Diósgyőr: “Én értek hozzá, de az ügyvezető máshogy látta”

NB I: “A politikai élet meghatározó emberei mondják meg, hogy ki a jó edző”

→ Válogatott: “Ha Franciaországban van egy vonatbaleset, és meghal 200 ember, akkor lemond a közlekedési miniszter”

→ Fradi: “Koman jobb lenne a Fradiban, mint a helyén játszó légiósok”

→ Interjú Egervári Sándorral


“Nagyítóval kell keresni, ahol a szakma a legfontosabb”

– Az elmúlt időszakban kevesebbet hallani Önről. Mivel telnek a napjai?

– Ez egy nyugodtabb időszaka az életemnek. Sokkal inkább a család tölti ki a hétköznapjaimat, a szomszédomban lakik a három unokám, ott is van tennivalóm. Van egy Egervári-Halmai focisuli Pomázon, amit próbálok segíteni, ott is megtalálom a lehetőségeimet.

– A diósgyőri távozása után keresték csapatok? Szeretne még a magyar futballban vezetőedzőként dolgozni?

– Voltak NB I-es megkeresések. Bennem van még, hogy tudnék segíteni, de nem mindenáron. Csak olyan feltételek között, ahol a célkitűzések és a lehetőségek arányban állnak egymással.

Kiesőhely környékén lévő csapatot, NB II-t nem vállalnék. Amikor a Diósgyőrt irányítottam, hetedik helyen voltunk, akkor is azt szerettem volna, hogy előrelépjünk. Én a visszalépésben nem szeretnék részt venni.

Ha egy szép feladat megtalálna, örömmel vállalnám, mert a tapasztalatom, rutinos felkészültségem megadná a lehetőséget a fejlődésre. De nagyítóval kell keresni azokat a helyeket, ahol a szakma a legfontosabb.

– Diósgyőrben ezek szerint ez nem így volt. 2016-ban azt mondta, azért nem vállalja tovább az irányítást, mert a keret nem alkalmas arra, amiket célul kitűztek. Azóta a Diósgyőr tavaly épphogy bennmaradt, most szintén veszélyben van. Ön előre megmondta?

– Hiába mondtam, hogy szükségem van arra az öt játékosra, akinek lejár a szerződése, és akivel elértük a tavaszi hetedik helyet, illetve hogy hozzuk ide Futácsot, valamint két ifi-játékost, ebből egy sem valósult meg.

Közben meg az ügyvezető azt nyilatkozta, hogy az első hatba várja a csapatot. Mondtam, hogy akkor ezt nem velem teszi. Ha a célok és a feltételek nem állnak arányban, ez nem vállalható. Én értek hozzá, de az ügyvezető, és a szakmai igazgató máshogy látta…

– NB I-es most a Diósgyőr kerete?

– Ez egy olyan keret, és ezt a tények is igazolják, amelyik a kiesés elkerüléséért küzd. Ezt tavaly is megmutatták, az MTK ugyanannyi ponttal esett ki, mint amennyivel a DVTK bennmaradt. Az előző szezonban nagy szerencséjük volt, de most is nehéz helyzetben vannak. Nem tanulnak.

Fotó: MTI

“Úgy nyertem bajnokságot, hogy azt a tulajdonos nem szerette volna”

– Mennyire jellemző, hogy a tulajdonosok beleszólnak még a taktikába, a csapatösszeállításba?

– Rengeteg a jó szándékú sportvezető, de nem az ő akaratuknak kellene érvényesülni. Többet kellene a vezetőedző szakmaiságára bízni. Ez régen is így volt, Hidegkuti Nándor is volt az edzőm, ő már akkor mondta: „szóltunk, hogy nem lesz így jó, de a helyzet nem változott.” Pedig ők a világ legjobb játékosai voltak. Úgy néz ki, ez öröklődik nálunk. Bízni kellene az eredményes edzőkben.

A politikai élet és a gazdaság meghatározó emberei mondják meg, hogy ki a jó edző. Ők nem tudnak különbséget tenni a trénerek között, nem azért, mert buták, hanem mert nem ez a szakterületük.

Mondtam én ezt az MTK tulajdonosának is, aki azzal érvelt, hogy „jó-jó, de enyém a labda” (nevet). Vannak, akik puhagerincűek, és belemennek, amit elvár az aktuális vezetőjük fentről, vannak, akik nem.

– Az MTK-nál mennyire volt könnyű dolga ezen a téren?

