vagyok. Egy-egy milliméteren múlt, hogy 1-2 meccs nem iksz lett a győzelmek helyett. Ha azokat nem nyerjük meg, akkor ötödikek vagy hatodikak vagyunk és nem bronzérmesek. Csak akkor egyszerűen jól jöttünk ki belőle. De azt nem tudtuk kibekkelni, hogy ne beszéljenek rólunk és ne csodacsapatként hivatkozzanak ránk. Ezt a közeget ez a helyzet agyonnyomta. Ha ezt nem látom a saját szememmel, el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen megtörténik, mert végigkísértem a felemelkedésünket és a bukásunkat is, és semmi nem változott, ugyanúgy dolgoztunk, sőt még több támadásszervezésünk volt. Mentálisan viszont nem bírtuk.

Az NB II-ben a legtöbb csapatnál a rúgd és fuss taktika működik. Biztos, hogy ezáltal nem fejlődik majd a futballunk, de ez senkit nem érdekel, a felnőttfutball arról szól, hogy nyersz vagy kikapsz, a többi csak mese habbal.

- Téged nem vonzott az eredménycentrikusabb futball? 

- Még én is eljutottam arra a szintre, hogy nekem is vissza kellene állnom erre a rúgd és fuss taktikára. De ezzel a csapattal ezt semmiképp nem szerettem volna. Az persze nem baj, ha kitalálsz egy olyan taktikát, hogy mélyebbre visszaállsz és kontrázol, de ahhoz olyan játékosok is kellenek. Nekem annyi kreatív játékosom volt, plusz gyors védőim, hogy felesleges lett volna az ötösön állni, ezzel ugyanis kioltottam volna a hatékonyságunkat és a látványos játékot. De közben folyamatosan kaptam a kritikákat, nem is keveset, és az ember ilyenkor elbizonytalanodik. Aztán a bajnoki vereségek után a Mezőkövesd elleni Magyar Kupa-meccs jól alakult, gólt rúgtunk az elején, az ellenfélnek jönnie kellett előre, de tükörsimán lehoztuk. Drazicot levegőhöz jutni nem engedtük, pedig szerintem az NB I legjobb csatára, az utánunk lévő fordulóban rúgott is két gólt az NB I-ben. Az a továbbjutás visszaadta az önbizalmamat, hogy mégse vagyok annyira hülye, mert a saját játékunkat játszottuk, többet volt nálunk a labda és fociztunk. Igaz, nem is volt semmifajta nyomás a csapaton, látszott, hogy áttört a mentális gát arra az összecsapásra. Be is lelkesedtem, aztán a Siófok ellen ugyan nagy fölényben játszottunk, de szinte a semmiből kaptunk két gólt. Nem úgy mentünk bele egy-egy párharcba, ahogy kellett és meg is büntettek minket.

- Már akkor érezted, hogy közel az ajkai karriered vége? 

- Azt éreztem, hogy törés van bennem, és hogy nem érzem jól magam. Az elnök úr (Geri Gyula - a szerk.) és a játékosok is mondták, hogy ne hagyjam el a csapatot. A Siófok elleni találkozó után aludtam rá egyet, de azt kellett mondanom, hogy a jelenlegi stáb még két meccsig itt van, aztán hozzanak egy edzőt.

Abban maradtunk, hogy akkor visszaállunk a csapattal a Gyirmót és a BVSC elleni meccsen, de én ezt biztos nem csinálom hosszú távon, mert akkor feladom önmagam, úgyhogy utána lemondok. Az elnök mondta is viccesen, hogy mondjak le a Gyirmót-meccs után, de ha megteszem, úgysem fogadja majd azt el. Az volt a terv, hogy a két meccset lehozzuk antifutballal, megpróbálok hat pontot szerezni és befejezem.

Aztán következett a Gyirmót-meccs, ahol 1-0-ra vezettetek, majd jött egy kiállítás, az ellenfél azonnal fordított, és kikaptatok. Te már nem is a kispadról nézted az utolsó perceket, majd a klub bejelentette, hogy megválik tőled. Mi történt? 

