“Sajnos Magyarországon még mindig félve nyúlnak a fiatalokhoz, pedig…”

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy ikerpár mindkét tagja gólt szerez egy győztes meccsen. A Puskás Akadémia elleni siker után nagy ünneplés volt a Bobál családban?

– Sajnos nem volt rá idő a túl sűrű bajnoki program miatt, de majd a szezon végén bepótoljuk – kezdte a csakfoci.hu-nak Bobál Gergely, a ZTE támadója. – Remélem, lesz okunk az ünneplésre. Nem szabad azonban még elhinnünk, hogy megvan a bennmaradás. Most jön majd csak a neheze, ráadásul 16-17 bevethető játékosunk van, ami nem túl sok.

Két éve, amikor még egyetlen NB I-es gólod sem volt, azt mondtad, hogy egyértelműen élvonalbeli támadónak tartod magad és bárhol képes vagy szezononként 10-15 gólra. Ez kincstári optimizmus volt, vagy tényleg ennyire hittél magadban?

– Mindig tudtam, hogy mire vagyok képes, akkor is bíztam ebben, amikor a Honvéd NB III-as csapatába száműztek. Ha megkapom a bizalmat, akkor általában élek vele. Az első NB I-es gólomat volt nehéz megszerezni, de utána már könnyebb dolgom volt. Most nyolc találatnál tartok, nagyon remélem, hogy minimum tíz meglesz. Ez az alap, tíznél kevesebbel nem szeretném beérni.

Haragszol még George F. Hemingway-re, amiért a Honvéd NB III-as csapatába száműzött?

– Akkor rosszul esett a döntése, de ma már nincs bennem semmiféle rossz érzés az akkori történésekkel kapcsolatban.

Hemingway úrnak nagyon sokat köszönhetek, hogy eljuthattam az NB I-ig.

Az is tény azonban, hogy akkoriban minden évben hoztak 2-3 külföldi csatárt, akik megkapták a lehetőséget, ellentétben velem. Ha másképp alakulnak a dolgok, lehet, ma már a Honvéd stabil támadója lennék. Nem sajnálok azonban semmit, Zalaegerszegen remek helyen vagyok.

“Ami biztos, hogy ugyanebben az évben le akart igazolni a Roma”

16-17 évesen hatalmas tehetségeknek lettetek kikiáltva a testvéreddel, de voltak olyan utánpótlásedzők, akik szerint ennyi idősen csak azért emelkedtetek ki játékban a társaitok közül, mert fizikálisan már sokkal erősebbek, nagyobbak voltatok.

– Az tény, hogy fizikálisan erősebbek voltunk a többségnél és ezt ki is használtuk. Ezért kellett volna már akkor megkapnom a bizalmat a felnőtt fociban, hogy szokjam a nagyobb tempót, az erősebb ellenfeleket. Sajnos Magyarországon még mindig félve nyúlnak a fiatalokhoz, pedig a kluboknak és a korosztályos, valamint a felnőtt válogatottnak is az lenne az érdeke, hogy a tehetségeket minél előbb bedobják a mélyvízbe. Horvátországban a csapatok nagy része tele van fiatal játékosokkal. De Matthijs de Ligt példája is követendő lehet, aki 18 évesen az Ajax csapatkapitánya volt. Tudom, hogy ez egy teljesen más szint, de a holland klubnál felismerték, hogy a tehetséges, saját nevelésű játékost fel kell építeni, aminek az lett a vége, hogy tavaly 75 millió euróért eladták a Juventusnak.

17 évesen a Manchester Citynél jártatok próbajátékon a testvéreddel. Mennyire volt akkor realitása annak, hogy Roberto Mancini csapatához szerződtök?

– Kétszer is kint jártunk, egyszer szezon közben, egyszer pedig a felkészülés alatt. Úgy emlékszem, hogy jó benyomást tettünk a szakmai stábra, de azt nem tudom, mennyire voltunk közel egy szerződéshez.

Ami biztos, hogy ugyanebben az évben le akart igazolni a Roma, de a Honvéd nem tudott megegyezni az olaszokkal, így maradtam Kispesten az U19-es csapatban.

Ahonnan rendszeresen kölcsönadtak.

