Marco Rossi pár hete azt mondta veled kapcsolatban, hogyha legalább három meccsenként játszol a Parmában, esélyed lesz bekerülni az Eb-keretbe. A legutóbbi tíz bajnokiból nyolcszor kezdő voltál, vagyis bőven túlteljesíted a szövetségi kapitány elvárásait. Ki lehet jelenteni, hogy alapember lettél a Serie B első helyezettjénél?

- Ezt azért így nem merném kijelenteni - kezdte Balogh Botond a csakfoci.hu-nak. - Az edzőnk sokat rotál, közel egy éve nem játszottunk ugyanazzal a kezdővel. Ő ebben hisz és ez be is jött, ezt jól mutatják az eredmények. Hárman, négyen vagyunk a posztomon, közülünk kerül ki, hogy éppen ki játszik, mindannyian magas szinten tudunk futballozni. A szezon elején én voltam az „áldozat”, kevés lehetőséget kaptam, de most szerencsére jól megy nekem is és a csapatnak is. Természetesen ez a válogatott szempontjából is örömteli, hiszen Marco Rossi elég határozottan kijelentette, mikor van esélyem bekerülni a keretbe.

Úgy tűnik, mintha a novemberi Montenegró elleni Eb-selejtezőn mutatott teljesítményed hatással lett volna az olaszországi játékodra is, hiszen azóta szinte folyamatosan számít rád Fabio Pecchia vezetőedző.

- Igen, bízik bennem, ezt én is érzem. Azóta kétszer maradtam ki a rotálás miatt, de aztán visszakerültem. Érdekes, hogy sem a kimaradásomat, sem pedig a visszakerülésemet nem indokolta volna a csapat szereplése.

Úgy látom, hogy a válogatottban nyújtott teljesítményem, illetve az, hogy Marco Rossi számolt velem, egyfajta jelzés is volt a pármai szakmai stáb részére, onnantól kezdve megváltozott a megítélésem.

Pedig Montenegró ellen úgy kerültem be a kezdőbe, hogy addig csak négy bajnoki volt a lábamban.

Emiatt nagyobb izgalom volt benned a válogatott meccs előtt?

- Talán igen, de inkább az idő lassú múlását volt nehéz elviselni, alig vártam, hogy elérkezzen a mérkőzés időpontja. Két nappal a meccs előtt már sejtettem, hogy játszani fogok, mivel utalgatott erre a szakmai stáb. A találkozó előtti sajtótájékoztatóra nekem kellett menni, ekkor tudtam, hogy valószínűleg kezdőként számít rám a főnök. Az utolsó edzés után aztán ezt közölte is velem. Nagyon figyelmes volt Marco Rossi, megkérdezte, hogy minden tiszta-e számomra a taktikát illetően, ha esetleg nem, kérdezzek és mindent elmondanak újra részletesen.

Orbán Willit kellett pótolnod azon a mérkőzésen. Sikerült?

- Az első öt-tíz perc olyan volt, amilyenre számítottunk, mondta is a kapitány, hogy az elején csak a tutit csináljam, aztán pedig szeretné tőlem látni azt, amiért berakott a csapatba. Ahogy telt az idő, egyre bátrabb lettem, felléptem a támadásokkal, kétszer fejelni is tudtam, bejöttek a szereléseim. A hajrában már éreztem, hogy nagyon elfáradtam, szétfutottam magam. Középső védőként általában 10 kilométereket futok, most 12-ig jutottam a nagy igyekezetemben. Pozitív kritikákat kaptam, én is úgy éreztem, hogy jól ment a játék, így nagyobb önbizalommal mehettem vissza Parmába. Hihetetlen élmény volt a telt házas Puskás Arénában focizni. Játszottam ugyan már a San Siroban is, de az nem összehasonlítható azzal, amikor 60 ezer magyar szurkoló előtt futballozol.

Marco Rossi mit mondott neked a meccs után?

- Gratulált, és azt mondta, tegyek meg mindent azért, hogy minél többet legyek a pályán a Parmában. A válogatott mérkőzés fordulópont volt a szezonomban, hiszen szeptemberben, októberben nagyon keveset játszottam a klubcsapatomban, ami frusztrált is egy kicsit. Bántott, hogy kapok egy meccset, aztán sorozatban háromszor, négyszer kimaradok.

Ilyenkor mit tud tenni egy játékos azon kívül, hogy az edzéseken megpróbálja a maximumot hozni? Vannak erre esetleg praktikáid, hogy felhívd magadra az edződ figyelmét?

