Kubatov Gábor és Orosz Pál a FradiTV-nek nyilatkozott hosszabban. Ebből idézünk az alábbiakban, témakörök, kérdések alapján.

Az elmúlt idők sikereiről és a hogyan továbbról

Kubatov Gábor:Mindig van feljebb, ha nem így érezném, nem lennék a Fradi elnöke. Megnyertünk egy csomó mindent, de mennyi elhalasztott lehetőség is volt benne…mennyi lehetőség több éremre vagy továbbjutásra. De szép év volt és címet megvédeni mindig nehezebb, rika és nagy bravúr az ilyen. A Fradira nagyon jellemző, hogy nekünk minden kell, az ezüst nem ér semmit. A 31 bajnoki címünk mellett összesen 89-szer voltunk a dobogón, de az utóbbira ki emlékszik? Hiszek benne, hogy mi tudjuk a rövidebb utat, a jobb megoldást és addig tudunk dolgozni, addig tudjuk építeni a kapcsolatokat, amíg olcsóbban a lehető legjobb játékosokat tudjuk idehozni. 

Orosz Pál:Remélem, hogy lehet tartani a fejlődést, ezen dolgozunk. Mindig egy következő polcra szeretnénk felkerülni. Most már elértünk valamit, messziről indultunk, de eljutottunk valahová, az pedig természetes, hogy megvan bennünk az éhség, hogy még egyet lépjünk. Legyen az akár egy még sikeresebb Európa Liga-csoportkörös szereplés, vagy akár egy BL-főtáblás szereplés.

Hát mennyien röhögtek rajtunk, amikor az elején azt mondtuk, hogy bajnokok leszünk? Én meg a “Csoportkör Pál” voltam, annyiszor mondtam, hogy bekerülünk. És be is kerültünk.

Idén is szeretnénk, de nem fogunk minden évben, az is biztos. 

Az új igazolásokról

O.P.:Nem mondom el, hogy csináljuk, mert figyel a konkurencia…(nevet). Nálunk nem úgy működik, hogy jön az átigazolási szezon, és mi hopp, akkor le akarunk igazolni valakit. Ott van Hajnal Tamás, a scoutok, egy stáb, akik akár egy éven keresztül is keresik a játékosokat, és javaslatokat is tesznek. 

K.G.:Ezen dolgozott, dolgozik például Zoran Kuntic, Vladan Cukic, Gyömbér Gábor vagy épp Leandro, akik nézik azokat az európai bajnokságokat, amelyek számunkra elérhetőek. Megfigyelik és kielemzik a szóba jöhető játékosokat, de nézzük a karaktert is, ami nagyon fontos.

Tele voltunk jófiúkkal, de most hoztunk azért egy-két rosszfiút is.

Utánanézünk a jelölteknek, volt-e konfliktusa a csapatával, az edzőjével, milyen a családja, van-e felesége, gyermekei, hogy honnan jött.

A nyáron igazolt albán Uzuniról még a szerződtetése előtt kaptunk egy képet, amelyen 16-17 évesen ott áll nyakig sarasan. Ott játszott egy pályán, amely egy dagonya volt, és meg is mutatta nekem aztán ezt a fotót. El is kértem tőle. Egy ilyen srác, aki Albániából jön, nem egy hiper műfüves pályán edzett, nem akar oda visszakerülni, ki akar törni. Egy ilyen játékos mindent megtesz azért, hogy a győzelmet a magáénak tudhassa. 

Amikor Szergej Rebrov megmondja, hogy milyen posztra akar igazolni, akkor Hajnal Tamásnak van egy 6-os, 8-as, vagy 10-es listája a jelöltekről, megmondja, hogy ár-érték arányban ki lehet a legjobb. Velük kettejükkel nagyon sokat léptünk előre ezen a téren is. A francia Laidounit is már egy éve figyeltük, de megvártuk, hogy egy év legyen hátra a szerződéséből, mert akkor már lehet alkudni az árából. De nem elég megegyezni a klubjával, ide is kell csalogatni a játékost, már külön és kész forgatókönyvünk van arra, hogy melyik szállodában aludjon a kiszemelt, hogyan hozzuk el a stadionba, az edzőközpontba, mert ezek mind hozzátesznek. Ebben is jónak kell lenni. Tudnia kell a játékosnak, hogy jó helyre jön. 

Zubkov megtartásáról

O.P.:Dolgozni kellett rajta… nyilván kellett a szándék a maradásra a részéről is, de azért meg is kellett alkudnunk a klubjával. Pont azt beszéltük Gáborral, hogy az is nagy igazolásnak számít, hogy egyben tudtuk tartani a csapat magját, az alapembereket, a fontos játékosokat. És még igazoltunk is hozzájuk. Kellett is, hogy legyen minden posztra két jó játékosunk, mert ahogy az edzőnk mondta, minden edzés egy háború, ott dől el, hogy az adott héten ki kerül be a csapatba.

K.G.: – Most érkeztünk el oda, hogy minden posztra két azonos képességű játékosunk van. Küzdeniük kell a csapatba kerülésért, ami közben meglepő dolgok is történhetnek, olyan játékosok is kikerülhetnek akár, akikre addig nem is gondoltunk. Ott van Gróf és Dibusz esete, előbbi egy rendkívüli kapus, Dénes viszont még jobb kapus lett az érkezésétől.

De visszatérve Zubkovra: azért a Sahtarnál nagyfiúkkal kellett tárgyalnunk, nekik az általunk fizetett összeg aprópénznek számít. Más kategória, ott azért nem könnyű alkudni…bennük van egy rideg keménység, de mi majdnem egy évet alkudoztunk, és csak azután sikerült megállapodnunk.

Késznek mondható a Fradi kerete?

O.P.:Soha nem mondhatod, hogy készen áll a keret, mert soha nem tudhatod, mi lesz a jövő héten. Folyamatos a mozgás. Most nem tervezzük, hogy hozunk még játékost, de ki tudja, mi lesz?

K.G.:Ráadául most igen hosszú lesz az átigazolási időszak, illetve nem látjuk még igazán a futballban, az árakon, a fizetéseken a koronavírus hatását. Nyitott szemmel kell figyelni. De figyeljük az NB I igazolásait is, ott is vannak meglepő, komoly csapatoktól érkező futballisták. Ha ezen az úton tud haladni a magyar labdarúgás, akkor egy-két-három éven belül akár a horvát vagy a román bajnokságot is utolérhetjük, amelyek most még kicsit előttünk állnak. Vagy akár meg is előzhetjük őket. 

A magyar fiatalokról az FTC-nél

O.P.:Nem könnyű feladat a beépítésük, a mai Ferencvárosnak pedig ebben a versenyhelyzetben nem elsősorban az a célja, hogy nevelőklub legyen. Nekünk az a dolgunk, hogy nemzetközi szinten is megfelelőképpen képviseljük Magyarországot. Ha eközben magyar fiatalok is oda tudnak kerülni, pláne, ha saját nevelésűek, az számunkra persze öröm. Az is a célunk, hogy minél többen is legyenek, az eredményeink elérése mellett. Most is ott van a keretben például Csontos vagy Katona is. 

Mi van, ha nem jut be a Fradi egyik csoportkörbe se?

K.G.:Erre még nem is gondoltunk…

O.P.:Nincs a terveink között, de természetesen előfordulhat ez is. Akkor is tesszük tovább a dolgunkat, és majd a következő szezonban lesz a cél a csoportkör. 

 

Áll a bál Skóciában: Az egyik játékosa miatt kerülhet bajba a Fradi lehetséges BL-ellenfele