Fotó: kbsc.hu

A magyar foci egyik legszókimondóbb edzője még nem rúgta volna ki magát: „Vannak olyan szerencsések, akik eredmény nélkül NB I-es kispadot kapnak” - interjú

Két vereség után menesztette a klubja, ő azonban még adott volna magának két meccset. NB III-as csapatot már több alkalommal is feljuttatott, a másodosztályban is voltak figyelemre méltó eredményei, most pedig már szeretne bemutatkozni az NB I-ben. Szerinte nem helyes, hogy vannak, akik túl könnyen kapnak élvonalbeli kispadot és az sem, ha nem minőségi külföldi szakemberek elveszik a helyet a hazai edzőktől. Nem tartja magát megélhetési edzőnek, csak olyan feladatot vállal el, amelyben örömét leli. Azt mondja, más szempontok alapján dönt, mint a többi kollégája, vannak olyan megnyilvánulásai, szakmai húzásai, amelyekkel megrökönyödést vált ki másokban, de inkább lesz mindig őszinte, mint egy kedves álszent. Interjú Varga Attilával.
Privacsek András 2023. február 19., vasárnap 9:48
Fotó: kbsc.hu
Két vereség után menesztette a klubja, ő azonban még adott volna magának két meccset. NB III-as csapatot már több alkalommal is feljuttatott, a másodosztályban is voltak figyelemre méltó eredményei, most pedig már szeretne bemutatkozni az NB I-ben. Szerinte nem helyes, hogy vannak, akik túl könnyen kapnak élvonalbeli kispadot és az sem, ha nem minőségi külföldi szakemberek elveszik a helyet a hazai edzőktől. Nem tartja magát megélhetési edzőnek, csak olyan feladatot vállal el, amelyben örömét leli. Azt mondja, más szempontok alapján dönt, mint a többi kollégája, vannak olyan megnyilvánulásai, szakmai húzásai, amelyekkel megrökönyödést vált ki másokban, de inkább lesz mindig őszinte, mint egy kedves álszent. Interjú Varga Attilával.
Szerző: Privacsek András 2023. február 19., vasárnap 9:48

Ha klubvezető lennél, te menesztetted volna Kazincbarcikáról Varga Attilát?

- Nem, most nem - kezdte Varga Attila a csakfoci.hu-nak. - Vártam volna a tavaszi 4. fordulóig. De egy valamiben biztos vagyok: amennyiben addig nem lett volna változás az eredményekben, saját magamtól felállok. Ahogy novemberben is saját magamnak adtam ultimátumot, és ha nem teljesítettem volna, lemondok. Meghozni a megfelelő döntést a megfelelő pillanatban. Ezt nehéz felismerni, de most is megtettem volna gond nélkül.

A távozásod után a klub Facebook-oldalán a legtöbb szurkoló pozitívan állt hozzád, de akadtak ellenséges hangok is. Nem szokványos, hogy egy edző egyenként válaszolgat a szurkolói kommentekre. Volt, akinek azt írtad, hogy egy általa most kritizált játékos korábbi gólja alkalmával véresre tapsolta a tenyerét, hogy hintőporozni kellett. Miért érezted ennek fontosságát?

- Emlékszem, amikor megérkeztem a Kazincbarcikához, egy letargikus, szkeptikus, gondterhelt klub volt, amely elvesztette a szurkolók támogatását. Az első szurkolói ankéton kijelentettem, hogy azért jöttem, mert fel akarom juttatni a csapatot a másodosztályba. Kimondtam: bajnokságot akarunk és fogunk nyerni! Hitetlenkedő arcokat láttam, egyesek alkalmatlannak tartották a klubot arra, hogy azonnal visszajusson. A saját utamat jártam, nem először csináltam meg, tudtam mi kell ahhoz, hogy sikerüljön. A vezetőktől megkaptam minden támogatást, a csapat felnőtt a feladathoz. Empatikus voltam mindenkivel, jó kapcsolatot alakítottam ki a vezetőkkel, szurkolókkal és a játékosokkal is. Soha nem éreztem még akkora megbecsülést, szeretetet, mint ebben a városban. Úgy gondoltam, ha már ennyire szeretnek, megtisztelem őket azzal, hogy mindenkinek válaszolok, függetlenül attól, hogy jó véleményt írt rólam vagy nem. Ez a tiszteletről szól. Azt pedig nem akartam, hogy az az egy-két rossz véleményező kimaradjon. Egyébként nem vagyok az a Facebook faló, de például a születésnapomon a több száz felköszöntőnek is egyenként megköszönöm, mert ha valaki veszi a fáradságot arra, hogy írjon, megtisztelem azzal, hogy válaszolok.

