Már több mint egy éve Angliában légióskodsz. Mi volt az első, ami igazán más volt, mint Magyarországon?

- A legnagyobb különbséget egyértelműen az edzések irama jelentette, de ezt már előtte is megtapasztaltam, amikor a Chelsea-nél voltam próbajátékon. E mellett az elején a nyelvvel is meg kellett küzdenem, de elég gyorsan sikerült eljutnom oda, hogy a csapattársaimmal normálisan tudjak kommunikálni. Nem közvetlenül a focihoz kapcsolódik, de az időjárás sem olyan, mint itthon, és azért amikor folyamatosan esik az eső, az rányomja a bélyeget az ember hangulatára.

Gyakran elhangzik, hogy nem csak az iramban, hanem a hozzáállásban is megfigyelhetők különbségek, például egy-egy edzést is olyan komolysággal csinálnak végig a játékosok, mintha mérkőzésen lennének.

Pontosan, viszont ez igaz például a magyar utánpótlás-válogatottakra is. A korosztályos nemzeti csapatoknál is olyan profi a hozzáállás, mint Angliában. Viszont a Zeténél kicsit más volt a helyzet, annak ellenére, hogy jó páran ott is maximálisan odatették magukat, de mindenkiről ez nem volt elmondható. Angliában viszont máshogy nincs is esélyed bekerülni a hétvégi kezdőbe.

Érezted-e bármilyen hátrányát annak, hogy egy, nemzetközi színtéren az elmúlt időben nem sokat mutató országból érkeztél, és nem például Németországból?

- A csapatunkban külföldi rajtam kívül csak egy francia srác van, illetve egy skót, de egyáltalán nem érzem, hogy hátrányban lennénk. Aki már odakerül, annál nem nézik, hogy honnan jött, hiszen a teljesítménye miatt került oda, és az alapján is ítélik meg.

Csóka Derby elleni gólpassza

És kiigazolni nehezebb Magyarországról?

- Ez nagyban függ attól, hogy az illető szerepel-e a válogatottban. Aki csak a klubjában nyújt jó teljesítményt, arra kevés esély van, hogy felfigyeljenek, viszont ha az utánpótlás-válogatottakban pályára lép nemzetközi meccseken, külföldön, akkor könnyen észrevehetik a megfigyelők a tehetségét. Engem is egy Wales elleni találkozón „szúrtak ki”, de az eggyel feljebbi korosztályban van szlovák játékos is, tehát ez is bizonyítja, hogy ebből a térségből is van út magasabban jegyzett bajnokságokba, klubokba.

"A jövő év sok mindent megmutathat a mi generációnkról"

Az általad is képviselt 2000-es korosztály érte el az elmúlt évek legnagyobb utánpótlássikerét a 2017-es Európa-bajnoki 6. hellyel, valamint közületek számos játékos játszik külföldön, neves kluboknál. Táplálhatnak a magyar szurkolók az átlagosnál nagyobb reményt a 2000-esek miatt?

- A horvátországi U17-es Eb-t tényleg sokan figyelték Magyarországról, és Szoboszlai Dominik nevét például szinte mindenki megismerte, aki követi a magyar focit. Ő azóta már az U21-es válogatottban szerepel, de ha megnézzük az U19-es keretet, nyolc 2000-es kapott helyet az 1999-esek mellett, és egyáltalán nem lógtunk ki.

A jövőt nehéz megjósolni, de úgy érzem, bízhatnak ebben a korosztályban. A 2000-esek sikere függhet az NB I-es vagy NB II-es csapatokban szereplőktől is, és attól is, hogy a külföldön játszók milyen gyorsan kerülnek fel a felnőtt csapathoz, mennyire lesz töretlen az fejlődésük. Szerintem pozitív a kép, a jövő év például sok mindent megmutathat, hiszen az U19-ben ismét együtt lesz ugyanaz a korosztály, és akkor megint bizonyíthatunk majd.

Neked viszont mostanában nem volt szerencséd, hiszen az U19-es válogatott selejtezőiről sérülés miatt hiányoztál, ahogy az U17-es Eb-ről is hasonló okok miatt hiányoztál.

