Bár tisztában van vele, hogy sokan már csak nevetnek Magyarországon a klubváltásain, a Csakfocinak adott interjújában elmondta, ő hisz abban, hogy még rengeteg új kaland és magasabb osztály vár rá a jelenleginél.

• "Küldtem nekik egy félmeztelen képet magamról, hogy ne izguljanak, jó erőben vagyok."
• "A legnagyobb ellenfelem a korom, amikor viszont a pályára tesznek, onnantól nincsen gond."
• "Nyilván tisztában vagyok vele, hogy sokan már csak nevetnek azon otthon, hogy Vadócz már megint új klubba igazolt."
• "Fogalmam sincs, mennyi a Guiness-rekord, nem ezt nézem."
• "Az biztos, hogy fogok még egy-két érdekes helyen és osztályban játszani, de nem tudom megmondani, mit hoz a jövő."

Amikor legutóbb januárban beszélgettünk, éppen a görög negyedosztályba igazoltál, azóta megjártad már Finnországot, pár nappal ezelőtt pedig egy német hetedosztályú együttes igazolt le. Hogyan tudnád röviden összefoglalni a mögötted hagyott eseménydús hónapokat?
– Májusban vége lett a bajnokságnak Görögországban, mindenki elment nyaralni a 40 fokba, én azonban nem akartam leállni, ezért igazoltam Finnországba, ahol rögtön az első hétvégémen már pályára is léptem, így lendületből játszottam végig az ottani 13 meccset – kezdte a Csakfocinak adott interjúját Vadócz. – Onnan augusztus végén jöttem el, és ugyan volt még hátra négy forduló a bajnokságból, ám mivel azt követően ott egy hosszú szünet következett volna januárig, így azt beszéltük meg a vezetőkkel, hogy én egy olyan bajnokságot keresnék, ahol őszi-tavaszi rendszerben játszanak. Finnországból lett volna lehetőségem visszatérni Görögországba, voltak onnan megkereséseim a negyedosztálytól magasabban jegyzett szintről, de úgy voltam vele, hogy jobb esélyeim lesznek tovább építeni magam Németországban, és még nem is játszottam ebben az országban. Az a célom, hogy itt feljebb tudjak lépni a ranglétrán és a bajnokságokban. Az biztos, hogy most legalább januárig itt maradok a Hilalspornál, amelynél már be is mutatkoztam és jól sikerült az első meccsem.

Hogyan találod meg ezeket a meglepetésszerűnek ható lehetőségeket?
– Mindig van egy ismerős, akivel vagy együtt játszottam, vagy a labdarúgáson keresztül találkoztam valamelyik országban, és általában az ő segítségükkel. Az új berlini együttesem elnökét például ismerte az egyik barátom, rajta keresztül sikerült ideigazolnom. Fiatalon azért nehéz, mert az ember még nem tett le sok mindent az asztalra és a tehetséget látják benne, nekem pedig azért nem könnyű, mert túl hosszú a karrierem, nehezen hiszik el, hogy még 40 évesen is futballozom.

A koromból fakadóan sokan gondolják azt, hogy már edző vagyok vagy sportigazgató, de nem focista, úgyhogy a berlini klubot is úgy sikerült meggyőznöm, hogy küldtem nekik egy félmeztelen képet magamról, hogy ne izguljanak, jó erőben vagyok. Csak ezt követően merték elküldeni a repülőjegyet Finnországba, mert inkább abban a hitben voltak, hogy ebben a korban már kevesebbet mozog az ember és jobban elereszti magát.

Egy év alatt három csapat azért még magadhoz képest is extrémnek tűnik.
– Egyáltalán nem gondolom durvának, de persze tudom, hogy sokak számára furcsának tűnhet. Számomra viszont mindig az a legfontosabb, hogy folyamatosan játékban legyek, és mivel Görögországban és Finnországban is folyamatosan a pályán voltam, így ezek a váltások logikus lépésnek is tűnhetnek, illetve Németországban is azonnal megvolt már a debütálásom.

Nem tartasz attól, hogy sokan gondolhatják azt, hogy nem feltétlenül néz ki jól egy 42-szeres válogatott játékos CV-jében egy finn negyed-, és német hetedosztályú csapat?
– Nekem az fájna, ha az állna a CV-mben, hogy visszavonultam öt évvel ezelőtt. Szeretek focizni, az utóbbi időben pedig ezek a lehetőségek találtak meg, amiknek örülök. Ha nem örülnék, akkor nem igazolnék ezekre a helyekre. Közel 500 mérkőzést játszottam le különböző első- és másodosztályokban és nemzetközi kupákban, ezt már senki nem veszi el tőlem. Persze teszem hozzá, nagyon jó lenne még növelni ezt a számot. 35 évesen is már azt kérdezgették tőlem, hogy mikor vonulok vissza, majd 38 évesen is, és most 40 évesen is.