– Nagyon érdekes volt. Garami Józsi bácsi vezette előttem az MTK-t. Abban az évben még Magyar Kupát nyertem a csapattal, de 1999-ben szerényebb jövedelemmel vitték tovább az együttest. Elvállaltam így is a folytatást, mert nagyon jó csapat volt az Halmaival, Lőrinczcel, Illéssel. 19 ponttal nyertünk bajnokságot, de a tulajdonos azt mondta, szeretne továbblépni, és odahozta Henk Ten Catét. Átigazoltam a Dunaferrhez, 16 pontot vertünk arra az MTK-ra. Aztán három Dunaferres év után visszahívott, és az előtt a Fradi előtt nyertük a bajnokságot, amelyet már szintén ő menedzselt. A Fradiból egy közép-európai szinten is jó csapatot akart csinálni. De az utolsó fordulóban Juhász szerzett egy gólt, ezzel mi lettünk a bajnokok az MTK-val.

Úgy nyertem bajnokságot, hogy azt a tulajdonos igazából nem szerette volna.

“A német kapitány nem foglalkozott a jövővel”

– Hogyan látja a magyar edzők helyzetét? Tudna mondani olyan fiatal trénereket, akinek a csapata kifejezetten tetszik Önnek?

– Máshonnan indítok: a jelenség az, ami rossz irányba fordult. Így van ez a 18-22 éves korú tehetségek gondozásával is, ami nem megoldott. Például, hogy egy Kovács István nem játszik a Videotonban, de azt is mondanám, hogy egy Balogh Norbertnek is itthon kellene szerepelnie, a legjobb magyar csapatokban. Lehetőséget kell adni, hogy egy játékos 50-100 NB I-es mérkőzéssel egyszer csak válogatott teljesítményt tudjon nyújtani.

Baloghnak egy Videoton- vagy Fradi-szintű menedzseléssel, költségvetéssel bíró csapat jobb feltételeket tudna anyagilag adni, mint egy Palermo. Nem a légiósokat kellene játszatni, hanem például őt, aki tudna is ilyen szintű futballt produkálni.

– És az edzők tekintetében ezt mennyire lehet átültetni?

– A tehetséges magyar edzők nem kapják meg a lehetőséget, hogy éveken keresztül a legjobb magyar csapatokat készítsék fel, és hogy elérjenek például három bajnoki aranyat, mint én tettem. Egy ilyen 10 éves periódus felkészítené őket, hogy később szövetségi kapitányként is megállják a helyüket.

Őket sem tudjuk felkészíteni, mert nem a Vidinél, a Fradinál vagy az Újpestnél edzők, csak alsóbb régiókban vannak. Ha ezt nem oldja meg a magyar labdarúgás, akkor nem találunk jól felkészült magyar kapitányt, vagy 22-23 éves korára beérett játékost a válogatottba.

Az elmúlt évtizedekben ez nekünk megadatott. Volt egy 10 éves játékoskarrierem, aztán 10 év pályaedzői tapasztalat, aztán klubsikerek vezetőedzőként, 60 évesen pedig rámbízták a magyar válogatottat. De ez sportvezetői kérdés is. Régen tudták, hogy egy rutinos generációnak a Győrnél Verebes kell, aki remekül motivál, egy melós csapatnak Csank, aki foglalkozik veled, vagy Mezey, aki külön edzést tart. Persze egy edzőnél az eredményesség a legfontosabb, utána viszont az jön, hogy a játékoskeret jelentős része egyéni képességekben sokat fejlődjön. Amikor kapitány voltam, Elek, Lipták vagy Lázár a Videotonban, Mezey alatt életük legjobb formájában voltak. Se előtte, se azóta nem voltak olyan jók.

Fotó: MTI

– Kinek a felelőssége, hogy a válogatottból kiöregedő játékosok utódjait akkor kezdték el keresgetni, amikorra már be kellett volna építeni őket?

– Mi anno tudtuk előre, mit akarunk, minden félévben az elnökség felé leadott beszámolóban megírtuk, mi várható a következő Eb- és vb-selejtezőkön. Kik öregedhetnek ki, kik érkezhetnek meg a nemzeti tizenegyhez. A tudatos csapatépítést kellett volna megtenni, de ez az elmúlt 2-3 évben elmaradt. Tudtuk, hogy van egy kimenő generáció, és nem tudtuk megtalálni, akik ebbe becsatlakozhatnak szakmailag és emberileg.

Ebben a két évben a német kapitány nem foglalkozott a jövővel. Ahogyan egy Újpest- vagy Ferencváros-edzőnek sem az az érdeke, hogy építkezzen. Az az érdeke, hogy következő héten eredményes legyen.

– De egy magyar edzőnek is ez az érdeke, nem?

– Igen, valamennyire, de régen egy Pisontot, Détárit beépítettek, először 20-30 percet kaptak, majd egy félidőt, és így tovább. Őket fel kell építeni, és ezt fel kell vállalni: egy Honvédnak, egy Fradinak is el kell bírnia egy-egy ilyen posztot. Ezt a tudatos építkezést nem látom, pedig elvárásnak kellene lenni az NB I-es vezetők részéről is, és nem feltétlenül a 3.-ról az 1. helyre való kerülést kitűzni. Aki külföldi, és idejön egy-két évre – legyen játékos vagy edző -, az zsoldos, nem azzal a tulajdonsággal épít csapatot, mint egy elhivatott magyar edző. A német kapitány sem tett ezért.

