Aleksandar Jovic nevét még 2001-ben ismerhette meg a magyar futballközeg, amikor az akkor 29 esztendős szerb támadó a német Carl Zeiss Jena együtteséből a Ferencváros csapatához igazolt. A Fradi játékosaként Jovic bajnokságot és kupát is nyert, azonban utolsó éveiben már sérülések hátráltatták, így 2004-ben visszavonult.
A korábbi jugoszláv válogatott futballista első edzői megbizatását az FTC mostani Európa Konferencia Liga-csoportkörös ellenfelénél, a szerb FK Cukaricki gárdájánál végezte, még 2010-ben. Jovic ezt követően a szintén szerb Sindjelci Bg és a szlovén ND Gorica együttesét irányította vezetőedzőként. A szakvezető ezután a szerb U19-es, majd az U17-es utánpótlás-válogatottakat vezette, végül idén nyáron írt alá a magyar másodosztályú Szombathelyi Haladás vezetőedzőjeként.
Az 51 esztendős tréner a csakfoci.hu-nak arról beszélt, miért érzi úgy, hogy őszintének kell lennie a játékosaival, mikor kért tízszer bocsánatot egykori vezetőedzőjéről, Garami Józseftől, mit gondol a jelenlegi Fradiról, de egykori FTC-s csapattársairól és a közelgő magyar-szerb csoportrangadóról is beszélt.
- Játékosként igazán bohém karakter volt, edzőként az olyan futballistákat preferálja, mint amilyen ön volt?
- Egy kissé különc voltam játékosként, de egyáltalán nem voltam bolond. Amikor fiatal vagy, úgy érzed, sok mindent megtehetsz. Igen, hosszú hajam volt többek között, azonban én elsősorban nagyon komolyan vettem a labdarúgást. Az első ferencvárosi évemben Csank János vitt a klubhoz, akkor a csapat legjobb góllövője voltam. Később Garami József lett az edző, és Gera Zoltánnal kezdtem játszani a támadósorban, aki már fiatalon – 21-22 évesen – is fantasztikus volt. A második évemben Tököli Attila is az FTC-hez igazolt, így nem én lettem az elsőszámú támadó, de mindvégig maximálisan tiszteltem Garami József döntéseit. Bárhol játszottam, mindig ezt a mentalitást követtem; a legnagyobb tisztelettel álltam a klubom és az edzőim felé. Garami rendkívül jó szakember volt, és pontosan tudta, hogy én mindig tudok plusz energiát hozni a játékunkba. Ez akkor is igaz volt, ha kezdőként számított rám, vagy ha a padról küldött a pályára. Tököli és Gera remekül játszott, így tudtam, hogy ők az elsőszámúak, nekem pedig a padról beszállva kell sok energiát, sok futást és nagy intenzitást hoznom. Edzőként ezért úgy érzem, nekem is őszintének kell lennem a játékosokkal; elmondom nekik, hol számítok rájuk és mennyit fognak játszani. Manapság úgy érzem, az emberek sokat panaszkodnak és én utálom ezt.
- Mire gondol pontosan?
- A játékosaimnak mindig azt mondom, ha problémájuk van, jöjjenek oda, és beszéljünk róla, de csak olyan esetben ne jöjjenek oda hozzám, amikor nem játszanak.
Előbb mindenkinek saját magától kell megkérdeznie, miért nem játszik, vagy épp miért igen (nevet). A játékosok kicsit olyanok, mint a gyerekek: néha elfelejtik a feladatukat és a kötelezettségüket.
- Edzőként az a dolgom, hogy jobbá tegyek egy játékost annál, mint amilyen előttem volt. Ha ezt meg tudom csinálni, teljesítem a feladatom. Minden állomásomon az volt a célom, hogy a játékosok a profi hozzáállást elsajátítsák, teljesen mindegy, hogy az adott focista hány éves, vagy épp milyen osztályban játszik. A játékosoknak megvan a lehetőségük, hogy nyíltan beszéljenek a problémáikról, de tudniuk kell, hogy én minden döntésemmel a csapat érdekeit tartom szem előtt. Szerencsére idáig sehol nem volt problémám ennek megértetésével. Visszatérve a Fradihoz; én akkor nem panaszkodtam Garaminak, hanem ha kellett, öt perc alatt mutattam meg a tudásomat. Ezt a hozzáállást és munkamorált szeretném átadni a játékosoknak, mert ez az egyetlen módja annak, hogy sikeres legyél a futballpályán.
