“Fordítva ülünk a lovon”

Dr. Mezey György a közelgő labdarúgó-világbajnokság előtt a magyar labdarúgás problémáiról is beszélt az Élet és Irodalomnak adott interjúban. A kétszeres magyar bajnok edző, akivel legutóbb 1986-ban vettünk részt világbajnokságon – igaz, a várakozásokhoz képest csúnyán leszerepeltünk -, a mai rendszer hátulütőit is kiemelte nyilatkozatában.

A kormányzati törekvések jó szándékát nem vonom kétségbe. Látom, hogy óriási tenni akarással próbálják segíteni a futballt. Épülnek-szépülnek a stadionok, ömlenek a tao-pénzek, működnek az akadémiák, próbálják növelni a gyereklétszámot, a merítési bázist. Ezek fontos részletek, de részletek. Azt kell mondanom, az ördög most nem a részletekben van, hanem az egészben.

A stadionok épülnek, de a lelátók üresek. A háború előtt a tízezernél több nézőt befogadó stadionok számát tekintve elsők voltunk Európában. A baj most az, hogy fordítva ülünk a lovon. Akkoriban a tömegigény kényszerítette ki az új és nagyobb stadionokat, most ott a stadion, tárva-nyitva a kapuja, de az embereket nem érdekli, ami ott történik.

Mint mindent, a futballt is a mélyben zajló társadalmi mozgások határozzák meg. Ami most zajlik, az nem rendszerszintű, csak felületi kezelés. Hogy mi az az út, amely visszavezet a gyökerekhez, s megalapozhatja a magyar futball felemelkedését, az sokkal mélyebb tudományos elemzést, magasabb dimenziójú stratégiai gondolkodást igényelne

A “felületi kezelés” helyett Mezey szerint inkább a tehetségek, a lehetséges profi labdarúgók számát kellene növelni.

A hivatalos statisztika szerint Magyarországon növekszik a futballozó gyerekek száma. Igaz, azért is, mert beleszámítják az iskolában focizó gyerekeket is, ami szemfényvesztés, hiszen az iskola a minőségi futball szempontjából indifferens, nem helyettesítheti a klubokban folyó nevelést. De ha emelkedik is a létszám, az még mindig nagyon kevés. Ahhoz is komoly szakemberek kellenének, hogy megtalálják a módját: hogyan lehetne visszahozni a gyerekeket a futballba. Ez az egyetlen olyan sportág, amelynek a jövőjében százszázalékosan biztos vagyok. Gyönyörű játék: az egyszerű szabályok, a mindenhol játszhatóság, az általa nyújtott esztétikai és közösségi élmény még nagyon sokáig élteti. Talán túlzok, de előbb hűl ki a nap…

“Rájuk merném bízni az egész magyar futballt”

A mesteredző szerint a megfelelő út megtalálásához tehát megfelelő szakembergárda is kellene.

Megkeresni azokat, akik a magyar futballt értve nőttek fel, s akik önzetlenül a fociért élnek és dolgoznak évtizedek óta. Még mindig sok ilyen szakember van! Nekem is van egy baráti társaságom, akikkel rendszeresen találkozom, rengeteget beszélgetünk – természetesen a futballról. Úgy vagyunk, mint a testvérek, köztük frissülök fel, s építem újra meg-megrendülő hitemet– mondta a korábbi kapitány, hozzátéve néhány nevet is, akik kezében el tudná képzelni a szakmai irányítást.

Csak néhányat a szűkebb körből: Balázs András, a közelmúltig az MLSZ Borsod megyei igazgatóságának társadalmi elnöke volt, Jakab Gábor Heves megyei, Réfi Gábor baranyai társadalmi elnök, Egervári Sándor edzőkollégám, a Szalai–Répás–Básti zseniális salgótarjáni fedezetsor – Répás Béla közülük az MLSZ Nógrád megyei társadalmi elnökségének elnöke. Rájuk merném bízni az egész magyar futballt.

Egervári: “Diósgyőrben nem tanulnak” – interjú a válogatottról, a 8-1-ről, a Fradiról és a Vidiről

Mezey arról is beszélt, ő mit tanácsolna például a játékosképzést illetően.

(…) Azt mondanám, hogy a játékosképzésben a hangsúlyt a minőségi, technikai-taktikai képzettségre kéne helyezni, mert a játék iramát nem követte a készségszint általános emelkedése. A fizikum fejlesztése sokkal könnyebb edzői feladat, mint a technikai, játékügyességi képzés (…) az erőnlét persze alapkövetelmény, de aki sokat és intenzíven játszik, annak az is megvan. Ma már az erőnlét elsősorban a meccsterhelés függvénye. A mérkőzések intenzitásának növekedése agresszívebb ember ember elleni harcot hozott, ami térben és időben leszűkült cselekvési lehetőségeket jelent.

“A Videotonhoz csak külföldi edző jöhet”

A szakember reagált arra a felvetésre is, hogy egyesek szerint sokszor túl érzékeny és sértődékeny.

Azt hiszem, ez nem pontos megfogalmazás. Igaz, nehezen viselem el a rendetlenséget, az elvtelenséget, a tisztességtelenséget, de amikor 1988 ban visszahívtak Kuvaitból, újra vállaltam a kapitányságot. Persze, hamar be kellett látnom, mennyire naiv voltam. Aztán 1990-ben Finnországból első szóra hazajöttem, amikor hívtak a Videotonhoz Kaszás Gabi tragikus balesete után. Évekkel később újra felpezsdült futballistavérem, amikor visszatértem Fehérvárra! Vidéki nagycsapat, csodálatos történelmi város, futballt imádó, odaadó szurkolói háttér. Ígéretes anyagi bázis. Óriási munka kezdődött: rendezni kellett a klub zilált anyagi helyzetét, s fölépíteni egy komoly profi csapat tiszta szervezeti hátterét. Nekem a szakma, a tulajdonképpeni színpadi kép restaurálása jutott. Rémálom volt. Játékosokról játékosokra mentem. Nem volt olyan szerződés, amelyben ne lett volna buktató! Tartozások, beváltatlan ígéretek, szerződésszegések…

De a Videotontól sem azért jöttem el, mert megsértődtem. Kirúgtak – ez igaz még akkor is, ha „hivatalosan” lejárt a szerződésem. Ám azt a vezetőt, aki rendet vág a félelmetes kuplerájban, aki edzőként két év alatt ezüst, majd a klub életében először bajnoki aranyéremhez vezeti csapatát, nem szokták csak úgy kirúgni. Hallottam, amikor a klub egyik korifeusa magabiztosan kijelentette: a Videotonhoz csak külföldi edző jöhet.

Itt felmerült a “Hol vannak a magyar edzők?” kérdés is.

Az edzőképzés kálváriája hosszú történet, nem mennék bele. Húsz éve szerepelek a FIFA és az UEFA technikai instruktori, szakmai megfigyelői csapatában. Az UEFA edzőképzésért felelős testületének, a Jira bizottságnak a tagja vagyok alakulásától fogva. 18 európai ország edzőképzését felügyeltem, vagy előadóként vettem részt a képzésben, Romániától a Feröer-szigetekig, a volt Jugoszlávia valamennyi országától Angliáig, Írországig.

Összehasonlítási alapom van tehát arra, hogy felelősséggel kijelentsem: a magyar edzők képzettségi szintje semmivel nem alacsonyabb, mint Európa bármely országának edzőié

– tette hozzá Mezey.

TOVÁBB: A teljes interjú itt olvasható!

Mezey kritikája a magyar focinak: “A stadionok épülnek, de embereket nem érdekli, ami ott történik”