- Valóban, meghívtak most is a keretbe, majd hétfőtől péntekig volt egy összetartás, és a szerdai edzésen megsérült a térdem. Annak ellenére, hogy egy ártatlan szituáció okozta, elég komolynak tűnt, rá sem tudtam lépni, a pénteki MRI vizsgálaton pedig azt mondták, hogy műteni kell. Nagy csalódás volt, hogy lemaradtam a selejtezőkről, főleg, hogy az angolok ellen is játszhattam volna. Miután visszamentem Angliába, ott is megvizsgáltak, és szerencsére azt mondták, nem kell műteni. Pár hét kihagyás azért szükséges, de a műtétnél mindenképpen jobb így. Az U17-es Eb-ről való lemaradást is nagyon sajnáltam annak idején. Pont találkoztam Szélesi Zoltánnal, akkori edzőmmel is, ő is biztatott, és beszéltük, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Azért is sajnálom nagyon, mert nyár óta gyakorlatilag semmilyen sérülésem nem volt, és pont megint a válogatottnál nem jött úgy össze, hogy szerettem volna.

Angliában figyelnek az utánpótlás-válogatottak teljesítményére?

- Mindenképp figyelik, pont az angol-magyar U19-es Eb-selejtező félidejében beszéltem az U23-as edzővel, kérdezte is, hogy áll a meccs. Büszkén mondtam, hogy 1-0 a magyaroknak. A végén már nem beszéltünk… (az angolok 4-1-re győztek- a szerk.) A magyar futball összességében kevésbé téma, de azért előfordul, hogy megkérdeznek, legutóbb pont Geráról, aki elég ismert név Angliában.

"Nyáron nagy ugrás jön"

A napokban ünnepelted a 18. születésnapodat, mi a következő lépcsőfok a karrieredben?

- Az U18-as korosztály után nyártól az U23 következik majd, ami egy nagy ugrás, tehát az első cél, hogy ott kiharcoljam a kezdőtagságot. Mivel ott három-négy évvel idősebbekkel is meg kell majd küzdenem, elsőként mindenképp arra fókuszálok majd, hogy be tudja kerülni a kezdőcsapatba.

Mennyire bátran dobják be a fiatalokat a mély vízbe a Wolverhamptonnál? Ki a legfiatalabb például a felnőtteknél?

- Szerintem elég bátran, a felnőtt keretben jelenleg is van egy 2000-es születésű srác, aki ha nem is kezdő, de rendszeresen játéklehetőséget kap. Rajta kívül egy ’99-es van még a keretükben, szóval nem lehet azt mondani, hogy félnének berakni a fiatalokat.

Klubod akadémiája mennyire elismert Angliában?

- Két éve a harmadik legjobb akadémiának minősítették egy számos szempont alapján elvégzett felmérésben. A korosztályunk jelenleg a középmezőnyben szerepel a bajnokságban, de felnőtt szinten remekül teljesítenek, első csapatunk vezeti a Championshipet, jó eséllyel jövőre már az élvonalban szerepelhet. Ez minket olyan szempontból nem érint, hogy az utánpótlás alapból az első osztályban szerepel, de nyilván figyeljük folyamatosan őket is. Hogy ez nekem személyesen jó-e? Is-is, hiszen a Premier League-ben szereplő csapatba minden bizonnyal nehezebb lesz bekerülni, jó eséllyel igazolnak majd külföldről is, viszont ha összejön nekem, akkor Európa egyik topligájában szerepelhetnék. Amíg meg ez nem jön össze, kijárhatok a Manhester City vagy az United elleni bajnokikra, és élvezhetem a remek hangulatot.

"Angliában a 10. percben nem szidnak, hanem biztatnak"

A felnőtt válogatott az új szövetségi kapitány, Georges Leekens első két mérkőzésén vereséget szenvedett, a csapat körüli hangulat közel sem pozitív. A nemzeti csapat sikertelensége visszavethet, megérinthet egy olyan focistát is, aki most még nincs a keret közelében sem?

- Persze, megérint. Néztem a kazahok elleni meccset, és egy nem éppen világverő válogatott vert meg minket 3-2-re.

10 perc után 0-2 volt, de engem akkor is nagyon zavart, amit a nézők részéről tapasztaltam: a szurkolók ne azért menjenek ki, hogy szidják a válogatottat. Angliában, a Wolverhamptonnál minden meccsen van harmincezer szurkoló. Jó, most első helyen áll a csapat, jól megy nekik, de mindig szurkolnak, biztatják őket, akkor is, ha vereségre állnak vagy kikapnak.

