A 12 éves kora óta Hollandiában futballozó Kun Bertalant a PSV akadémiáján látogattuk meg. Az interjú előtt a korábbi Barcelona, Bayern és AC Milan-játékos, Mark van Bommel személyesen köszöntötte honlapunkat, jelezve, hogy tudja, miért járunk ott, érzékeltetve ezzel azt is, hogy pontosan követi, mi történik fiatal magyar játékosával. A szélső nyáron súlyos sérülést szenvedett, most egyelőre azon dolgozik, hogy visszanyerje a korábbi formáját.

“Nem adják át csak úgy a helyüket”

– Nyáron sérültem meg, az egész rehabilitáció 3 hónapig tartott, október elejétől vagyok újra edzésben. Bekerült egy csavar is a lábamba, de ennek semmi hátrányát nem érzem. Nagyon peches eset volt, egy augusztusi edzőmérkőzesen történt mindez. Mark lecserélt a félidőben, de mivel szerette volna, ha még játszok, becserélt másodszor is és visszamentem. Aztán ráléptek a lábamra, cserét kértem, fájdalmasan lebicegtem. Egész hétvégén feküdtem, majd kiderült, törésem van.

Pár hete vagyok ismét játékban, de nem könnyű a csapatba kerülni, mert a társaim nem adják át csak úgy az eddig kiharcolt helyüket. Kemények az edzések, van rajtunk egy műszer, ami mindent mér, így például azt is, hogyha edzésen nem futottad le azt a mennyiséget, amit neked előzetesen szántak. Ilyenkor utólag ledolgoztatják veled a maradékot külön, de azt már labda nélkül, az úgy duplán fáj.

Nekem eddig egyszer se kellett pótolni, ami azt jelenti, hogy minden edzésmunkát megfelelő intenzitással végzek. Egyébként is eléggé megterhelő az edzés, szabadidőmben próbálok megfelelő életvitelt fent tartani. Kikapcsolódni, pihenni, regenerálódni, megfelelően étkezni, hogy bírjam a következő terhelést. A szórakozásra szezon közben semmilyen szinten nem kerítek alkalmas lehetőséget, egyszerűen nem érdekelhet, hiszen céltudatosan készülök a profi futballra.

Kunnak sokat jelentett, hogy Mark van Bommel kiemelten követte a sorsát a rehabilitáció alatt is.

– Amikor Magyarországon voltam, akkor is szinte naponta rám írt, éreztette, hogy vár vissza, a sérülésem után éreztem rajta, hogy ő is el volt kenődve. Nagyon szeretek vele dolgozni. Eleinte furcsa volt, hogy olyan valaki lesz az edződ, akit a TV-ben láttál világsztárok között, de már megszoktam. Májusban, amikor biztossá vált az érkezése a csapathoz, elbeszélgettünk, azonnal szimpatikus lett, és jelezte is, hogy fogok nála játszani. Elejétől kezdve kérte, hogy ne úgy nézzünk rá, mint egy megközelíthetetlen sztárra, hanem az edzőt lássuk benne, aki partner mindenben. Gyakran kéri, hogy legyen véleményünk, ne hallgassunk. Viccesen mondhatom, hogy ezt én megfogadtam, volt már egyszer egy kisebb nézeteltérésünk a pályán, az egyik helyzetben ő azt szerette volna, ha passzolok, én meg egyedül akartam megoldani.

Ő is hangosan kiabált, én sem maradtam csendben, de aztán lehiggadtunk. Utána mondta , hogy játékosként, soha nem hagyta magát, és ugratott azzal, hogy tudja jól, bennem van a Balkán-vér

– mesélt edzőjéről a tehetség.

“Otthon a jó csapatokba is könnyebb bekerülni, ez visszaüthet”

Kun nemcsak Van Bommeltől, de a klub másik ex-klasszisától, Ruud van Nistelrooytól is folyamatosan hasznos tanácsokat kap.

– A konditeremben elég gyakran összefutunk, sokat mesél a fiatal koráról. Megragadt bennem, amit az utánpótlás-futballról mondott. Elmesélte, hogy még Den Boschban játszott, amikor az Ajax korosztályos csapatától – amelyben ráadásul Seedorf vagy Kluivert még nem is lépett pályára – 10-1-re kaptak ki. Ezzel akarta jelezni, hogy 18 évesen még nem tartott szinte sehol, később mégis be tudott futni. Szokta mondani, hogy korosztályos válogatott sem volt, de szerinte az nem is jelent túl sokat. Csak annak van rangja, ha a felnőtteknél számolnak veled – meséli a magyar, hozzátéve, hogy nagyon sokszor élesben tud tanulni a korábbi manchesteri támadótól, aki próbálja szóban is oktatni a támadóbb szellemű játékosokat.

Kérdésünkre aztán Kun elmondta, hogy hívják-e a magyar U19-es válogatottba.