– Ön jónak tartotta a megszűnt fiatalszabályt?

– Igen, hiszen egyébként is a máról holnapra élés, ami áthatja a magyar labdarúgás szakmaiságát, a folyamatossággal, a fiatalok beépítésével kevéssé foglalkoznak. A paksi egy jó példa, amely csak magyarokat játszat, és fiatalokat is beépít. Nagyszerűen élnek ezzel, és eredményesek is.

“Ha nem fogadják el a lemondásom, folytatom”

– Mi az első, ami eszébe jut a válogatottról?

– A 8-1… De nyugodtan tudok a tükörbe nézni, mert az elmúlt 30 év két legsikeresebb sorozatát mi csináltuk. Legutoljára talán még Mezey vb-re kijutott csapata volt eredményesebb, több pontot azóta nem szerzett senki. Emellett a negyedik kalapból a harmadikba, majd a másodikba kerültünk a sorsolásnál, aminek eredménye kapcsán kijutottunk az Eb-re. Nem volt mindegy, hogy milyen ellenfeleket kapunk a csoportban. Rengeteg szép élményem van, minden velünk azonos szintű vagy gyengébb csapatot vertünk, egyedül a hollandoktól kaptunk ki többször. A 8-1 előtt 19-re lapot kellett húznunk, csak akkor volt esélyünk továbbjutni, ha a hollandokat megverjük.

Nyitottabb játékot vállaltunk fel, ebbe belepusztultunk. Zrínyiztünk. Hatnál mondtam a kollégáimnak, hogy gyerekek, én lemondtam. Ha Franciaországban van egy vonatbaleset, és meghal 200 ember, akkor lemond a közlekedési miniszter. Tehet, nem tehet róla, fel kell ajánlani a lemondást. Én felajánlottam, elfogadták.

– És ha nem fogadják el, folytatta volna?

– Akkor folytatom.

– Az irányítása alatt is zajlott a „Magyar csapat – …még 50 perc…” című film forgatása az öltözőn belül. Volt kapitány, aki nem is engedélyezte ezt, Ön miként állt ehhez?

– Nagyon szerencsétlen film volt, sérelmeztem is. Annyi szép pillanata volt annak a válogatottnak: például a svédek vagy a törökök elverése. De arra hegyezte ki a megrendelő is, hogy az Eb-ről szóljon, arról, hogy a mélységből hova jutottunk el.

Fotó: MTI

– Érezte a hatását, hogy a filmből „rosszul jött ki”?

Nem arról van szó, hogy rosszul jöttem ki, hanem, hogy nem reális a történet.

Ha a legtöbb pontot szerző két időszakon vagyunk túl, akkor nem a kút legmélyét kell bemutatni, hanem abból a jó korszakból néhány pillanatot és az egy kudarcot. De a média vagy forrót ír vagy jéghideget.

– A hollandok elleni 8-1 hasonlítható az andorrai, luxemburgi vagy kazahok elleni kudarchoz?

– Mi rúgtunk 8-at is. Aki 30 évet a pályán volt, az rúg is, meg kap is nyolcat. Abban a négy és fél évben az U21-el együtt sokkal több örömöm, jó statisztikám van, mint hogy szomorkodnom kellene. De sajnos, amilyen a média, a jéghideget írja meg.

– Ha jól szerepel a csapat, a jót írják meg.

– Megírták a jót is, de az egész meghatározója a 8-1-ben csúcsosodott ki. Ezt vállalni is kell.

“A szurkolók sosem tüntettek ellenem”

– Ön is két vereséggel kezdett kapitánykodása elején, csakúgy, mint Georges Leekens. Igaz, az akkori csapatának Angliában és Svédországban kellett játszania. Valamennyire tehát más volt a helyzet, de tanácsolna valamit a kollégájának?

– Most képzelje el, hogy a Wembley-ben kezdek. Ha nem sérül meg Lipták és Elek… Ők ráadásul hamar el is hagyták a pályát, így föl se tudtuk készíteni a cseréket. Abban az öt percben kaptunk két gólt. De nagyon jó volt a benyomás, a csapat jó volt. Az a vereség felért egy megerősítéssel.

– És a szurkolóktól sem volt ekkora nyomás, mint most.

A szurkolótól sosem volt ilyesfajta nyomás. Olyan sem volt soha, hogy tüntessenek ellenem.

– Hogy látja a belga kapitány eddigi munkáját?

