ANGLIA

Manchester United: A Vörös Ördögök nem hajlandók eladni a Real Madridnak Paul Pogbát, amennyiben a spanyol fővárosi csapat az angol átigazolási időszak vége, azaz augusztus 8. után tesznek ajánlatot. (Mirror) A manchesteriekkel többször is szóba hozott Harry Maguire közölte a Leicester vezetőségével, hogy szeretné elhagyni a csapatot. (Mail)

Liverpool: Kloppék is beszálltak a 20 millió fontra taksált orosz támadóért, Fedor Chalovért (CSZKA Moszkva) folytatott versenybe, miközben a City, a United, a Tottenham, a Chelsea és az Arsenal is az érdeklődők sorait gyarapítja. (Mirror)

3-1-re győzött a negyedosztályú Bradford ellen felkészülési mérkőzésen a BL-címvédő. James Milner két perc alatt duplázott az első félidőben, a harmadik gólt a 19 éves Rhinan Brewster szerezte.

Arsenal: 80 millió euróért szerződtethetik a francia Lille 24 éves elefántcsontparti támadóját, Nicolas Pépét (L’Equipe)

Tottenham: A londoniak játékosa maradhat Christian Eriksen, a dán középpályás vételárát és fizetését ugyanis csak nagyon kevés csapat tudná finanszírozni, ezek a csapatok azonban mással tervezik megerősíteni soraikat. (Guardian) Pochettinóék érdeklődnek a Real Betis argentin középpályása, Giovani lo Celso iránt, kinek pótlására a spanyol csapat Nabil Fekirt szerződtetné. (Football.London)

SPANYOLORSZÁG

Barcelona: Philippe Coutinho nem szeretne a Manchester Unitedhez igazolni, viszont szívesen visszatérne Liverpoolba, vagy csatlakozna a Paris Saint-Germainhez. (Express) A katalánok vezetősége tájékoztatta arról Coutinho ügynökét, hogy nem akarják eladni a játékost, de az üzletember továbbra is biztos benne, hogy a brazil középpályást beajánlották más csapatoknak. (Sky Sports)

Megérkezett a spanyol bajnokcsapathoz Antoine Griezmann, első napját a Barca hivatalos felületein mutatták be a szurkolóknak.

Real Madrid: A korábbi híresztelésekkel ellentétben egyelőre nem kapott hivatalos ajánlatot a Liverpool a Királyiaktól Sadio Manéért. (Liverpool Echo)

Atlético Madrid: A madridi klub előrehaladott tárgyalásokat folytat Elseid Hysajjal, akinek a nevét már a Manchester Uniteddel is összefüggésbe hozták. (Football Italia)

Valencia: Szerződtették a Celta Vigo uruguayi válogatott támadóját, Maxi Gómezt. A csatár öt évre írt alá, kivásárlási ára 140 millió euró. A Celta 14,5 millió eurót plusz Santi Mina és Jorge Sáenz játékjogát kapta meg cserébe, előbbit végleg, utóbbit kölcsönben szerezték meg a vigóiak.

OLASZORSZÁG

Internazionale: Mauro Icardi távozott a gárda svájci edzőtáborából, és a hivatalos bejelentés szerint az Inter ázsiai túrájára sem tart már a csapattal, azaz alighanem már a közeljövőben távozhat az argentin válogatott csatár, akire nem tart igényt Antonio Conte vezetőedző.

AS Roma: Egyre komolyabb érdeklődés mutatkozik Nicolo Zaniolo iránt, a középpályást az Arsenal mellett a Tottenham is a Juventus is szívesen szerződtetné.

Bologna: A Liverpooltól szabadon igazolhatóként távozó angol válogatott csatár, Daniel Sturridge a Serie A-klubnál köthet ki. (Express)

Torino: 15-0: Mesterhatossal és mesternégyessel gázolt a Lokira váró olasz csapat – videó

NÉMETORSZÁG

Bayern München: A bajorok nem adják fel a Callum Hudson-Odoi megszerzésére irányuló törekvéseiket, ezért 45 millió fontos ajánlatot készülnek tenni a Chelsea-nek a szélsőért. (Mail)

Vasárnap bemutatta új idegenbeli mezét a bajor sztárcsapat:

Borussia Dortmund: Hamarosan eladhatják Abdou Diallót a PSG-nek. 32 millió euróért távozhat a 23 éves francia védő (L’Equipe)

Freiburg: Sallai betalált, öt góllal nyert a csapata – videó

 

VILÁGFOCI

Paris Saint-Germain: Neymar egy interjúban úgy fogalmazott, hogy pályafutása legszebb emléke a Paris Saint-Germain 6-1-es kiütése volt a Barcelona színeiben – a párizsi szurkolóknál heves reakciókat kiváltva (Mail) Idrissa Gueye, az Everton szenegáli válogatott középpályása kijelentette, hogy hallotta a PSG érdeklődésével kapcsolatos híreszteléseket, de egyelőre az Afrikai Nemzetek Kupájára szeretne koncentrálni. (Sport Witness)

Salvador / Honduras: Ötven éve, 1969. július 14-én kezdődött a „futballháború”, egy öt napig tartó, mintegy hatezer halálos áldozatot követelő és gazdasági összeomlást okozó katonai konfliktus Salvador és Honduras között. A tényleges összecsapásokra a felek közötti labdarúgó-világbajnoki selejtező mérkőzések adtak ürügyet.

