A Paksi FC idén a 12. szezonját kezdte az NB I-ben. A klub bő egy évtizedes élvonalbeli tagsága ellenére már volt bajnoki ezüstérmes, nyert Ligakupát, az ügyvezetőket pedig megválasztották az év sportvezetőinek. Igen, vezetőinek, mert a paksiakat immár 12 éve a Balog Judit-Haraszti Zsolt páros vezeti. Ők ketten a Presztízs Sportban mutatták be az NB I legcsaládiasabb és legmagyarabb klubját.

Elsőként a nehéz kezdetekről beszéltek.

– Nagy céljaink nem lehettek – kezdte Haraszti Zsolt. – Az első évünk egy dologról szólt: az életben maradásról. Minden ellenünk szólt, nem volt megfelelő stadionunk, a városvezetők nem akartak NB I-es csapatot, tisztelet a néhány kivételnek. Emlékszem, amikor a szurkolók a feljutást ünnepelték az utolsó NB II-es meccsen, mi halotti tort ültünk, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy elindulhatunk az NB I-ben. Nagyon kemény munkával értük el, hogy rábólintsanak az élvonalra, amiben kiemelkedő szerepe volt Süli Jánosnak is.

– Mindenki tudta, hogy ez őrült beruházás lesz, aminek egy évre nem lett volna értelme, ezért nagyon fontos volt, hogy bennmaradjunk az első szezonunkban – vette át a szót Balog Judit. – A rendőrség sem repesett az örömtől. Mivel Pakson nagyon jó a közbiztonság, féltették a várost. Lekopogom, eddig sosem volt gond. Az volt a döntő, hogy az Atomerőművet meg tudjuk győzni, az önkormányzatnak ugyanis be kellett bizonyítanunk, hogy több lábon állunk. (…) Egy NBIII-as létesítményből indultunk. Itt, ahol most ülünk, szó szerint semmi nem volt. Egy salakos, három füves pályával és egy pici lelátóval rendelkeztünk. 2006-ban kezdődtek az építkezések, aztán egyre többek, egyre szebbek lettünk, elkészült a székház, a fogadó épület, lelátók és a villanyvilágítás. 2009-ben már két műfüves pályánk és parkolónk is volt, majd következett az öltözőépület átalakítása. Sokat áldozott ránk a város. Ma azonban már nem felelünk meg az előírásoknak, ezért a stadionrekonstrukciós program keretén belül most a lelátókat építjük át. Ha minden a tervek szerint halad, jövő őszre egy teljesen fedett, 4500 fő befogadására alkalmas stadionunk lesz.

Fizetési sapka, kötelező paksi életvitel és kiszámíthatóság – röviden így lehet összefoglalni a paksi sikerek titkát.

– Szakmai stáb és a játékosok kiválasztása is jól működik, csak olyanokkal dolgozunk együtt, akik elfogadják a klub filozófiáját – mondja ezt ismét Haraszti. – A legfontosabb, hogy tud-e itt élni, nálunk ugyanis kötelező Pakson lakni, a vándormókusokból nem kérünk. Nálunk van fizetési sapka, ami alacsonyabb, mint az NB I-es átlag, viszont amit ígérünk, azt mindig betartjuk.  Az edzők számára rangja van a paksi kispadnak. Mi nem döntünk hirtelen felindulásból, ameddig lehet, kitartunk mellettük. Egyik edzőnk fel volt készülve a kirúgására, behívtam az irodámba, meg volt róla győződve, hogy itt a vége, ehelyett már ki volt készítve neki egy pohár bor… (…) Ötéves periódusokban gondolkodtunk. Az NB III-ból öt év alatt sikerült feljutni az NB I-be, majd öt év után lettünk ezüstérmesek, nyertünk Ligakupát és jutottunk el az Európa Liga harmadik selejtezőkörébe. Ezt a szintet sajnos nem tudtuk megtartani, mivel abban az évben elvették a támogatásunkat, ami addig is az egyik legkisebb volt. Onnantól kezdve az életben maradásért játszottunk. Most lassan elérjük azt a szintet, ahol akkor tartottunk. Az NB I-es csapatunkra fordított költségvetésünk az utolsó kettőben van az élvonalat tekintve.

A Paks egyszer már bebizonyította, hogy jó receptet alkalmaznak, ami európai szinten is megállja a helyét. Tudják, hogy nem lesz egyszerű, de a cél, hogy visszakerüljenek az eddigi csúcspontra.

– Amikor nemzetközi kupában szerepeltünk, megéreztük a siker ízét – beszél a célokról Balog Judit. – Óriási meló volt, de hatalmas örömöt okoztunk mindenkinek. Akkor azt mondtuk, hogy még egyszer… Iszonyú nehéz lesz, de nagyon szeretnénk…

A teljes interjút a Presztízs Sport magazin augusztusi számában olvashatod el!