Miért dönt úgy egy 33 éves, 50-szeres ukrán válogatott csatár, hogy épp Magyarországra igazol, ott is az NB I újonc csapatához?

Ennyi eltöltött év után a futballban fel akartam idézni, milyen egy jó stadionban, egy remek pályán játszani. Nagyon tetszik az itteni stadionok hangulata és az, hogy a Kisvárda egy feltörekvő, ambiciózus csapat, amely nemrég felkerült az élvonalba. Nem is volt sok időm dönteni, végül az ügynökömmel együtt elfogadtuk a Kisvárda ajánlatát és egy valóban remek stadionban, közegben futballozhatok. Jó a csapat is, csak össze kell még hangolódnia a játékosoknak, aminek meg is lesz az eredménye.

Tudtál bármit a magyar bajnokságról, mielőtt idekerültél?

Mint ahogy sokan, én is ismertem a Vidi vagy a Ferencváros nevét. Amikor Fehéroroszországban, a Dinamo Brestben játszottam, a Honvéd ellen is pályára léphettem egy felkészülési találkozón. Úgyhogy nem teljesen “vakon” jöttem ide.

A kisvárdai sportigazgató a sok légiós igazolásáról: “Ezt a kérdést le kéne végre zárni”

Négy meccsen léptél eddig pályára, mit gondolsz a magyar bajnokságról?

Az eddigi legfontosabb benyomásom az, hogy ez nem egy egyszerű liga: ha megnézed, mi, a Kisvárdával legyőztük az MTK-t, az utolsó helyen álló Haladás meg legyőzte az éllovas Ferencvárost az előző fordulóban. Itt tényleg minden fordulóban születhet egy előreláthatatlan eredmény.

A te neveddel, múltaddal mindenki azt várta, hogy azonnal meghatározó tagja leszel a Kisvárdának, de eddig csak egyszer, az Újpest ellen kerültél be a kezdőcsapatba. Mi van a háttérben?

A sérülésem. Nem igazán írtak vagy beszéltek erről sehol, de miután megérkeztem szinte azonnal lesérültem, egy hónapig kezeltek, emiatt ugye egy kicsit le is maradtam. Most már szerencsére minden rendben van. Szeretnék most már rendszeresen játszani, például a hétvégén, a Ferencváros ellen. Remélem, győzünk, pontokat szerzünk a bajnokság listavezetője ellen.

Egyébként abból, amit eddig láttam a magyar NB I-ből, elmondhatom, hogy a legjobban a Fradi játéka tetszik az egész ligából.

Ahogy mondtad, a Fradival játszotok majd hétvégén. Petrjak és Rebrov személyében két honfitársad is a Ferencváros alkalmazottja. Mennyire ismered őket? Rebrovval nyilván a Dinamóban és a válogatottban is találkozhattatok.

Petrjakot nem ismerem, nem találkoztunk még. Rebrovval viszont valóban játszottunk együtt sokszor, régóta ismerősök vagyunk, de az is igaz, hogy már rég nem láttuk egymást. Nagyon ritkán találkozunk vagy beszélünk, de nagyon jó viszonyban vagyunk, várom már, hogy összefussunk a mérkőzés előtt.

Azt hogy látod, milyen edző lett Rebrovból?

Szerintem egy igazán jó és sikeres edző. Ugye megnyerte kétszer is a bajnokságot a Dinamo Kijevvel, ezzel megszakította azt a rossz, hat éve tartó, bajnoki cím nélküli “hagyományt” a klubnál (a 2014/2015-ös idény előtt zsinórban ötször lett első a nagy rivális Sahtar Donyeck – a szerk.), ezért én is nagy tisztelettel viszonyulok hozzá.

Az ukrán válogatottban játszottál egy magyar vonatkozású meccset is, bár ennek mi, magyarok nem annyira örülünk: a 2012-es Eb-n, az angolok ellen te adtad a passzt annál a Devic-gólnál, amelyet végül hibásan nem adott meg Kassai Viktor játékvezető. Egy életre megjegyezted Kassai nevét?

Persze, hogy megjegyeztem a nevét egy életre. Sőt, gyakran szoktam látni ezt a játékvezetőt a TV-ben, például a Manchester City és a Sahtar Donyeck meccsén…az biztos, hogy ha majd a mi meccsünket vezeti, megkérdezem majd tőle, miért nem adta meg azt a bizonyos gólt, amit az angolok ellen szereztünk? Ráadásul tényleg én adtam a “gólpasszt”…

A 2006-os világbajnokságon, 21 évesen a Svájc elleni nyolcaddöntőn pimasz módon, Panenka-módra lőtted be a 11-esedet. Ez jellemző volt rád akkoriban? És most?

Akkoriban többször is próbálkoztam ezzel, hol sikerrel, hol kevésbé. Már rég nem rúgtam így a 11-est, de ha lesz lehetőségem, akkor lehet, hogy ismét megteszem majd…

2012 óta nem voltál egyébként válogatott, miért?

Nem rajtam múlt és múlik a történet, egyébként is elégedett vagyok az eddigi szereplésemmel a válogatottban, nincs bennem hiányérzet, teljes a kép így is. Jelenleg az ukrán csapat egy fiatal gárda, jól is játszanak, vannak jó klubjaink is, generációváltás történt, az idő nem áll meg. A szövetségi kapitányt, Andrij Sevcsenkót is jól ismerem, együtt játszottunk a válogatottban és Dinamo Kijevben is.

Ha már Sevcsenko: amikor 2006-ban az U21-es Eb-n ezüstérmes voltál sőt, a torna csapatába is beválasztottak, a legnagyobb ukrán tehetségnek, az új Sevcsenkónak tartottak. Miért nem futottál be nagy karriert valamelyik európai topligában? Szóba hoztak annak idején többek között a Liverpoollal is.

Én már csak a mának élek, nem igazán tekintgetek vissza. Tulajdonképpen elégedett vagyok a karrieremben történtekkel. Liverpool? Erről nem hallottam, de volt egy konkrét ajánlatom Portótól. Végül nem engedtek el a Dinamo Kijevtől vagy mondhatjuk úgy is, hogy túl sokat kértek akkor értem.

Van 4-4 ukrán bajnoki címed és kupagyőzelmed,  játszhattál világbajnokságon és Európa-bajnokságon is, ott lehettél a Bajnokok Ligája csoportkörében nem egyszer. Mondhatni mindent elértél otthon, amit lehetett. Meddig tervezel még futballozni?

Nekem az a legfontosabb, hogy szeretem a focit és szeretek focizni olyan jó pályákon, jó stadionokban, mint a kisvárdai. Amíg örömöt okoz a játék, ameddig bírom és ameddig egészséges vagyok, folytatni fogom.

Van komoly állami sportelismerésed, kitüntetésed is Ukrajnában, de a neved kapcsán a kevésbé kellemes ügyek is fel-felbukkantak korábban. Legutóbb a hírek szerint azért kellett eljönnöd a Dinamo Brest csapatától, mert azon kaptak két csapattársaddal együtt, hogy ittatok.

Ezek egy olyan edző vádjai voltak, akit nem kell komolyan venni – egy hónap múlva nem is volt a csapatnál…

Kitüntetett vagy balhés játékos – melyik az igazi arcod?

Igazi fenegyerek vagyok (nevet).

DUDÁS GÁBOR

(Köszönjük a tolmácsolást Dmitrij Pronyinnak!)

(A 2006-os ukrán vb-öröm a Svájc elleni nyolcaddöntő után – balról a második Milevszkij, “elől” pedig Rebrov)