– A Honvéd felnőtt csapatában nem volt esélyem játszani, fiatal futballistaként azonban én mindig pályán akartam lenni. Voltam kölcsönben Gyirmóton, a Wolfsburg második csapatánál, a ZTE-nél, majd a Csákvár megvásárolta a játékjogomat, fél év után pedig visszatértem Zalaegerszegre. Az a szezonom elég jól sikerült, hiszen 17 gólt szereztem az NB II-ben.

Fotó: www.ztefc.hu

A Honvéd után a ZTE-ben újra az ikertestvéreddel játszhatsz együtt. Mennyi szereped volt abban, hogy Dávid is Egerszegre került.

– Volt valamennyi. Tudtam, hogy a klub védőt keres és mondtam Sallói István sportigazgatónak, hogy tudok egy jó felépítésű, kiváló bekket… Persze, nem az én szavam volt a döntő, de nagyon örültem, hogy újra a tesómmal játszhatok. Mentálisan rengeteget számít mindkettőnknek, hogy egy csapatban vagyunk, amiből a ZTE csak profitál. A szezon végén lejár a szerződésünk, de bízom benne, hogy mindketten maradunk.

Mi történik, ha a ZTE csak az egyikőtöknek ajánl új szerződést?

– Akkor sokat gyengülne a csapat…Voltak már előrehaladott tárgyalások, így jó esély van rá, hogy mindkettőnkre számítanak a jövőben is. Biztos vagyok benne, hogy mindhárom fél részére ez lenne a legjobb forgatókönyv.

“A pályafutásom alatt voltak olyan 11-esek, amelyekre kicsit rájátszottam”

Játszottatok már egymás ellen?

– Egyszer, egy Gyirmót-Sopron NB II-es meccsen. Próbáltam őt folyamatosan kizökkenteni a játékból, dumáltam, duruzsoltam a fülébe, de nem jártam sikerrel. Csak a játékra összpontosított és arra, hogy engem levegyen a pályáról. Meg is nyerték a meccset. Egyébként soha nem kímél, még edzésen is minden eszközzel megakadályozza, hogy kibontakozzak.

Azt mondják rólad, hogy nagyon őszinte srác vagy, sokszor már túl őszinte. Tavaly például egy általad kiharcolt, majd értékesített 11-es után bevallottad, hogy nem ért büntetőt az eset.

– Ezzel a góllal győztük le a Győrt. Nem mindenkinek tetszett, hogy ezt bevallottam a meccs után, de most sem tennék másképp. Nem szeretem azokat a játékosokat, edzőket, akik nem a frankót mondják.

Bevallom, a pályafutásom alatt voltak olyan 11-esek, amelyekre kicsit rájátszottam, összességében azonban több volt az olyan szituáció, amikor járt volna a büntető, de nem kaptam meg.

A ZTE-szurkolók egyik nagy kedvence vagy. Ezt mivel érdemelted ki?

– Talán az őszinteségemmel, a közvetlenségemmel és a játékommal. Ha nem is mindig tudok 100 százalékos teljesítményt nyújtani, de törekszem rá, még úgyis, ha néha esetleg kívülről úgy tűnik, hogy csak sétálgatok elől. Nagyon hálás vagyok a szurkolóinknak, hiszen rengeteget segítenek nekünk hazai pályán és idegenben egyaránt.

Úgy néz ki, sikerült egy NB I-es csapatban megkapaszkodnod. Innen most mi a következő szint számodra?

– Voltak nehéz pillanataink a szezonban, nekem és a csapatnak is, de az edzőváltást követően Márton Gábor ráérzett, hogy mit kell játszani. Szeretnék stabil NB I-es játékos lenni és minden szezonban minimum tíz gólt szerezni. Aztán egy szép napon remélem, hogy bemutatkozhatom a válogatottban. Van még egy tervem, azt azonban a pályafutásom végére tartogatom: szívesen kipróbálnám magam televíziós szakkommentátorként. Tetszik a szakma, és úgy érzem egész jó lennék benne, – a beszédtechnikámon kell még csiszolni – mindenről van véleményem és talán értek is egy kicsit a futballhoz.

PRIVACSEK ANDRÁS