Ismerve a Kazincbarcika anyagi lehetőségeit, a játékoskeret minőségét, realitás a 17. hely vagy van ebben több?

- Elég egyértelműnek tűnik számomra a helyzet. A Kazincbarcika NB III-as szinten topklub, a másodosztályban viszont nem képviseli azt a minőséget, amit ez az osztály megkövetel. Mindenhol vannak határok, de a Barcika nagyon szűk korlátokat szabott a költségvetés terén, ami arra elég, hogy az osztályozón bent tud maradni, remélem az egyenes kiesés nem fenyegeti majd. Úgy gondolom, pénzügyi szempontból nem ígéretes az a jövő, ami a klub előtt áll. De az is igaz, hogy nem a pénz futballozik, kiegyensúlyozott teljesítményt kell nyújtani a csapatnak, hogy esélye legyen a másodosztályban.

Három különböző csapattal jutottál már fel az NB III-ból az NB II-be. Ráadásul a másodosztályban is voltak remek eredményeid. Szerinted ott vagy az NB I-es klubtulajdonosok noteszében? Ha az élvonalban edzőváltás van, felmerül a neved, szerepel mondjuk az öt végső jelölt között?

- Vannak, akik mindent azonnal akarnak, akik olyan szerencsések, hogy szinte edzői múlt, eredmény nélkül egyből az első osztályba jutnak. Ennek azonban nem így kellene működnie. Vannak olyanok, mint például én, akik végigjártuk a ranglétrát az utánpótlástól az NB III-as bajnokságon át az NB II-ig. Az is igaz, hogy én sosem voltam válogatott labdarúgó, nem írattam soha felesleges cikkeket, csak azért, hogy forogjon a nevem. Nincs kapcsolatrendszerem, nem áll mögöttem senki, aki bármikor tudna nekem edzői állást intézni. Én csak a hozzáállásomban, a munkámban, a szenvedélyemben, a szakmaiságomban bízhatok. Ezt soha nem is kérdőjelezte meg senki. Van egy önálló filozófiám egyfajta szellemiségem, amit minden helyzetben igyekszem elültetni a csapataimnál. Az elmúlt évek bizonyították, hogy lehet sikereket elérni az én gondolkodásmódommal, amelynek fontos pillérei a precizitás, a céltudatosság, a magabiztosság, a szenvedély és az őszinteség, Ha ezek az értékek számítanak, akkor igen, ott lehetek a tulajdonosok noteszében és elérhető közelségben lehet az első osztály.

Mikor voltál a legközelebb ahhoz, hogy NB I-es vezetőedző legyél, melyik csapatnál és miért hiúsult meg?

- Legutóbb tavaly érdeklődött az egyik NB I-es klub. Egy menedzser megkeresett, hogy felmerült a nevem, de végül külföldi edzőt választottak. Számomra az ideális helyzet az lenne, ha Magyarországon többségében magyar edzők ülnének a kispadokon. Ezzel kapcsolatban soha nem fog változni a véleményem: ha jobb a külföldi, mint a magyar, jöjjön, ha nem, akkor ne vegye el mástól a helyet. Dolgoztak már nálunk olyan külföldi edzők, akik semmiben nem voltak jobbak, mint a magyar kollégáik.

Vannak rád jellemző, a magyar fociban ritkán látható „akcióid”. Volt, hogy élő adásban rúgtad ki az egyik játékosodat, előfordult, hogy a 8 fokos Balatonba beküldted a csapatodat, vagy éppen saját magadnak adtál ultimátumot. Ezek előre megtervezett, tudatos performanszok vagy a pillanat szüli a nem éppen mindennapos döntéseidet?

- A szakmai döntéseim mindig tudatosan átgondoltak, megalapozottak, míg az egyéb területeken érzelmi alapú, ösztönös megnyilvánulásaim vannak. Azt vallom, hogy merjünk nem szokványosak lenni, elmondani szűrő nélkül, de mindig tisztelettel egy egy véleményt, és dönteni bátran. Én mindig önazonos vagyok, és inkább vagyok őszinte ember, mint egy kedves álszent.

Szereted a nyilvánosságot, ha forog a neved és beszédtémát szolgáltatsz?