Teljesen belehaltam abba a meccsbe. Ez van, amikor szembeköpöd magad, ellentétes dolgot csinálsz, mint amit gondolsz és ami egyébként játékban működött is, csak eredménytelen volt…

- Úgy éreztem magam a kispad előtt, mint egy megye II-es edző, kiabálnom kellett, hogy “rúgd el a labdát”, “úristen, megúsztuk”. Igazi antifutball volt. A Gyirmót közben erőlködött, de az NB II-ben nincs meg sok játékosban, hogy labdabirtoklással, dominánsan, minőségi módon futballozzon. Volt egy szép támadása az ellenfélnek, amikor elszúrtunk egy tolódást, a játékosuk szépen fellépett, és ziccerpasszt adhatott volna, de hibázott. Mi így a saját kapunktól 30 méterre megszereztük a labdát, és a játékosom végigszaladhatott a pályán, csak kihagyta. Mondtam is a többieknek a kispadon, hogy az ellenfél játszott szépen, erre majdnem mi lőttünk gólt belőle. Ezzel együtt az egy megnyert meccs volt a részünkről a kiállításig. Persze egy piros lap után nem kell két perc alatt két gólt kapni. Játékosként volt olyan meccsem a Stécével (Salgótarjánnal - a szerk.), amikor az NB II-ért küzdöttünk, hogy 1-0-ra égtünk, kiállították egy perc alatt két játékosunkat, erre fordítottunk és nyertünk. De a csapatom most összeomlott, nem volt meg a küzdőszellem és kinyírtak minket.

- Miért hagytad ott a kispadot?

- Olyan reklamálás folyt már a kispadon, meg olyan durva dolgok voltak… Persze ebben én voltam a főszereplő, kaptam is egy sárgát. Nem tudtam már én sem nyugtatni a többieket, minden ítéletnél a teljes kispad a pályára ment. A bíró mondta, hogy ki fog állítani, én meg úgy voltam vele, hogy akkor inkább gyorsan elmegyek magamtól és akkor nem tud pirosat adni, ezzel jobban is jár mindenki… Egyébként nem mentem az öltözőbe, csak a labdafogó hálóig, és onnan néztem a meccs végét, de egyébként is kevés volt hátra. Az öltözőben aztán az elnök szembesített azzal, hogy volt valamiféle ultimátum, amely alapján négy meccsen hét pontot kellett volna szereznem, de erről az ultimátumról én nem is tudtam.

Nagyon kellemetlen helyzetbe hozott, mondtam is neki, hogy ez hogy van, hogy én felmondtam pár napja, erre most kirúg? Akkor miért nem fogadta el a lemondásomat?

- Brutális volt az a helyzet, tényleg vérig sértett. Mert mondhatta volna azt is a meccs után, hogy Gyula, este gyere fel az irodámba, és akkor ott elküld.

Ehelyett amikor mindenki idegbeteg volt, az öltözőben a csapat előtt mondta, hogy ki vagyok rúgva. Ott bepipultam, nagyon megsértődtem, azóta se beszéltünk, szerintem nem is fogunk. Pedig nagyon sokat köszönhetek az Ajkának, és főleg neki. Ezért is mondtam fel, nem kellett nekem a végkielégítés, nem akartam olyan összeget, ami nem jár.

- A játékosokban csalódtál? 

- Igen, hatalmasat csalódtam, de nem emberileg és nem is haragszom rájuk. Azt azonban látni kell, hogy bizonyos játékosok miért játszanak az adott helyen. Az is nagyon furcsa volt számomra, hogy a tavalyi remek szezonunk után nyáron senkiért nem jött ajánlat, de még érdeklődés se. Miközben minden más csapatból hozták-vitték a labdarúgókat. Be kellett látnom, hogy nekem az nagyon nehéz, ha egy profi futballistát rá kell vennem, hogy motivációt keressen.

- Milyen csapatot keresel a jövőben? A támadó felfogásod bármilyen együtteshez illik? 

- Ezzel a kerettel ezt a típusú játékot láttam a leghatékonyabbnak, de amilyen karakterű csapatom lesz majd, ahhoz fogom szervezni a játékot. Nincs ezzel probléma, rengeteget gyakoroltuk a felállt védekezés elleni játékot, de amikor kellett, egy nap alatt, minimális gyakorlással meg tudtuk szervezni azt, hogy hogyan kellene visszaállni, és a csapat egyébként nagy részt jól is teljesített benne. Ahhoz alkalmazkodom majd, amit hoz az élet.

BUDAI LÁSZLÓ

Olvastad már?

Exkluzív: Eljött a nagy nap, Marco Rossi leteszi a magyar állampolgársági esküt

A csakfoci.hu információi szerint a magyar válogatott szövetségi kapitánya kedden leteszi a magyar állampolgársági esküt.

Elolvasom