Haraszti Zsolt, a Paks ügyvezetője nagyon megdicsért téged egy nekünk adott interjúban és a szakmán belül is az az általános vélekedés, hogy Pető Tamás remek edző. Ha ez így van, miért dolgozol évek óta az NB III-ban? „Beragadtál” a harmadosztályba vagy úgy érzed, jó helyen vagy Veszprémben?
- Inkább az utóbbi áll közelebb a valósághoz - kezdte Pető Tamás, a Veszprém vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. - Mindannyian veszprémiek vagyunk, akik itt dolgozunk és maximálisan magunkénak érezzük a klubot, a csapatot. Kevés ilyen hely van ma már Magyarországon, ahol az edzők, vezetők ennyire szívükön viselik a klub és egymás sorsát is. Büszkék vagyunk rá, hogy a megye I-ből indulva most már itt tartunk. A munkám utáni elismerés azonban a játékosoknak köszönhetem, ők szállítják az eredményeket
2018 óta vagy a Veszprém edzője, azóta meg sem fordult a fejedben, hogy magasabb szintre lépj?
- Dehogynem, voltak is ajánlataim, de egy kivételével nem éreztem úgy, hogy előrelépés lenne számomra, ezért maradtam. Az ETO megkeresése volt az egyetlen, amely komolyan elgondolkodtatott, de végül az nem realizálódott.
Tudom azonban, hogy lassan eljön majd az idő, amikor ki kell lépnem a komfortzónámból és el kell indulnom szakmailag felfelé.
Az mennyire motivál, hogy a Veszprémmel feljuss?
- Megint olyan a bajnoki kiírás, hogy hiába nyerjük meg esetleg a csoportunkat, egy másik NB III-as bajnokkal kell játszanunk a feljutásért. Az előző szezonban majdnem összejött, akkor az NB II-es Nyíregyháza ellen egy hajszálon múlt.
Nagy volt a csalódás házon belül, hogy a Veszprém nem lett NB II-es?
- Nagy volt, de csak rövid ideig. Ha az első meccsen nyerünk 3-1-re, a Nyíregyháza egy szót sem szólhatott volna. A visszavágón az első félidőnem ők játszottak jobban, a másodikban mi. Összességében a négyből három játékrész a miénk volt, de mégis elbuktuk, pedig sokkal többet tettünk a sikerért, mint az ellenfelünk. Talán a sors akarta így, hiszen a Nyíregyháza egy nagyobb múltú klub, komoly infrastruktúrával, gazdasági háttérrel, nem véletlen, hogy idén már az NB I a cél.
Azért is komoly teljesítmény, amit a Veszprémtől látunk, mert másfél éve kénytelen idegenben játszani a hazai mérkőzéseit is. Ez mekkora hátrány?
- Nem túl jók a körülmények, az az igazság, és akkor még nagyon visszafogott vagyok. Az előző szezonban Ajkán játszottuk a „hazai” meccseinket, és kis túlzással ott edzettünk, ahol találtunk pályát.
Azt hittük, ez a mélypont, de idén még rosszabb a helyzet. Ajka helyett Pápára kell járnunk, ahol ugyan kifogástalanok a körülmények, de 45 percet utazunk a „hazai” mérkőzéseinkre.
Továbbra sincs füves edzőpályánk, ezért műfüvön edzünk, ami messze van az ideálistól.
A veszprémi stadiont állítólag egészen szürreális történések miatt nem tudjátok használni. Igaz, hogy a csapat helyett, vakondok és földikutyák költöztek be?
- Az atlétikai pálya felújítása miatt le kellett zárni a teljes stadiont, ezért nem használhatjuk. A munkálatok azonban elhúzódtak, közben a pályán már nyakig ért a gaz és elszaporodtak a vakondok és a földikutyák. Ez már akkor is jellemző volt egyébként, amikor még ott edzettünk. Naponta 30-40 vakondtúrást kellett eltüntetnünk, hogy egyáltalán rá tudjunk menni a pályára, de előfordult, hogy edzés közben a lábam mellett fúrt alagutat magának egy vakond. Egészen elképesztő körülmények között dolgoztunk.
Most ígéretet kaptunk rá, hogy tavasszal visszatérhetünk edzeni a stadionba, felújítják a pályát és leraknak egy vakondhálót, ami megakadályozza majd, hogy a rágcsálók kárt tegyenek a gyepben.
Ezek tudatában szinte csoda, hogy évek óta élcsapat a Veszprém az NB III-ban. Ráadásul a keret sincs tele, tapasztalt NB I-et vagy NB II-t megjárt játékosokkal.
