Így értékelte az őszi szezont
– A szezonunk nem indult zökkenőmentesen, nem voltunk tisztában ennek az osztálynak az igényével, stílusával. A játékosok sem vetették bele magukat olyan mértékben a küzdelembe, ahogy az NB I-ben láttuk tőlük, de a végére az eredmény elfogadható lett. Maradt bennem pici hiányérzet, de megvan a reményünk egy eredményes tavaszi folytatásra – kezdte az m4sport.hu-nak a sportigazgató, akinek felvetették, hogy szezon közben volt olyan nyilatkozata is, amikor azt mondta, hogy a masszőr többet futott bizonyos játékosoknál, ez a hozzáállás volt észlelhető. – Jellemző volt az egész csapatra, átragadt a fiatalokra is.
Az NB I-ben nincs ennyi párharc, ennyi hosszú labda, ott futballozni kell és a játékosoknak használni az agyukat, sokkal inkább, mint az NB II-ben. Ez volt az elsődleges probléma. De ez jellemző a világ futballjában: minél gyengébb a szint, annál több kilométer megy a lábakba, ez itt is látszott, és a játékosok erre nem voltak felkészülve. Teljesen más felkészülést kellett véghez vinnünk, a taktikát hetven százalékban kidobhattuk a kukába, elő kellett venni a birkózó arcunkat. Olyan futballt kell mutatnunk, amely egyáltalán nem élvezhető, de ez vezetett eredményre az ősz második felében.
Tapasztalatok az NB II játékstílusával kapcsolatban
– A tapasztalatunk még rosszabb, mint amit vártunk. Nem akarom az osztályt bántani, mert itt vagyunk mi is, ez a magyar labdarúgás, de jelentős problémák vannak. Nagyon sok külső körülmény határozza meg a meccsterveinket: például Kazincbarcikára megvolt a tervünk, majd amikor a bemelegítéskor lejöttünk a pályáról, mondtuk, hogy felejtsük el, mindenki vegye föl a legerősebb cipőjét és a lehető legnagyobbat rúgja a labdába.
Próbálkoztunk a szezon során kombinatív játékkal, hátsó felépítéssel, de olyan mértékű mélységekbe ütköztünk idegenbeli pályákon, hogy már a labdakezeléssel is problémák merültek fel. Itt pedig – nem megbántva senkit – nem tudnak annyira futballozni, mint az NB I-ben, sokkal korábban odarúgnak az ellenfelek, előfordulnak olyan szabálytalanságok, amelyekre nem voltunk felkészülve. A játékosok ezt sokszor zokon vették, és igen, rossz kimondani, de néha nekünk is fel kellett venni ezt a rugdosódós stílust.
Ezért nem tudnak fejlődni a fiatalok az NB II-ben
– A fiatalok személyiségjegyei még nincsenek kiforrva, az élvonalban opcionális a fiatalszabály, itt viszont kötelező. Amikor beszélgettünk a kollégákkal, mindenki kérdezte a másiktól, hogy hova van eldugva a fiatal játékos, mert oda az ellenfél készült is valami taktikai plusszal. Talán túlzó, hogy a fiatalokat „rugdossák”, de mégis nagyobb figyelmet helyeznek rájuk a csapatok, jobban próbálnak az ellenfél fiataljainál bontani, lehetőséget kialakítani, vagy szimplán vele szemben elhelyezni a maguk fiatalját, hogy kiegyenlítsék az erőviszonyokat. Ebben az osztályban viszont nem tudnak a fiatalok megfelelő ütemben fejlődni, mert nincs annyi játékhelyzet, mint az élvonalban. Ha a fiatal játékosom középpályásként harmadannyiszor ér labdába egy meccsen, mint az NB I-ben, arra mondhatjuk, hogy nem szolgálja a fejlődését.
Várható-e új edző érkezése?
– Nagyon sok edzővel beszéltem. Különböző igények és kifogások merültek fel a csapattal szemben, nekünk viszont vannak kötelezettségeink: saját nevelésű és fiatal játékosok szerepeltetése, adott esetben úgy is, hogy jobb játékosok a kispadon üljenek – ülnek is sok esetben, s jobb is lehetne a teljesítmény, ha ők játszanának. De mivel mi akadémia vagyunk, s a szövetségi előírásnak is meg kell felelnünk, ezért ezek a szempontok előnyt élveznek. Ez a klub előírása és feljebbvaló az edzők igényeinél; jelenleg én a sportigazgatói székből ezt előírom, s vezetőedzőként meg is valósítom. Olyan vezetőedzőt, aki mindenben egyetért velünk, nagyon nehéz találni, ami érthető is, mert ők a saját sikerüket tartják legfontosabbnak.
Jó úton haladunk, nem titkoltan az a célom, hogy a stáb átvegye a helyemet. Gerliczki Máté jelenleg a pro licences tanfolyamot végzi, remélem, hogy ott olyan tudást, mellettem pedig tapasztalatot szerez, hogy a későbbiekben el tudja majd látni a vezetőedzői feladatot.
A vetélytársak teljesítményéről
– Megerősödött az NB II, nagyon nehéz tavasz lesz számunkra. Ha mi nem kapunk észbe a játékstílus tekintetében, ugyanott vagyunk, mint a Gyirmót vagy akár a Honvéd, mert egy ilyen spirálból nagyon nehéz kijönni, mi pedig ezt az elején felismertük. Ugyanez egyébként igaz a Vasasra is, nekik is egy más játékra kellett átállniuk az új vezetőedzővel. A végére minden kiegyenesedett, nem lepett meg, hogy ez lett az őszi szezon végeredménye. Az talán igen, hogy a Kazincbarcika ottmaradt elöl, de ha megnézzük az NB II-t, még mindig azok a játékosok tudják a pluszt hozzátenni, akik már megjárták az NB I-et, és rengeteg tapasztalattal rendelkeznek, náluk pedig van jónéhány ilyen. A Szeged, a Mezőkövesd és a Kisvárda is jelentősen kicserélődött,
a Honvédot meg nem értem, mert ott a tavalyi NB II-es szereplés révén lehetett volna egy vázat kialakítani, talán a tulajdonosváltás miatt nem volt olyan zökkenőmentes. Mindenesetre az utolsó forduló már mutatta, hogy a kispesti keret nem olyan rossz ám, több olyan játékosuk is van, akiket nyáron én is szerződtettem volna, csak a magasabb fizetéssel elcsábították őket.
Hallottam viszont olyan nyilatkozatokat máshonnan, hogy „nekünk csak egy edzőpályánk van”, ez az én olvasatomban inkább elszomorító. Én ezt úgy látom, hogy ahol egy edzőpálya van, ott nincsenek rendben az infrastrukturális feltételek, ezért könnyebb ilyen kis költségvetésű csapatot létrehozni – nekem is volt ilyen korábban. Ennek a modellnek gazdasági oka van: nem kell külön karbantartó személyzetet fenntartani, minden bevételt lehet a játékosokra fordítani, szemben az olyan klubokkal, ahol nagyobb stadion van, nagyobb személyzet.
A téli játékosmozgásról
– A gazdasági lehetőségeink ezt most nem engedik. Driton Camaj távozik, a helyére hozunk valakit, de az is elképzelhető, hogy a fiatalok közül jönnek fel a fejlődés érdekében. Nem életbe vágó a feljutás, de látva az NB II szintjét, számunkra elérhető. Majd meglátjuk, hogy a pályán ezt sikerül-e kivívni.