- Én dolgozni szeretek, sikereket elérni, mert a siker nem csak úgy véletlenül jön. Kemény munka, kitartás, tanulás, áldozatvállalás nélkül nincs siker és akkor nincs öröm sem a munkában. Nem fogom kihidrogéneztetni a szemöldököm azért, hogy észrevegyenek. Nyertem bajnokságokat, három csapattal jutottam fel magasabb osztályba, most az utolsónál 100 pont felett gyűjtöttünk úgy, hogy 100 gólnál többet rúgtunk, de nem fényeztettem magam. Voltak sikereim az NB II-ben is, de biztos vagyok abban, hogy a legkevesebb cikk rólam jelent meg az utóbbi időben. Én sohasem hirdetem magam, beszéljen rólam a munkám.

Többször hangsúlyoztad, hogy nem megélhetési edző vagy. Ez mit jelent pontosan a te esetedben? Lenne mondjuk olyan NB II-es ajánlat, amit nem fogadnál el?

- Más szempontok alapján döntök, mint sok kollégám. Erre már sokan többször rácsodálkoztak beszélgetések, egyeztetések alkalmával. Képes vagyok közös megegyezéssel felállni vagy nem elvállalni a feladatot, ha nem találok kihívást benne. Bizonyos dolgokban nem kötök kompromisszumot, de ez annak érdekében történik, hogy a feladatot a lehető legjobban el tudjam végezni. Ez néha pokolian nehéz feladat és időnként akadályokba ütközik, de próbálkozom. A kérdésre válaszolva: igen, volt már olyan, hogy visszamondtam csapatot, mert nem ezért akarok dolgozni, hogy elmondhassam magamról: vezetőedző vagyok valahol. Fontosak a célok és az is, hogy jól érezzem magam munka közben. Ha ez nem adott, akkor nem csinálom.

Egy öt évvel ezelőtti, nekünk adott interjúban azt mondtad, hogy Magyarországon a labdarúgással foglalkozni majdhogynem taszító. Azóta mennyit változott a helyzet?

- A klubcsapataink nemzetközi porondon mutatott teljesítménye és a válogatott kiváló szereplése miatt szerethetőbbé vált a futballunk, de mivel a legnézettebb, legnépszerűbb sportágról beszélünk, még mindig sok az irigy. A magyar emberek egy részét irritálja, hogy egy labdarúgó mennyit keres, ami miatt egyfajta közutálat van vagy inkább volt a sportág iránt. Sokszor hallom, hogy mi milyen szerencsések és kiváltságosak vagyunk. Mindenkinek megvolt a lehetősége elérni azt, hogy ebben a sportágban dolgozzon. Akik így gondolkodnak, azok talán nem is tudják, hogy a mi munkánk milyen sok lemondással jár. De kívánom mindenkinek, aki bármit is irigyel másoktól, hogy mindent kapjanak meg ők is, de azzal az úttal, a lemondásokkal együtt, amit a másik bejárt érte. Egy biztos, az irigység többnyire azokra jellemző, akik a másik sikerében a maguk kudarcát látják. Ez valószínűleg bántja őket.

Szerinted milyen a te megítélésedet a magyar futballban a vezetők, a játékosok és a szurkolók körében?

- Minden ember más. Nem szerethetsz mindenkit és nem lehetsz mindenki kedvence. Egy kicsit mindenki megosztó. Úgy gondolom, egy egyenes, őszinte, határozott, céltudatos embernek tartanak, akinek vannak céljai.

Ezek tudatában szerinted, melyik osztályban fogsz legközelebb dolgozni?

- Szívesen bemutatkoznék már az NB I-ben. Egy új feladat mindig új lehetőségeket is tartogat, osztálytól függetlenül, így őszinte kíváncsisággal várom a következő időszakot.

Neked ajánljuk
Átigazolások
Diósgyőr / Fehérvár
Szabó Levente
Vladimir Radenkovic, a DVTK vezetőedzője elárulta, van esély arra, hogy a fehérvári Szabó Levente maradjon a Diósgyőrnél.
Újpest
Lőw Zsolt, Szalai Ádám
Sajtóhírek szerint Szalai Ádám nemet mondott az Újpest sportigazgatói pozíciójára. A lila-fehérek felvették a kapcsolatot Lőw Zsolttal is, aki azonban nem edzőként segítene.
Légiósok
Szalai Attila
A Kicker szerint a Hoffenheim sportigazgatója az olyan "átigazolási mellényúlások" miatt távozhat, mint például Szalai Attila, Mërgim Berisha és Anton Stach.
Tovább az összes átigazoláshoz