A futballháborúnak (spanyolul: La guerra del fútbol, vagy más megnevezéssel százórás háborúnak) nevezett ellentét a két ország között nem a labdarúgásból eredt, de a sportág érzelmi erejét jelzi, hogy a mérkőzések még inkább felkorbácsolták az indulatokat, tényleges összecsapásokhoz vezettek. Kétségtelen, hogy a három focimeccs mindenképpen hozzájárult a háború kitöréséhez.

Az első meccset, amely a házigazdák 1:0-ás győzelmével ért véget, 1969. június 8-án rendezték Hondurasban. Ez talán nem véletlen, a helyi rádió ugyanis a mérkőzés előtt közölte, hogy melyik szállodában laknak a salvadoriak, a hazai szurkolók pedig gondoskodtak arról, hogy ne legyen nyugodt éjszakája az ellenfél játékosainak.

A meccset követően egy tizenhét éves salvadori lány csalódottságában szíven lőtte magát. Tettével nemzeti hőssé vált. Három nappal későbbi temetését a televízió egyenes adásban közvetítette; koporsóját az ország kormánya és a hadsereg vezérkara kísérte utolsó útjára.

A június 15-i visszavágót a salvadoriak nyerték 3:0-ra. Nem voltak barátságosak a körülmények a vendégcsapat számára, a stadiont katonák zárták körül, nemzeti lobogójukat elégették, és helyette egy sáros rongyot húztak fel a zászlórúdra.

Az utcán néhány hondurasi sportturistát meglincseltek, kétszáz idegen rendszámú gépkocsit felgyújtottak. A hondurasi csapatot csak megerősített védelem mellett tudták kimenekíteni az országból. Alig néhány órával a mérkőzés után lezárták a közös határt, és mindkét ország hadseregét riadókészültségbe helyezték.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) akkori szabályai szerint a továbbjutás kérdése egy harmadik, semleges pályán lejátszott mérkőzés eredményével dőlt el. Ennek a találkozónak június 26-án Mexikóváros adott otthont. 3:2-re Salvador győzött, így ők jutottak ki a világbajnokságra.

A meccsek keltette feszültség később sem csillapodott: mindkét országban folyamatosak voltak az utcai zavargások, a durva politikai kijelentések. Amikor ismeretlen elkövetők meggyilkolták az egyik Hondurasba akkreditált salvadori diplomatát, 1969. július 4-én megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, és a 260 kilométeres közös határon megszokottá vált a szórványos tűzharc. Aztán július 14-én egy salvadori katonai gép megjelent Tegucigalpa, a hondurasi főváros fölött, és ledobott egy robbanószerkezetet, amit a hondurasiak szőnyegbombázásnak állítottak be.

Elkezdődött a világtörténelem első futballháborúja, amely kereken száz órán át tartott. A sokkal jobban felszerelt és elővigyázatosan hetek óta a határ mentén állomásoztatott salvadori csapatok átlépték a határt, a hondurasiak ellenálltak, majd lebombázták az ellenség utánpótlási vonalait és üzemanyag-tartalékait.

A harcokban mindkét fél túlnyomórészt második világháborús haditechnikát használt. A háború azonban csak öt napja tartott, amikor a salvadori hadseregnek elfogyott a lőszere, az üzemanyaga és a készletei. Az ország katonai erejét jól mutatta, hogy elfoglalták az ellenséges országot, de ott már nem tudták megdönteni a kormányzatot.

Az Amerikai Államok Szervezete már a harcok kirobbanásának másnapján összeült, tűzszünetet követelve. A fegyvernyugvás végül július 20-án lépett életbe. Az utolsó salvadori katona augusztus 2-án vonult ki Hondurasból, az elnök ugyanis garantálta, hogy nem esik bántódásuk az országban maradt salvadoriaknak.

A hivatalos békekötésre egészen 1980. október 30-ig kellett várni, ekkor írták alá azt a megállapodást, amely rendezte a Fonseca-öböl és öt egyéb vitatott terület hovatartozását. A Nemzetközi Bíróság 1992-ben 374,5 négyzetkilométernyi területet ítélt Hondurasnak, de a végleges határvonal megvonására 2006-ig kellett várni.

Ryszard Kapuscinski helyszíni tudósításokon alapuló Futballháború című kötete 1988-ban jelent meg magyarul. A lengyel újságíró így összegezte az eseményt:

“A futballháború mindössze száz óráig tartott. Az áldozatok száma hatezer halott, tizenvalahány ezer sebesült. Körülbelül ötvenezren veszítették el az otthonukat és a földjüket. Sok falut leromboltak. A háború nem oldott meg semmit. A határ ugyanaz maradt, csak úgy gondolomra húzták meg a bozóton át, olyan hegyvidéken, amelyre mindkét fél igényt tart. Mindkét kormány rendkívül elégedett a háborúval, mivel Honduras és Salvador néhány napig a világsajtó legelső oldalán szerepelt. A kis országok a harmadik, a negyedik s a további világból csak akkor számíthatnak élénkebb érdeklődésre, ha vérontásra szánják [el] magukat.” (MTI)