Az eddigi tapasztalatairól a III. Kerületnél

– Megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a III. Kerület a jövőben is NB II-es klub legyen, de hozzá kell tenni, ez nem könnyű, hiszen a keretünk sem olyan hosszú, mint amilyennel rendelkezni kellene– kezdte a vezetőedző a Sportrádió Hazafutás című műsorában. – Most is edzésről jövök és 2-3 olyan sérültünk van, akik nem tudom, hogy rendbe tudnak-e jönni a hétvégére. A Kecskemét ellen a játékosok ahhoz képest, amilyen állapotban vannak, mindent elkövettek annak érdekében, hogy megverjenek egy nagyon jó csapatot. Meg is szereztük a vezetést, de egy elkerülhető gólt kaptunk először, a második gólnál pedig nincs miről beszélni,

mindenki láthatta, hogy a kezezés előtt mekkora fault volt és nekünk kellett volna jönni szabadrúgással. A mi életünkben nagyon fontos lett volna az egy pont, mert lehet, hogy egy ponton fog múlni az NB II-es tagság.

A szurkolók és a klub pozitív fogadtatásáról

– Mindenkinek jól esik, ha elismerik a munkáját, hiszen ebben a magyar valóságban kaptam hideget-meleget. Mindegy, hogy jót vagy rosszat teszel, elkönyvelnek valaminek. Az, hogy itt pozitívan álltak hozzám, még jobban motivál arra, hogy a csapat a következő bajnokságban is az NB II-ben szerepeljen. Ez egy kis ékszerdoboz itt, annak idején Fradi-játékosként is szerettem idejárni a hangulat, a jó közösség miatt. Nemrég megnéztem Maradona filmjét, aki azt mondta, “elnök úr, tettem én már nagyon sok jót, de mindig csak a rosszra emlékeznek, viszont én mindig tudtam, ki az a Maradona”. Én ugyanígy vagyok ezzel. Nem szabad azzal foglalkozni, ki mit mond. Egy nagyon jó barátom mondta, hogy “kutyaugatás nem hallatszik az égig, mindig azt nézd meg, hogy ki mondja”.

Maradona azt mondta, mindig is tudta, ki az a Maradona, én is tudom, ki az a Pintér Attila.

A jövőről

– Abban egyeztünk meg, hogy próbáljam meg bent tartani a csapatot. Egyelőre csak erről a hat mérkőzésről beszélgettünk. Nem gondolkodom jelenleg abban, hogy maradnék-e az NB III-ban.

A bírókkal kapcsolatos véleménynyilvánításairól

– Most sem bántottam senkit, azt mondtam, hogy nézzék meg, mi történt. Hiszen a magyar labdarúgásban azért dolgozik mindenki, azért próbálnak meg rendbe tenni mindent az utánpótlástól a játékvezetésig, hogy minél több jó játékos és bíró jöjjön ki. Ha valaki nem tudja elviselni, hogy valaki kimondja az igazságot, annak nincs helye profiként a focipályán sem játékosként, sem játékvezetőként. Nem a 11-est vitattam, hanem az előtte lévő szabálytalanságot. Az építőkritika a játékost, a bírót vagy engem is előre kell hogy vigyen, erőt kell adjon. Ugyanúgy nekem is el kell fogadni, ha valakit kritizálok és nincs igazam. Csak olyat mondjon az ember, amivel kapcsolatban meg van győződve, hogy igaza van és az a jó.

Mutatjuk a tizenegyest, ami irgalmatlanul kiverte a biztosítékot Pintér Attilánál – videó

A Sopron, a Győr és a Mezőkövesd is visszahívta, miután elküldte

– Mind-mind más eset. Győrben például akkor Tarsoly urat becsapták velem kapcsolatban. Mindenhol azért dolgoztam, hogy az adott klub elérje céljait. Nemcsak saját magamtól, hanem munkatársaimtól is elvárom, hogy profi módon éljenek, dolgozzanak, legyen az technikai vezető, kapusedző, segédedző. Voltak olyan dolgok, amik nem tetszettek és ezt nyilvánosan mindig el is mondtam az elnöknek, hogy ez nem viszi előre a klubot, így nem lehet eredményeket elérni. Nem biztos, hogy Magyarországon annyira kifizetődő elmondani az igazságot. De mindenhol rájöhettek, hogy nekem van igazam, és mások csapták be őket, ezért hívtak vissza később ezekhez a klubokhoz. Továbbá mindenhol eredményt tudtam elérni. Én mindig elmondom őszintén, amiben hiszek, hogy az előre vigye az adott játékost vagy a klubot. Ha ez bűn, akkor bűn…