- Hittem abban, hogyha keményen dolgozom, nem duzzogok, nem csapkodok, akkor annak meglesz az eredménye. Reggel mindig én mentem elsőként a kondiba, délután én voltam az utolsó, aki elhagyta az edzőcentrumot. De ez már korábban is jellemző volt rám, mert tudtam, hogy fiatalként és légiósként nekem még többet kell teljesítenem.

A török sajtó szerint a Montenegró elleni meccsen állítólag a Trabzonspor megfigyelői miattad voltak a Puskás Arénában. Tárgyaltál velük?

- Csak utólag tudtam meg, hogy figyelnek.

Megtisztelő, ha a játékommal felkeltettem az érdeklődésüket, de én most a Parmában nagyon jól érzem magam, nem aktuális a klubváltásom.

Akik jól ismernek, egyetértenek abban, hogy kiváló adottságokkal rendelkezel, játékintelligens vagy, amit talán felhoznak negatívumként veled kapcsolatban, az az, hogy lehetnél erőszakosabb, harciasabb. Egyetértesz ezzel?

- Elfogadom, lehet benne valami, de talán nem hegyezném ki erre az egy tulajdonságra. 21 évesen még folyamatosan fejlődnöm kell mindenben. Az igaz, hogy edzéseken nem rúgom szét a csapattársaimat, nem szoktam belemenni felesleges keménykedésekbe. A meccseken azonban más a helyzet, ha olyan szituáció adódik, akkor természetesen bátran, keményen belevetem magam egy-egy párharcba.

Több mint négy éve Olaszországban futballozol, olasz edzők kezei alatt. A magyar válogatottnak is olasz szövetségi kapitánya van. Ez jelenthet számodra előnyt? Gondolok itt elsősorban arra, hogy az olasz szakemberek rendkívül precízek, nagyon fontos náluk a taktika, te pedig ebben a fociban nőttél fel.

- Biztos, hogy előny, hiszen ebben a futballkultúrában nevelkedtem, itt lettem felnőtt játékos. Vannak olyan stílusjegyek, amelyek jellemzőek az olasz edzőkre, védekezésben például ugyanazt kérik. Nagyon fontos a megfelelő testpozíció felvétele, attól függően, hogy éppen melyik oldalunkon van a labda, de ugyancsak fontos a labda nélküli helyezkedés. Ezeket mind a Parmában tanultam meg és most tudom hasznosítani. Taktikai fegyelmezettségben is többet tudok, mint egy velem egykorú NB I-es vagy NB II-es védő, mivel nekem ezt itt megtanították, ilyen alapokat kaptam.

Van vagy volt, olyan hátvéd, akinek a játékstílusa nagyon szimpatikus volt számodra?

- Két nagy kedvencem volt, az egyik Sergio Ramos, aki az elmúlt 20 év egyik, ha nem a legjobb védője. Pályafutása csúcsán megvolt benne minden, amire egy védőnek szüksége van: keménység, vagányság, ugyanakkor látott a pályán, ráadásul sok gólt is szerzett. A másik David Luiz, aki nagyon szerette a labdát, rendszeresen belépkedett a játékba és olyan technikai tudással rendelkezett, mint egy középpályás.

És a magyar védők közül?

Úgy nőttem fel, hogy a magyar válogatottban Juhász Roland és Vanczák Vilmos szerepelt a védelem tengelyében, aztán később Lang Ádám. Folyamatosan figyeltem a játékukat, mit, hogyan csinálnak, rájuk akartam hasonlítani.

Mennyit fejlődtél a pármai évek alatt?

- Tulajdonképpen gyerekfejjel kerültem ki és most ott tartok, hogy rendszeresen játszom egy olyan csapatban, amely remélhetőleg nyártól újra Serie A-s lesz. Három éve már belekóstolhattam, milyen is a világ egyik legerősebb bajnoksága, de most teljesen más lenne a helyzet. 21 évesen még most sem mondhatom magam rutinos játékosnak, de reálisan nézve is harcban lehetek a kezdőcsapatba kerülésért.

Bő négy hónap múlva kezdődik az Európa-bajnokság Németországban. Mennyi esélyt adsz magadnak, hogy ott legyél a magyar válogatott keretében?

- Tisztában vagyok az erőviszonyokkal. Orbán Willi egy klasszis, aki évek óta a Bundesliga egyik legjobb védője, Lang Ádám hosszú ideje folyamatosan megbízható teljesítményt nyújt, Szalai Attila is kiváló védő, ők mindannyian előttem vannak a rangsorban. Ráadásul most kiderült, hogy Dárdai Márton is a magyar válogatottat választotta. 17 bajnoki meccse van még a Parmának a tavaszi szezonban, ha ezek jelentős részén megkapom a lehetőséget és tudok vele élni, akkor bizakodhatok abban, hogy lesz helyem az Eb-keretben.