Az elmúlt két szezonodat a szlovák élvonalban töltötted. Miért igazoltál onnan a magyar másodosztályba?
- Liptószentmiklóson és Aranyosmaróton megkaptam a lehetőséget, és mondhatni, alapembere voltam mindkét csapatnak, de fejlődni akartam és továbblépni - kezdte Pinte Patrik, a Kazincbarcika játékosa a csakfoci.hu-nak. - Eligazolhattam volna egy harmadik szlovák klubba, de Zólyombrézón azt hitték, hogy rutintalan fiatal vagyok, legalábbis az ajánlatukból ezt szűrtem le. A menedzserem szólt, hogy a Kazincbarcika érdeklődik irántam. Mivel a Haladás színeiben már játszottam Magyarországon, tudtam, hogy mi vár rám, tisztában voltam a körülményekkel, úgyhogy nem is gondolkodtam sokat.
Az NB II-ben jobbak a körülmények, mint a szlovák első osztályban?
- Sok helyen igen. Szép és igényes stadionok vannak, rendezett a klubok gazdasági háttere. Szlovákiában ez nem minden klubról mondható el még az első osztályban sem.
Kazincbarcikán már hat gólnál jársz ebben a szezonban. Eddig ez a legeredményesebb idényed. Mi ennek az oka?
- Egyre rutinosabb vagyok, ezáltal jobban tudom előre olvasni a játékot, jobban helyezkedek, mint korábban. Megpróbálom kihasználni a gyorsaságomat és az erőmet is. Emellett az is nagyon fontos, hogy Csábi József bízik bennem. Ő minden játékosával őszinte, elmondja a szemedbe a pozitív és a negatív dolgokat is. Ez nem minden edzőmre volt érvényes korábban.
Voltak ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataid?
Előfordult. Gyerekként a Slovanban játszottam és eljutottam egészen a felnőttcsapat keretéig. Nekünk fiataloknak megígérték, hogy számítanak ránk, megkapjuk a lehetőséget a bizonyításra. Ehhez képest nagy pénzekért igazoltak 10-15 ezer eurós fizetéssel rendelkező légiósokat és őket játszatták. Nekem összesen öt meccs jutott a Slovan első csapatában.
Tudásod, felkészültséged alapján többet érdemeltél volna?
- Ennél az ötnél biztosan. Mivel tudtam, hogy ott nem lesz esélyem játszani, elmentem az akkor még NB I-es Haladáshoz, de gyorsan kiderült, hogy csak a vezetők szerettek volna leigazolni, a szakmai stáb viszont nem annyira számított rám. Mészöly Gézánál egyáltalán nem játszottam, utána jött Michal Hipp, akitől kaptam pár meccset. Az egy érdekes és izgalmas időszak volt, mivel édesapám másodedzőként dolgozott akkor a Haladásnál.
Későn érő típusnak tartod magad?
- Nem hiszem, hogy az lennék, bár 26 évesen már nem tartozom a legfiatalabbak közé. Inkább azt mondanám, hogy mostanra került a megfelelő pályára a karrierem.
Az NB I álom vagy realitás számodra?
- Hiszek benne, hogy NB I-es játékos lehetek és nem csak pár meccs erejéig. Ha nem hinnék benne, akkor már befejeztem volna a focit. Tudom, hogy egy futballista élete nem mindig a csillogásról, a szépről szól, sokszor meg kell küzdeni a nehézségekkel is, elviselni az igazságtalanságokat. Bízom benne, hogy a negatív történések elkerülnek, jó helyen vagyok és jól érzem magam, ez az eredményességemben is megmutatkozik. Most már jöhet minden, ami jó.
Varga Barnabás 26 évesen még szintén az NB II-ben futballozott, most pedig a Ferencváros és a magyar válogatott alapembere. Mennyire inspirál az ő pályafutása?
- Nagyon. Az ő esete is bizonyítja, hogy harminchoz közel is be lehet robbanni, Bár igaz, ilyen azért viszonylag ritkán fordul elő. Egészen hihetetlen, hogy milyen ütemben rúgja a gólokat és egyáltalán nem okozott neki gondot az átállás az NB II-ről az NB I-re.
A játékotokban van hasonlóság?
- Neki a legnagyobb erőssége, hogy kiválóan helyezkedik, mindig jó helyen van a pályán. Ebben én is sokat fejlődtem az elmúlt években.
Édesapád a kétezres évek elején a fradisták kedvence volt. Pici gyerekként gondolom te is ott voltál a meccsein az Üllői úton. Vannak emlékeid azokból az időkből?
- A legszebb emlékem, hogy a Fradi hazai meccsei után mindig rántott húst ettem a régi stadionban. 3-4 éves lehettem, de egy életre megszerettem a rántott húst. A meccsekre nem nagyon emlékszem, de ő sokat mesélt azokról az időkről és több videót is megnéztem a góljairól.
Mennyire tetszett a papa játéka?
- Nagyon jó futballista volt. Bármerre megyek az országban és kiderül, hogy ki vagyok, mindenkinek van egy kedves története róla. Tényleg nagyon szerették őt a Fradi-szurkolók. Az övé szép karrier volt, magasra tette a mércét, nekem pedig nehéz dolgom van, hogy ezt elérjem, vagy túlszárnyaljam. Nem vagyok kishitű, de megpróbálom reálisan látni magam és a lehetőségeimet. Minél jobb játékossá szeretnék válni, küzdeni a jelenlegi csapatomért, egyénileg az élvonalba kerülésért, hiszen jó lenne, ha újra játszhatna egy Pinte Magyarországon a legmagasabb osztályban.