Ha pont nélkül marad az együttes, akkor is megtapsolják őket a végén. Teljesen más a hozzáállás. Oké, nem szabad kikapni Kazahsztántól, de ne szidják őket a 10. percben, meg ne menjenek haza a 60.-ban. Higgye el mindenki, a focistáknak is kell a biztatás, a nélkül nem megy, ahogy más sportban sem. A skótok ellen szerintem jobban nézett ki a válogatott, szerencsétlen gólt kaptunk, miközben azért Szalainak voltak ziccerei. Ezt követően már kevesebb volt talán a kritika, de a visszhang azért megvolt, hogy menjen el a kapitány két meccs után, sokaknak ennyi is elég volt. Angliában, ha kikapsz egy ilyen meccsen, nem történik semmi.

Több magyar edző, például Dárdai Pál szájából is elhangzott a közelmúltban, hogy az a fiatal, aki teheti, menjen ki mielőbb külföldre. Osztod ezt a nézetet?

- Mindenképp egyetértek. Én már majdnem 17 éves voltam, amikor kiigazoltam, de ha valaki megkérdezi a véleményemet,

azt mondom, hogy minél előbb menjen ki, akinek van rá lehetősége. Természetesen nem csak Angliába, minden bizonnyal a spanyoloknál, németeknél, hollandoknál is ugyanilyen profi munka zajlik az akadémiákon.

Viszont az is gyakran előfordul, hogy egy külföldön futballozó magyar játékos hazatér, és az NB I-ben próbál szerencsét. Ezt az utat elképzelhetőnek tartod a saját pályafutásodra nézve?

- Természetesen az elsődleges cél külföldön bekerülni a felnőtt csapatba, ha már kint játszik az ember. Viszont a már említett U18-U23 közti ugrás nagyon nehéz, többeknek nem sikerül, és ilyenkor gyakori, hogy kölcsönadnak. Ilyen esetben nem feltétlenül rossz, ha valaki 18-19 évesen mondjuk egy NB I-es csapatban kezdő alapember tud lenni, de nekem az elsődleges, hogy Angliában, vagy esetleg más európai topligában kerüljek fel felnőtt keretbe. Az, hogy befutsz-e, azt nem lehet tudni, de garancia nincs, akár egy sérülés – mint a példám is mutatja – is bármikor közbejöhet. Ennyi idős korra, főleg annál, aki külföldön játszik, az eldől többségében, hogy labdarúgó akar lenni, de hogy az lesz-e, nem jelenthető ki 100 %-os biztossággal.

"A legrosszabbkor jött ki a magyar srác, szétszakadtak a lábai"

Amióta a Wolverhamptont erősíted, már volt magyar játékos a klubnál próbajátékon az utánpótlásban. Milyen szempontok döntenek ilyenkor, hogy látod?

- Torvund Alexander volt próbajátékon a télen nálunk, aki a Videoton kötelékéből érkezett. Nála az időzítés volt nagyon rossz, hiszen január 15-én jött ki két hétre, és utána gyakorlatilag rögtön vége is lett az átigazolási szezonnak. Nem mellesleg úgy jött ki, hogy előtte nem edzett, hiszen téli szünetük volt a Vidi második csapatánál.

Miután kijött, három edzés után „szétszakadtak a lábai”, nem volt könnyű dolga. Ennek ellenére szerintem jól ment neki, nem igazán értettem, mért nem igazolták le, de az okokat nem ismerem, azokba az edzők nem avatnak be.

Mennyire hangsúlyosak az eredmények az utánpótlásban odakint?

- A felnőtteknél úgy sejtem, hogy az eredmény már mindent felülír, a fiataloknál viszont mindenképp az elsődleges a játék, de persze az eredmény is fontos. Magamon is éreztem, hogy hiába jó a játék, rosszul érzed magad, ha 3-4 bajnokin sorozatban nyeretlen maradsz. Az önbizalom nagy mértékben függ az eredményektől.

Viszont ha kikaptunk, de mindent megtettünk és jól ment a játék, az edző az öltözőben dicsér mindenkit, nem törik össze egy vereségtől.

ÓHÁZY BÁLINT