Nem megélhetési bűnözőnek kellene lennie mindenkinek az adott poszton, hanem a legjobbat kellene adnia azért, hogy a klub, a csapat minél eredményesebb tudjon lenni. Soha nem tudtam elnézni, ha például 9 órára van kiírva egy edzés, a technikai vezető pedig 11 órára jön be, ezt soha nem hagytam szó nélkül. Ha ez baj, akkor baj…

Ha megtanítottunk valamit egy játékosnak és elvártuk, hogy a meccsen csapatjátékosként működjön, de nem így tett, akkor elmondtuk neki, hogy ez így nem jó, hiszen a csapat nem tud eredményes lenni. Ha ez bűn, akkor bűn… erre nem tudok mit mondani, én ilyen vagyok. Engem édesanyámék arra tanítottak, hogy mindig őszinte legyek, mondjam el a véleményemet. Hiszek abban, hogy ez visz előre. Nagyon érdekes, hogy inkább magyar játékosokkal volt abból problémám, ha számon kértük azt, hogy miért nem azt csinálja, ami a csapat hasznára van. Külföldi játékosommal soha nem volt ilyen problémám, a mai napig is felhívnak többen közülük. Hozzá kell tenni, magyarok közül is vannak ilyen labdarúgók, azok, akik el akartak érni valamilyen eredményt és nem azokhoz csatlakoztak, akik csak fel szerették volna venni a fizetésüket és úgy állnak hozzá, hogy nekik soha nem mondja meg senki, hogy mit csináljon. Ezeket a játékosokat mindig kilökdöstem a csapatomból, azért tudtam ilyen eredményes lenni.

A családja támogatásáról

– Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek. Édesapám síküveggyárban dolgozott, mellette a síküveggyári pályán volt gondnok, soha nem mondta azt, hogy fáradt, mindig megpróbált tanítani labdarúgásban, hogyan legyek jobb játékos, édesanyám pedig a tanulásban. Édesapám plusz munkákat vállalt azért, hogy nekünk farmernadrágunk legyen, örökké hálás leszek ezért. Egész életemben segítettek. Voltam én már bajban, akkor is csak rájuk számíthattam, a nagy barátaim egyik percről a másikra hátráltak ki.

Ha elhiszik, ha nem, én azt sem tudom, hogy édesapán mikor halt meg, vagy hogy mikor temettük el, mert ő mindig itt van velem, sosem fogom elengedni.

Próbálom átadni ezt a fiamnak, majd kiderül, hogy mennyire sikerül.

Csinálna valamit másképp?

– Soha semmit nem bántam meg, ha olyat csináltam, azért is vállaltam a felelősséget, mert bárkivel szemben egyenes ember voltam. Mindent elértem a labdarúgásban, amit el tudtam érni. Lehet, hogy többre vihettem volna játékosként, ha külföldön maradok, de én annyira szerettem a Ferencvárost, annyira hiányzott a közeg, a szurkolótábor, Ebedli Zoliék, az öltöző illata, hogy hiába volt előszerződésem a St. Étienne-nel, azt felrúgtam és inkább hazajöttem. Elmehettem volna az Anderlechtbe is, de én haza akartam jönni.

A szövetségi kapitányságról

– A Jóisten és a közeg öt meccset adott. Nagy dolog, ha egy edzőt szövetségi kapitánynak kineveznek, elértem a csúcsot, nem véletlenül. A közeg nem volt velem korrekt, nem érdemeltem meg, például azt, amit az első meccsen is tettek, de ez benne van, aki ezt a szerepet elvállalja, mindenre fel kell, hogy készüljön. Csányi Sándor elnök úrral a mai napig jó a viszonyom, azt mondta, ha egyszer lesz csapata, akkor én leszek annak az edzője. Várom ezt, hátha ott is bajnokcsapatot tudok csinálni. Azt is hozzá kell tenni, hogy azok az emberek, akik az akkori edzőbizottságban voltak, nem adtak megfelelő tájékoztatást az elnökség felé, Csányi Sándornak pedig hoznia kellett egy döntést. Végül jó döntést hozott, hiszen a csapat kijutott az Eb-re.

Fradi: Öt év sikerkorszak után távozhat az egyik legstabilabb alapember