A legnagyobb ellenfelem a korom, amikor viszont a pályára tesznek, onnantól nincsen gond. Nyilván minél magasabb osztályról beszélünk, annál nehezebb lesz oda bekerülni, hiszen szigorúbb játékospolitikák vannak érvényben, nagyobb kosárból tudnak meríteni. Ha az a kérdés, hogy egy 23 vagy 40 éves játékosba fektessenek be, akkor talán tíz- vagy százezerből egy klub mondja azt, hogy az utóbbi kell.

Az biztos, hogy magyarként csúcstartó vagy, senki nem játszott ennyi külföldi klubban. Guiness-rekordra törsz?
– Engem kizárólag a foci része érdekel, szeretnék még sokáig focizni. Fogalmam sincs, hogy ez még hónapokig tart vagy évekig, de annak nagyon örülök, hogy jó erőben vagyok, az edzéseken meg tudom mutatni magam, folyamatosan tudok hozni egy jó színvonalat. Fogalmam sincs, mennyi a Guiness-rekord, nem ezt nézem, ezzel nem is foglalkoztam eddig. Nyilván ahogy múlik az idő, egyre nehezebb új lehetőségeket is találni.

Az azért természetesen megütötte a fülem, hogy szeretnél még visszatérni minél magasabb osztályba. Milyen osztállyal lennél elégedett Németországban?
– Tisztelni kell a topbajnokságokat és az első két osztályt, de azért, ha odatennének a tűz közelébe, látnák, hogy van bennem párszázezer vagy millió labdaérintés, és nem csak edzéseken. Arra készülök, hogy lesz még lehetőségem megmutatni magam Németországban magasabb osztályban is, persze lehet, hogy nem fog bejönni ez a jóslatom, de egy futballistának mindig ki kell tűznie célokat maga elé. Én nem csak tengek-lengek. Most épp a német hetedosztályban vagyok, itt akarok jól játszani, itt akarok győzni hétről-hétre, aztán ha minél több győzelmünk lesz a csapattal, annál több lehetőségem is lesz az előrelépésre. Úgy képzeltem el, hogy ez a belépőszint a német fociba, egyelőre még a nyelvtudásom is kimerül három mondatban, még kezdő vagyok itt. De az itteni labdarúgás nagyon szervezett, jó platform ahhoz, hogy folyamatosan előrébb tudjak lépni magasabb osztályokba. Persze az is benne van a pakliban, hogy olyan jól fogom magam itt érezni a klubnál, hogy nem is fogok többé csapatot váltani. Ez mindig a lehetőségektől függ, és hogy mennyire vagyok elégedett az aktuális helyzetemmel.

Nincs is terved arra vonatkozóan, hogy mi lesz a végállomás és mikor?
– Még én sem tudom, illetve vélhetően nem is én fogom majd eldönteni, hanem az élet, majd alakul valahogyan. Ahogyan említettem is,

bízom benne, hogy lesz lehetőség még megmutatni magam olyan szinten, amit már majd nem humorosan fognak fogadni a magyar emberek. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy sokan már csak nevetnek azon otthon, hogy Vadócz már megint új klubba igazolt.

Nem mondom, hogy én sosem kerestem ezt a fajta üzenetet, hogy ezzel könnyen megragadjak az emberek emlékezetében, de azért ennél többről van szó, rátermettnek kell lenni, hogy ennyi országban játsszon az ember és jó teljesítményt nyújtson.

Arról már beszéltél, hogy magasabb osztályokban is el tudnád magad képzelni, de mi a másik véglet? Mi az a szint, ahová nem mennél lentebb?
– Mindenhol azt nézem, hogy milyen az iram, itt jelenleg Németországban pedig erre nincs panaszom. Értem, hogy Magyarországon mindig próbálják az emberek hasonlítgatni, hogy például jelenleg a német hetedosztály az otthon milyen megyei szintnek felel meg, de teljesen másként kell elképzelni az itteni színvonalat és hozzáállást. Ahol komolyan veszik a dolgokat, legyen ez akár amatőr szint is, az számomra még kielégítő, de a mostaninál lentebb lévő osztályt nem igazán tudok elképzelni jelenleg. Az biztos, hogy fogok még egy-két érdekes helyen és osztályban játszani, de nem tudom megmondani, mit hoz a jövő. Azt sem gondoltam volna korábban, hogy a német hetedosztályba sodor az élet, de igazából lehet nincs is olyan hatalmas különbség, hogy most az ötöd-vagy hetedosztályban játszom. Két osztálynyi különbség persze van, de itt is találkozhatok hasonló körülménnyel és színvonallal.

Olvastad már?

NB I: Ítéletet mondtak az idény legkülönlegesebb kiállításáról - megvan, ki miben hibázott

Ritkán látható piros lapot hozott az elmúlt hétvége az NB I-ben - utánajártunk, jogosan állították-e ki a zalaegerszegi Diego Borgest.

Elolvasom