- Hogyan reagálna, ha valamelyik játékosa úgy végezne el egy büntetőt, ahogyan ön tette egy Magyar Kupa-meccsen?
Jovic tizenegyese a Nyíregyháza ellen
- Igen, arra emlékszem (nevet)! A Nyíregyháza ellen játszottunk a kupában és a büntetőpárbajban panenkázni szerettem volna. Nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de szerencsére gól lett belőle. Ennek ellenére én tízszer is bocsánatot kértem miatta Garamitól, mert nem ilyen módon akartam panenkázni. Ő ekkor csak annyit kérdezett: "Azt akarod, hogy szívrohamot kapjak?" Tény, hogy nem a legjobb megoldást választottam, de gól lett, és ez a lényeg, a csapattársaim pedig imádták azt a 11-est.
- Sok akkori csapattársa máig a magyar labdarúgásban dolgozik…
- Van is velük kapcsolatom: Adem Kapic jelenleg a Szeged sportigazgatója, Dragan Vukmir a Siófok vezetőedzője, Gera Zoltán az U21-es magyar válogatottat irányítja, Lipcsei Péter hosszú évek óta a Soroksár edzője, Hrutka János és Dragóner Attila TV-s szakértőként dolgozik.
- Mit gondol a munkájukról?
- Gera helyébe bele tudom képzelni magam, ugyanis Szerbiában én is dolgoztam utánpótlás-válogatottakkal, az U19-es és az U17-es csapatoknál. Teljesen különböző az a munka, amit egy klub csapatánál, és amit egy válogatottnál kell végezned. Egy klubnál minden nap beszélsz a játékosokkal, vannak edzések, azonban egy nemzeti csapatnál körülbelül 5-7 napod van arra, hogy az ötletedet, a taktikádat átadd a játékosoknak. Tudom, min megy keresztül, amikor a soron következő meccsre fókuszál, és rövid idő alatt kell felkészítenie a csapatot. Ő úgy érzi, ez az ő útja, én sok sikert kívánok neki, mert nagyon jó embernek tartom és szerettem vele játszani. Vukmir évek óta itt van Magyarországon, ugye most Siófokon. Nemrég 1-1-re végződött ellenük a meccsünk, de ott győznünk kellett volna, mert sokkal jobbak voltunk (nevet). Vukmirnak nagyon fiatal csapata van, ráadásul sok a sérültjük is, így nincs könnyű dolga. Kapic pedig úgy hiszem az egyik legrégebb óta „hivatalban lévő” sportvezető, ha a legmagasabb osztályokat nézem, közel 12 éve dolgozik a szegedieknél. Úgy gondolom, mindannyian jó munkát végeznek.
- Van kapcsolata az NB I-ben dolgozó szerb edzőkkel, például Blagojeviccsel, Stankoviccsal vagy Vignjeviccsel?
- Stankoviccsal nem ismerjük egymást, ő Olaszországban játszott sokáig, és egyébként is még csak néhány hete dolgozik itt, nem is nagyon lett volna alkalom kontaktálni egymással. Azt látom azonban, hogy a Ferencvárosban hatalmas potenciál van, nagyon sok jó játékosuk van, meglátjuk, mire mennek a bajnokságban. Firenzében legutóbb jó meccset játszottak, de amikor 2-0-ra vezetsz, meg kell tanulnod, hogy zárd le a mérkőzést. A topbajnokságokban – például Olaszországban – tudják az együttesek, hogy kell játszani 2-0-s előnyben, ebben fejlődnie kell a Fradinak. Vignjeviccsel sokat játszottunk egymás ellen Szerbiában, de nem beszélünk rendszeresen, legutóbb júliusban hívtuk egymást. Blagojeviccsel van némi kapcsolatom, csakúgy, mint Szergej Kuznyecovval, aki 18 évesen a Ferencváros tartalékcsapatában játszott, amikor én 26-27 éves lehettem.
- Mikor keresték meg Szombathelyről?
- Tavaly májusban még Szerbiában dolgoztam, az U17-es válogatottnál, akkor hívtak fel először. Aztán az utolsó fordulóban kilátogattam a Haladás-Diósgyőr bajnokira, és utána egyeztünk meg. Azt pontosan nem tudom, honnan hallottak rólam, azt megelőzően nem volt kapcsolatunk.