– Nem lenne etikus erről beszélnem. A szövetségi kapitányt támogatni kell. Ha hozzám fordul, segítenem kell, a válogatott a legfontosabb. Dárdai Palival is beszéltem például azonnal a kinevezése után. Az ember szívesen segít. Van, aki igényli, van, aki nem.

– Mit gondol Sallai Roland helyzetéről, akit sokan hiányoltak a válogatott keretéből. Igaz, az ő esetében az is közrejátszott, hogy a hírek szerint nem állt mindig a nemzeti csapat rendelkezésére.

– Ez szerintem nevelési szempontból történt.

Úgy emlékszem, ő egyszer lemondott egy U21-es és egy felnőtt válogatottas meghívót is. BL-mérkőzésre készült, ha jól rémlik, a Reallal szemben. Ő még fiatalember, akinek a válogatott kell, hogy a legfontosabb legyen…

Szerintem nem záródott be a kapu, nevelő célzatú volt a kihagyása, de hosszú távon ez nem hinném, hogy probléma lesz a válogatott karrierjében. Tehetséges, a képességei alapján már követeli a helyét magának.

– Mi kellett volna ahhoz, hogy Nikolics Nemanja válogatottbeli karrierje máshogy alakuljon? Volt olyan időszak, amikor őt kellett volna játszatni Szalai Ádám helyett?

– Először is, ő az elmúlt 2-3 év legeredményesebb magyar csatára. Nekem is voltak ilyen játékosaim, a Dunaferrben például Tököli, akik ha mást nem is tettek, de a gólokat rugdosták, a többiek pedig kiszolgálták őket. Nálam például képességekben Németh Krisztián is Szalai Ádám előtt volt. Nikolics mögé is szervezni kellett volna olyan játékosokat, akik helyzetbe tudják hozni, hasznosítani tudják az értékeit. Játszott ugyan Nikolics, de nem ilyen típusú társakkal.

Ő egy érték, egy tehetség, akiről vétek lemondani. Ha jól menedzselik, megtarthattuk volna.

Baróti Lajostól tanultam meg, hogy nem mindig a legjobb 11-nek kell játszania, hanem akik a legjobban harmóniában vannak egymással. Akiknél nem összeadódik, hanem meghatványozódik két játékos értéke. Nekem ilyen volt Halmai Gabi és Illés Béla, vagy Németh Krisztián és Koman Vladimir, akik végig együtt játszottak. Komant is elfelejtettük, pedig személyiségénél, képességeinél fogva itt kellene lennie. Nem szabadott volna elengedni, hanem például le kellett volna igazolnia a Fradinak.

Olyan kevés értékes emberünk van. Értékesebbek, mint ma a Fradiban és a Videotonban lévő légiósok. És ezt szakmailag mondom.

Fotó: MTI

– Koman Ön szerint jobban megállná a helyét a Fradiban, mint most a helyén játszó légiósok?

– Egész biztos vagyok benne.

– Amikor a Diósgyőrben játszott, Ön szerint ki tudott emelkedni?

– Nálam igen. Attól függ, hogyan készíted fel. Élete legjobb formájában kell lennie. Kellett volna egy vezető, aki azt mondja: én a Fradiba beválasztom, felkészítem, és a válogatottban is használható lesz.

“A Fradi motiváltabb, egységesebb”

– Szokott fogadni?

– Nem, utoljára játékoskoromban totóztam a Pál Józsival, azóta sem.

– Ha még fogadna egyet, mire tenné a pénzét: a Fradi vagy a Videoton bajnoki címére?

– A Ferencváros jobb állapotban van: motiváltabb, koncentráltabb, egységesebb. Az övé és a Videotoné a két legkomolyabb játékoskeret, minden esélyük megvan, hogy behúzzák a négy-négy hátralévő meccsüket.

– Hogyan látja a magyar futball következő 2-3 évét? Merre haladunk?

– Egyetértek Csányi úrral: most a klubokon van a sor, tudatosabban kell építkezni. Ez a probléma a kézilabdában is megvan. A győri hölgyeknél és a veszprémi férfiaknál játsszanak külföldiek, mert ott olyan a szint. Az egyik edzőbarátom is mondta, hogy nem ügyesebbek, nem tehetségesebbek azok a külföldi edzők és játékosok, akik mondjuk a második, harmadik helyezettnél játszanak. Ott csak magyarokat kellene szerepeltetni.

– Reális az is, hogy a válogatottnak 2020-ban ki kell jutnia az Eb-re?

– Erre ősszel kapunk választ.

– Ilyen visszafogott mondattal nem hagyhatjuk abba az interjút.

– Optimista ember vagyok. A futballban egyébként is megtörténhet sok minden.

Miért ne történhetne meg egy újabb csoda…?

BUDAI LÁSZLÓ