- Nincs, fiatalok és többnyire helyi rutinos játékosok alkotják a keretet. Tömösvári Bálint és Kun Bertalan a két „legnagyobb név”, ők mindketten nálunk próbálják újraépíteni magukat. Vannak szép jövő előtt álló fiatalok, ilyen például a góllövőlistát vezető Bartusz Dániel vagy éppen a kapuba most bekerült Kemenes Botond, aki Kemenes Szabolcs öccse.
Ő befuthat olyan karriert, mint a bátyja?
- A kapusokhoz kevésbé értek, ezért nem is mondanék komolyabb véleményt róla. Az adottságai megvannak ahhoz, hogy magasabb szintig is eljusson, mentálisan elképesztően erős, pozitív kisugárzása van, ami átragad a csapattársaira is.
Lehet, hogy már kevesen emlékeznek rá, de te egy rövid ideg voltál vezetőedző az NB I-ben, ráadásul a Vidinél, aztán több szakember mellett pályaedző, majd váratlanul elküldtek. Ma már tudod, hogy miért kellett eljönnöd Fehérvárról?
- Nem tudom, senki nem közölte velem. Valószínűleg Marko Nikolics döntött úgy, hogy inkább mással szeretne dolgozni. Nincs bennem harag egyáltalán emiatt, hiszen rengeteget tanultam tőle, ráadásul én magam is éreztem, hogy elfáradtam, nem tudtam már azzal a lendülettel, azzal a tűzzel végezni a munkámat, amivel korábban.
A vezetőedzői beugrásod viszont jól sült el.
- Bernard Casoni után kellett rendet raknom. Hatalmas felfordulás volt akkor a csapat körül, enyhén szólva sem tudta kezelni a helyzetet.
Játékosok jöttek, mentek, csak kapkodtuk a fejünket, hogy mi történik. Sokszor azt sem tudtuk, hogy kik azok, akik az öltözőben ülnek, majd pár nap után már nem voltak sehol.
Emlékszem olyan nemzetközi kupameccsre, amelyre 14 mezőnyjátékossal tudtunk elutazni, de abból ketten még soha nem játszottak a felnőtt csapatban. Sikerült azonban rendet rakni, mire Horváth Ferit kinevezték vezetőedzőnek már egyenesbe kerültünk.
Sok edzővel összehozott a sors. Ki volt rád a legnagyobb hatással?
- Két szakember van, aki kiemelkedik. Az egyik Mezey György, aki hatalmas tudással rendelkezik, nem volt hozzá fogható edzőm itthon. A másik pedig Henk ten Cate, akivel a Bredánál dolgoztam együtt, ő hasonló szint, mint Mezey. Nem véletlen, hogy később volt az Ajax vezetőedzője is, de a Barcelonánál és a Chelseanél is megfordult. Ők mindketten nagyon inspirálnak az edzői karrieremben.
A fiad, Milán a Vidi felnőtt csapatának tagja. Edzőként mennyire egyengeted a pályafutását? Jobb játékos lehet belőle, mint amilyen a papa volt?
- Sokkal jobb.
Engem felhúztak a meccs előtt és 90 percig túrtam a pályát. Erre ő is képes, de emellett technikailag nagyon képzett, lát a pályán, sokkal komplexebb futballista, mint amilyen én voltam, nagy tehetségnek mondják.
Ő saját maga miatt tart ott, ahol, soha senkit nem kértem, hogy igazolja le vagy rakja be a csapatba. Kritikus vagyok vele, érzem, hogy néha ezt nehezen fogadja el, a fiatalságából adódóan mindent gyorsan vagy azonnal akar. Nagyon jó úton jár azonban, szerintem hamarosan a Vidi kezdőcsapatában találhatja magát.
Te tagja voltál az Újpest utolsó bajnokcsapatának. Hogy látod a klub jövőjét, mikor jöhet újra egy hasonló siker?
- Az idei szezon nagyon pozitív, minőségi játékosokat igazoltak, Kosanovic például egy egészen extra védő. Vignjevic személyében pedig egy nagyon jó edzőjük van, aki ütőképes csapatot gyúrt össze. A bajnoki címre nem látok esélyt a közeljövőben, a Fradival nem lehet versenyezni semmilyen szinten egyelőre. A második vagy a harmadik helyre azonban oda lehet érni, ami már nagyon komoly eredmény lenne az elmúlt évek teljesítménye után.