- Négy forduló után mindössze egy ponttal álltak, de Szántó Csaba sportigazgató azt mondta, hogy remek munkát végez, maximálisan bízik önben és az eredmények jönni fognak. Hogyan érintette ez a hozzáállás?
- A felkészülésünk igazán jól sikerült, sikeresek voltunk és jól is edzettek a játékosok, azonban a tétmeccsek mások, mint a barátságosak. A csapat számára nem volt egyszerű a rajt, de számomra, mint edző számára sem. Az első három bajnokinkat ugyan elveszítettük, de úgy érzem, azokon a meccseken is jól játszottunk, ám olyan hibákból kaptunk gólokat, amikből profi szinten nem szabadna. Amikor krízis van, változtatni kell valamit, nemcsak a játékosoknak, hanem nekünk, edzőknek is. Úgy gondolom, a Nyíregyháza elleni 1-1 után folyamatosan fejlődtünk, és jó úton járunk. Edzőként nehéz, amikor három vereséggel kezdesz egy új csapatnál, azonban mi sem vagyunk varázslók, időre és türelemre volt szükségem, amit maximálisan megkaptam a klubvezetéstől.
- A Hali célja idén nem a feljutás, de ön szerint eljuthatnak oda a következő években?
- A külvilág számára valóban ez a kérdés a legfontosabb, azonban mi mindig csak a soron következő bajnokira fókuszálunk. Nem tudom megmondani, mi lesz a szezon végén, azonban hiszek a munkánkban, és a játékosok is ezt teszik. Természetesen vannak kétségek, mindig lesznek hullámvölgyek és hullámhegyek egyaránt. A legfontosabb azonban az, hogy sose ragadj lent, ha épp nem megy a csapatnak. Az életben is a kiegyensúlyozottság a fő, a pályán is ezt kell szem előtt tartani. Az élet ugyanakkor megtanított arra is, hogy óvatos legyek minden körülmények között. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy akkor is alázatosnak kell lenni, amikor jól megy a csapatnak. Remek lenne, ha két év múlva az NB I-ben tudna játszani a csapat, de jelenleg nekem stabilitást kell hoznom a játékunkba, és olyan focit kell játszanunk, ami visszacsalogatja az embereket a stadionba. Hiszem, hogy egyre több drukkerünk lesz majd, ám ehhez jó teljesítmény is kell.
- Pintér Filip az ETO ellen pazar góllal mentett pontot a csapatnak, majd utána ismét eredményes volt. Mit gondol róla, illetve milyen a kapcsolata az édesapjával, Pintér Attilával?
- A harmadik ferencvárosi évemben sok sérüléssel bajlódtam, kétszer is műtöttek, és akkor Pintér Attila lett az edző a Fradinál, azonban az említett sérülések miatt nem tudtam játszani, amikor ő volt az edző. Amikor Filip megérkezett hozzánk, akkor nem tudtam, hogy ő Pintér Attila fia. Elkezdett edzeni velünk, és láttam, hogy jó játékos, és még jobb lesz. Kétszer már megmutatta, hogy sok van benne, de nem szabad elszállnia. Nagyszerű, hogy két gólt is szerzett, tovább kell dolgoznia, fókuszálnia kell a karrierjére, és még több gólt fog szerezni. Én szintén csatár voltam, ezen a poszton a gólokért élsz. Ha 5-0-ra nyer a csapatod, de te nem rúgsz gólt, marad benned némi hiányérzet.
- Mit szólt ahhoz, hogy a magyar válogatott győzött Szerbiában szeptemberben, és mit vár az októberi 14-i találkozótól?
- Nem lepődtem meg az eredményen, ugyanis a magyar válogatott ragyogóan játszik az elmúlt években, illetve a szerbek most rossz pillanatukban játszottak Magyarország ellen. A szerb játékosok a legjobb európai bajnokságokban játszanak, azonban arra számítok, hogy a budapesti meccs nagyon kemény lesz, és Szerbia vissza akar vágni a belgrádi vereségért.
- Tanulja a magyar nyelvet?
- Minden nap tanulok magyarul, de nagyon nehéz. Hiába beszéltem 20 évvel ezelőtt a nyelvet, azóta elfelejtettem pár dolgot. Három és fél hónapja vagyok itt, most újra tanulok – zárta magyar nyelven a szakvezető.
PÓCZIK DÁVID