– Korábban játszottam is, akkor még csak a felkészülési mérkőzésen, idén pedig a sérülésem miatt még nem szerepelhettem. Jelezték a szövetségtől, hogy szeretnék élőben megnézni egy meccsemet a PSV-nél, talán sikerül , hogy Michael Boris a tavaszi U19-es Eb-elitkör mérkőzései előtt megnézzen és leteszteljen.

A magyar futballal barátain keresztül van szorosabb kapcsolata.

Amit visszahallok volt csapattársaimtól, nem feltétlenül csábít haza. Sajnos kisebb a konkurencia, emiatt még a jó csapatokba is könnyebb bekerülni, ami hosszabb távon visszaüthet. Én magam ennek az ellenkezőjével szembesülök jelenleg. A csapattársaim is érzik, hogy olyan életkorba léptünk, ahol már csak a fejlődés számít.

Emiatt fordul elő, hogy a játékosok olykor a saját érdekeiket a csapat elé helyezik, mert mindenki abban érdekelt, hogy minél több akcióban vegyen részt a mérkőzésen, de ezt az edzők értelemszerűen nem kedvelik. Nem tesz jót a csapatjátéknak, a csapaton belüli egységnek. Az U19-es holland futball nagyon gyors, intenzív sok párharccal és ennek következtében sok labdavesztéssel. Ez a fajta játék megfelelő alkalmat nyújt arra, hogy a gyors játék miatt a döntéseinkben fejlődjünk, azonban ez nem mindenkinek ad további lehetőséget. Az iram miatt nem mindenki alkalmas a pontos passzokra, helyezkedésre, taktikai elemek pontos megjátszására. Ez a kiválasztás szintje.

Köztudott, hogy a PSV-nek volt már egy sikeres, ballábas magyar szélsője, Dzsudzsák Balázs. Adja magát a kérdés: hogyan viselte azt, hogy eleinte hozzá hasonlítgatták.?

– Valóban, annak idején mindenki vele állított párhuzamba. Edzésen még én is láttam őt a klubnál. Egyáltalán nem volt ez teher akkoriban sem, mostanában pedig ez már nem kerül szóba, nem is tulajdonítok ezeknek a párhuzamoknak semmilyen jelentőséget. Amit a PSV-nél elért, az nagyon tetszett, szívesen lennék hasonló sikerek részese. Eindhovenben meghatározó játékos volt, amikor elment, sok szurkoló sajnálta. Ha valakit meg szeretnék említeni, akkor Cristiano Ronaldót mondanám, az ő játékát nagyon sokat figyelem… De a bal lába miatt Dybala az még, akitől szerintem nagyon sokat lehet tanulni.

60 játékos küzd a keretbe kerülésért

A támadó középpályás egyelőre nem tud a jövőjéről előre biztosat mondani. Azt tudja, hogy szeretne topbajnokságig eljutni, és a magyar válogatottban szerepelni, de első célja, hogy a holland másodosztályban szereplő Jong PSV-be bekerülhessen.

2018-ban már csak a Jong PSV-ben vagy feljebb játszhatok, hiszen kiöregszem az U19-ből. Azonban nem lesz könnyű bekerülni a keretbe. Közel 60 játékos küzd ezért reálisan az utánpótlásban, és akkor még nem beszéltünk az A-csapat visszajátszóiról. A klubnál engem inkább azok közé sorolnak, akinek jó esélye lehet elérni ezt a szintet, de a dolgok úgyis a pályán dőlnek el. A tavalyi szezonban egyébként már játszottam a Jong PSV bajnoki meccsein, érezhetően más volt, sokkal nehezebb. Az már a profi élvonal előszobája, heti két tétmeccsel, felnőttek ellen. El kell ismernem, hogy picit megrekedt a karrierem. Az U17 – amellyel bajnokok lettünk – és az U19 között nincs köztes állomás. Tavaly az U19-es edző nem feltétlenül bennem gondolkodott, és nem is nagyon rotált. A meccsterhelésem nem éreztem elegendőnek abban az időszakban, mentálisan viszont sokat fejlődtem.

Meg kellett tanulnom feldolgozni, milyen érzés az, ha nem játszhatsz. Gyakran mondják, hogyha ezzel a helyzettel nem tudsz mit kezdeni, nincs keresnivalód a felnőtt futballban, mert ott még több nehézség ér majd.

Ami egy picit könnyítheti a helyzetemet, hogy a PSV-ben nyíltan felvállalják, hogy minél többet akarnak támaszkodni az utánpótlásra. Van már 98-as, 97-es születésű tehetség is a keretben, de az én korosztályomból, a 99-esből is ülnek már a padon, a tartalékok között jellemzően sok a fiatal. A PSV célja, hogy 2020-ra a keret felét a saját nevelésű játékosok tegyék ki. Szeretnék én lenni az egyik.

MOKÁNY LAJOS

“Itt akkorát kaptam edzésen, amekkorát otthon meccsen sem” – interjú az EL-csoportkörös klubnál nevelkedő magyarral