Először arról szóltak a hírek, a koronavírus miatt zárt kapuk mögött kerül meg rendezésre a Bulgária-Magyarország Eb-pótselejtező. Az akkori döntés mennyire írta át a felkészüléseteket?

Ugyanúgy készültünk, mint bármelyik mérkőzésre. Úgy álltunk hozzá az edzésekhez, hogy mindenképpen szerettünk volna pályára lépni a szurkolóink előtt. Nélkülük a foci semmit sem ér, mindig fantasztikus hangulatot tudnak teremteni a stadionunkban, és ez nagyon ösztönzőleg hat a játékunkra – mondta a 31 éves Galin Ivanov a csakfoci.hu-nak.

Három héttel ezelőtt viszont bejelentették: elmarad az eredetileg március 26-ra kiírt mérkőzés, szerdán pedig eldőlt, a júniusra elhalasztott találkozót is elnapolták…

Sajnos elmaradt a meccs, de ez érthető is. Egyelőre nem született hivatalos döntés a mérkőzéssel kapcsolatban, így kár azon agyalni, mi lesz addig. A világ egészségügyi helyzetében a labdarúgás most egy olyan dolog, amit félre kell tenni. A foci a szenvedélyem, egyben a munkám is, de ezt el kellett fogadnom, ahogy mindenki másnak. Éppen ezért 500 levát (92 ezer forintnak megfelelő összeget – a szerk.) adományoztam egy szervezetnek a koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében. Most az emberi élet a legfontosabb! Mi játékosok ugyanolyan fontosnak tartjuk a csapattársaink, a családjaink és a szeretteink egészségét, mint bárki más.

A történtek ismeretében van egyáltalán esélyese találkozónak, jót tett valamelyik válogatottnak a halasztás?

Mindkét válogatott azonos esélyekkel indul, egy igazi ki-ki meccs lesz, ha megrendezik.  A magyaroknál van néhány jó játékos, vigyázni kell veletek.

Személyesen senkit nem ismerek a magyar válogatott tagjai közül, de azt tudom, a keretet jó játékosok alkotják, és nem is olyan rég pár meglepetés eredményt is elértek, mint például a horvátokat is legyőzték. Előny lehet számunkra, hogy hazai pályán játszunk. Mi vagyunk a bolgárok, akik soha nem adják fel, és a legfontosabb, erős csapatmunka jellemez minket.

Még az újabb halasztás előtt olyan hírek is megjelentek a bolgár sajtóban, a helyiek abban bíznak, hogy a járvány miatt nem tudunk majd kiállni a szófiai összecsapásra. Tényleg felmerült ez komolyabban témaként?

– Kötve hiszem, hogy ilyen előfordulna. Egyáltalán, mégis mi értelme lenne? Ezen kár lenne rágódni! Mindkét csapatnak kilencven perc áll rendelkezésére, ez idő alatt kell eldönteni a továbbjutás sorsát, élet-halál harc lesz.

Ugorjunk vissza az időben: milyen visszhangja volt annak, amikor a sorsolás után kiderült, hogy a magyarokat kaptátok? 

Nagy volt a felhajtás a mérkőzés körül, ahogy közeledett a meccs napja, sokunkat meginterjúvoltak. Szinte szétszedtek minket. Erre tessék, a koronavírus miatt elhalasztották a találkozót, amit természetesen megértek, hiszen ahogy említettem, most az emberi élet a legfontosabb!

Korábban szó volt arról is, hogy kötelezően ki kell építeni a VAR-t a szófiai stadionban, és bevetésre kerül a magyarok elleni meccsen. Sikerült azóta megvalósítani?

Pár hónapja felvetődött ez a lehetőség a bolgár szövetségen belül, ám ezzel kapcsolatosan nincsenek érdemi információim.

Világszerte számtalan óvintézkedéseket vezettek be a tomboló koronavírus-járvány miatt. A bolgár fociban ezek miként valósultak meg a mindennapok során?

A kluboknál egyáltalán nincsenek csoportos edzések. Szeretnénk elkerülni a bajt, ezért minden rendeletet szigorúan betartunk. A bolgár játékosok is mindannyian egyéni edzésterv alapján készülnek. Személy szerint főként a házam udvarán végzem el a gyakorlatokat. Olykor lépcsőkön is futok, az elsőtől a tizedikig. Ami a válogatottat illeti szintén elmondhatom, maximálisan tiszteletben tartjuk a bolgár kormány döntését. Elfogadtuk, hogy az ország határai le vannak zárva, se ki, se be. Otthon kell maradnunk, ezzel is elősegítjük, hogy a vírus ne terjedjen tovább. Remélhetőleg ezen is túl leszünk, és minden a megszokott kerékvágásban folytatódik majd.

A klubcsapatodnál önként mondtatok le a fizetésetek egy részéről. Rajtatok kívül akad olyan bolgár klub, melyet esetleg érzékenyen érintett egy ilyen kezdeményezés?

A koronavírus-járvány miatti kényszerpihenő senkinek sem jött jól. Egy ilyen jelentős egészségügyi és pénzügyi válság során a csapatok hajlamosak megtörni. Sajnos Bulgáriában néhány másodosztályú együttes becsődölt.

Magyarországon a Haladásban is játszottál fél évig, ám a szezon végén kiestetek az élvonalból. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?

Fájdalmas volt átélni, amikor kiestünk az első osztályból. Főleg annak tudatában, hogy jól játszottunk, számos meccset nyertünk. Mondhatni a bajnokság végéig minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy bentmaradjunk, azonban nem tudtuk elkerülni a végzetünket. A magyar játékosok közül senkivel nem tartom a kapcsolatot, viszont a külföldiek legtöbbjével igen. Még, ha nem is napi szinten, de szoktunk beszélni. Ennek ellenére jó érzéssel gondolok vissza a Magyarországon töltött időszakra, csodálatos stadionokban játszhattam hétről hétre, a csapatok magas szinten játszottak.

Fotó: www.haladas.hu

Egykori csapattársad, Jurij Habovda “nagyon intelligens, rátermett edzőnek” tartja Horváth Ferencet. Te milyen szakembernek ismerted meg?

Pályafutásom során játszottam Németországban, Törökországban, Azerbajdzsánban, és Horváth Ferenc volt az egyik legjobb edző, akivel valaha együtt dolgoztam. Egy profi edzőről van szó, aki tudja, hogyan lehet kihozni a játékosban rejlő potenciált, mindig arra motivált, hogy a legjobbamat nyújtsam a pályán. Szeretnék minden jót kívánni neki, és remélem, a jövőben együtt dolgozhatok vele.

Kerestek utána más magyar klubok?

Valóban érdeklődött irántam a Ferencváros és a Puskás Akadémia, tárgyaltunk is, de nem sikerült dűlőre jutnunk.

A szerződésem lejártával Bulgáriából is voltak megkereséseim, konkrét ajánlatot a Szlavia Szófia tett értem, ami tetszett nekem, így egy pillanatot sem gondolkodtam azon, hol folytatom. Nem bántam meg egy percig sem, hogy hazaigazoltam, így pedig a családom közelében is lehetek.

LENKÓ PATRIK