Laci bácsi nevető szemét nézve próbáltam kutatni az emlékeim között, hogy mi történhetett 1956. október 23-án, de a Honvéd és a Lobogó biztosan máskor játszották a BEK-meccseiket, válogatott mérkőzés sem volt, és a melbourne-i olimpia sem kezdődött még el akkor.

– Aznap ismertem meg a feleségemet – somolygott erre az öreg. – A Műegyetemre járt, én egy barátomhoz mentem, és éppen valami lengyel ügyről beszélgettek ott többen, köztük volt Lívia is. Rögtön külön beszélgetni kezdtünk, az a lengyel dolog amúgy is elég unalmas volt, hamar fel is oszlottak, aztán mi Líviával elmentünk sétálni. Végigmentünk a Duna-parton a Lánchídig, át Pestre, ott a belvárosban tekeregtünk, aztán a Szabadság hídon vissza a Műegyetemre. Üres volt a város egész este, mintha csak mi lettünk volna az utcán – Kezdett teljesen bepárásodni Laci bácsi szeme. – Később Lívia elmesélte, hogy egy új cipő volt aznap rajta, azt utána soha többet nem tudta felvenni, annyira törte a lábát, de aznap meg sem érezte, mindig úgy mondta, hogy biztos fél méterrel lebegett a föld fölött, miközben sétáltunk.

– És mi történt utána? – kérdeztem, mert az öregnek most először elakadt a szava. Bár nem a romantikus emlékei miatt jöttem, élvezet volt hallgatni, ahogy mesélt.

– Sokaknak furcsa volt, hogy egy mérnökhallgató lány egy munkással jár, de Lívia is munkás származású volt, azért is kerülhetett be az egyetemre. Mi pedig kitartottunk egymás mellett, és a katonaságom után összeházasodtunk. Több mint ötven évet éltünk le egymással, mielőtt elment – törölte meg a szeme sarkát. – No, de te nem ezért jöttél, fiam. Hol is tartottunk?

– A közös rádióhallgatásoknál.

– Eeegen. Voltunk aztán közösen meccseken is a Népstadionban, például azon a magyar–szovjeten ’57-ben, amelyik előtt a Puskásnak ünnepélyesen is átadták az első Aranylabdát. A Bozsik is kapott díjat, mert második vagy harmadik lett, de az az angol, a Mattevsz nem jött el persze, ő is még az első háromban volt.

– Igen, Stanley Matthews. Második lett.

– No. Aztán ott voltunk együtt a Népstadionban a harmadik BEK-döntőn is, amit azért ott rendeztek, mert az első kettőt a Honvéd és a Lobogó nyerte. Oda persze már nem jutott be magyar csapat, ilyen a mi szerencsénk. De legalább nagyon jó meccs volt, a Mancseszter ragyogóan játszott a spanyolok ellen. A gólszerzőkre már nem emlékszem, de az öt gólra mind.

– A Manchester Unitedben Duncan Edwards, Tommy Taylor és Jackie Blanchflower biztosan gólt szerzett, a másik kettőre én sem emlékszem. De nem is érdekes persze.

Gondolkodtam közben, hogy mennyire terelgessem az öreget, mert kezdtünk nagyon eltérni a tárgytól, de jó volt hallgatni őt. Beszélgettünk még egy darabig, aztán elbúcsúztam.

Szabados Gábor izgalmas regénye, A BERNI DIADAL kapható a könyvesboltokban, illetve most 10%-os kedvezménnyel megrendelhető a kiadó oldalán: https://inverzmedia.hu/shop/a-berni-diadal/