Ha valaki nem követi aktívan az NB III-at, és csak most pillant rá a tabellára, azt látja, hogy a Gyirmót kimagasló teljesítménnyel, 15 mérkőzésből 15 győzelemmel vezeti az Északnyugati csoportot — ráadásul a legtöbb rúgott és a legkevesebb kapott góllal. Ha ez a személy megkérdezné tőled, minek köszönhető ez a hibátlan sorozat, mit mondanál neki?
- Természetesen ezt nem lehet két mondatban összefoglalni, mert ez nagyon sokrétű, de nálunk az nagyon fontos, hogy a vezetőség, a sportigazgató, a szakmai stáb és a játékosok harmóniában dolgozzanak egymással — kezdte a Csakfocinak adott interjúját Weitner Ádám, a Gyirmót FC Győr vezetőedzője.
Ha az emberek bíznak egymásban és erős a kohézió közöttük, akkor mindenki ki tud teljesedni — az egész csapat ereje ennek köszönhető.
Ugorjunk vissza egy kicsit a sorozat elejére! A Gyirmót a múlt szezon végén kiesett az NB II-ből, téged pedig kineveztek vezetőedzőnek. Milyen állapotban vetted át akkor a csapatot?
- Egy olyan csapat, amely kiesik az adott osztályból, sosincs jó állapotban, sem fizikálisan, sem mentálisan. Részben képben voltam, hogy milyen képességekkel rendelkeznek a játékosok, akik a keretet alkotják, de a mentalitásuk és a fizikai állapotuk kezdetben kihívást jelentett. Ez volt az első, amit rendbe kellett tenni. Játékosként futballoztam itt két periódusban is, nagyon jól éreztem magam a Gyirmótnál, és úgy éreztem, hogy a vezetőség hosszú távú tervei és a klub struktúrájának megújítása izgalmas kihívást jelent, és láttam, hogy komolyan dolgoznak azon, hogy a klub újra másodosztályú legyen. Az előző csapatomtól a Gyirmót kivásárolt – engem és Lazar Stanisic pályaedzőmet is –, így tudtam átvenni a stafétát.
Annak fényében is komoly teljesítmény ez az őszi 15/15, hogy meghatározó játékosok távoztak a kiesés után. A tavalyi keretből „feljebb bukott” Horváth Rajmund (Vasas), Olekszandr Piscsur (ETO FC), Hársfalvi András (Budafok), Adamcsek Máté (Szentlőrinc), Helembai Márk (Csákvár), Csörgő Viktor (Mezőkövesd), Kelemen Marko (Ruzomberok) és Papp Milán (Videoton FC Fehérvár) is. Nem fájt egyikük távozása sem?
- Ahogy folyamatosan részt vettünk az edzéseken, hamar kiderült, hogy kik azok a játékosok, akikkel lehet számolni a jövőben, és kik azok, akikre nem. Voltak játékosok, akik már az érkezésem előtt elmentek, így apránként kialakult az a keret, amivel dolgozni tudtam, és amivel elégedett is voltam.
Jónevű érkezőkből sem volt hiány: Kalmár Zsolt is a klubhoz szerződött, azonban sérülés miatt egyelőre nem állhat rendelkezésre. Róla mit lehet tudni, hogy van jelenleg?
Továbbra is a műtét utáni rehabilitációját végzi, nagy valószínűséggel a téli felkészülésbe már be tud kapcsolódni.
Gyakran előfordul, hogy egy kieső gárda eleinte nehezen szokja meg az alacsonyabb osztály közegét. Mi kellett ahhoz, hogy a csapat ne ragadjon be a bajnokság elején?
- Az volt a legfontosabb, hogy kialakuljon a megfelelő mentalitás. Már az elején látszott, hogy a játékosok megértették, hogyan dolgozunk az edzéseken és hogyan készülünk a mérkőzésekre. Ezt elég jól adaptálták, és nagy hangsúlyt fektettünk a csapatkohézióra, valamint arra, hogy magunknak állítsuk be a szintet.
Tapasztalatunk szerint egy kiesett csapatnál az elején nagyon fontos, hogy legyen sikerélmény, így az első időszakban nem is annyira a játék szépsége volt a cél, hanem hogy a srácok nyerjenek a mérkőzéseken, és ezzel erősítsék az önbizalmukat.
- Ez párosult szép játékkal is, ami örömteli volt, de a lényeg elsődlegesen az volt, hogy az önbizalmat építsük a csapatban.
Erre az eredménysorra nyilván sokan felkapják a fejüket: érzed az ellenfeleken, hogy külön motivációval jönnek, hogy ők legyenek azok, akik megszakítják a győzelmi szériát?
- Így játszottunk egész ősszel. Az elején négyből négy győzelmet szereztünk, azóta az ellenfelek a papíron legjobb csapatot próbálják megverni, mert az szól nagyot. Ezt jól tudjuk kezelni, edzésről edzésre, meccsről meccsre haladunk, mindig a következő találkozóra összpontosítunk.
Ha nagyon messze nézel, előbb-utóbb orra esel, épp ezért nem gondolunk bele, hogy 15-ből 15-öt megnyertünk.
- Most például a hétvégi Sopron elleni mérkőzésre készülünk, azt szeretnénk megnyerni, nem gondolunk még a következő hétre. A szünet az őszi és a tavaszi szezon között ad majd lehetőséget a pihenésre, a téli felkészülés után pedig egy teljesen új bajnokság kezdődik. A hátralévő idei két meccset is szeretnénk megnyerni, nem azért, hogy hibátlanok legyünk, hanem saját magunk miatt. A célunk, hogy minden mérkőzésen a győzelemre törekedjünk, és amikor véget ér a találkozó, nyugodtan tekinthessünk vissza, tudva, hogy mindent megtettünk a sikerért. Próbálunk úgy játszani, hogy a játékosok élvezzék a focit. Fontos, hogy ki tudjanak teljesedni az adott szerepkörükben, és önfeledten játsszanak. Most ez már elég jól működik, és a játékosok közötti kapcsolatok is szépen kialakultak.
Nehéz elképzelni, hogy ilyen eredmények után ne jönnének ajánlatok magasabb osztályokból akár érted, akár egyes játékosokért.
- Elég régóta vagyok a futballban, és megtanultam, hogy a dolgok általában spontán jönnek. Lehet előre tervezni, megpróbálni látni a jövőt, de sokszor nem úgy történnek az események, ahogy tervezzük: az egyik esemény követi a másikat, és így tovább. Akinek van ebben rutinja, és ért hozzá, az fel tud készülni az ilyen váratlan szituációkra. Nyilván van stratégiai tervünk, elképzelésünk arról, mit szeretnénk elérni, de a futballban bármi előfordulhat. A célunk, hogy ne engedjük, hogy ezek a körülmények vagy zavaró tényezők befolyásoljanak minket.
Jelenleg van osztálykülönbség a Gyirmót javára az NB III-as mezőny többi tagjához képest?
Egy-két meccsen talán volt, de nem szeretek ilyen szavakkal dobálózni. Jó formában vannak a játékosaim, és nemcsak 10-en, hanem többen is, aminek köszönhetően sokat tudom rotálni a csapatot.
Az NB III-ban sok második csapat is szerepel. Mennyire jelent előnyt, ha egy-egy klub megkapja a lehetőséget, hogy az első csapatból erősítsen? Pár hete Horváth Ferenc ezt a jelenséget sérelmezte is.
- Vannak olyan mérkőzések, ahol a második csapatok úgy állnak fel, hogy az osztály első vagy második helyén lehetnének. Ezt többször láttuk, mind a Puskás, mind az ETO esetében is. Emellett persze vannak nagyon tehetséges fiatal játékosaik, szóval bele tudnak szólni a bajnokság alakulásába.
Nem szeretném megítélni, hogy ez korrekt-e vagy sem, hiszen ez a szabály része; amíg a szabály ezt engedi, mindenki így járhat el, és kész. A szabály az szabály, kár ezt véleményezni.
Szintén gyirmóti hír, hogy Priskin Tamás az őszi szezonban gólkirály lett a második csapatban. Számodra ez mennyiben jelzésértékű?
- Örülök neki, hogy a félszezonban a második csapatunk is hibátlanul szerepelt, ő pedig őszi gólkirály lett. Ismerjük Priska játékát, és az, hogy ennyi idősen is képes ilyen élvezettel, szenvedéllyel játszani, az nagyon jó példát mutat a fiataloknak. Lehet rajta látni, hogy ennyi válogatottság után is mennyire örül gólnak, a sikereknek – itt kezdődik az alázat, az akarat és a szenvedély.
Említetted, hogy az NB II-es visszajutás a klub célja, milyen lépéseket kell tenni ennek érdekében a következő hónapokban?
- A nyári felkészülési idő rövid volt, és ha sikerül elérni a kitűzött célokat, a jövő nyárra is kevés időnk marad majd a felkészülésre. Télen a játékosok megkapják azt a fizikai felkészítést, amire szükségük van, emellett folyamatosan próbálunk minden területen fejlődni, hogy még jobb csapattá váljunk. Ezekre lesz majd alkalmas a tavaszig tartó, hosszú felkészülési időszak.
