Február 21-én vált hivatalossá a klubváltásod, akkor már lement két bajnoki forduló Lengyelországban, illetve túl volt a csapat egy téli felkészülési időszakon. Mennyire volt nehéz úgy csatlakozni hozzájuk, hogy már szezon közben toppantál be?
– Természetesen ez mindig nehéz, sokkal jobb, ha egy játékos ott tud lenni a csapattal a teljes felkészülés során és már az edzőmeccseken is tud bizonyítani. Bajnokság közben sokkal ritkábban változtat az edző, főleg úgy, hogy a kezdő csatárunk már két gólt is lőtt azóta, hogy itt vagyok. Összességében azonban jól fogadtak a társak és az edzők is, az érkezésemet követően két nappal már be is cseréltek a hajrára, ami jót tett az önbizalmamnak is. Azóta is minden meccsen játszottam, igaz összesen csak 41 percet, de ennél többre nem is számíthattam, hiszen az eredmények is jól alakultak, valamint a kezdőcsatárunk is jó formában van, így nyilván nem nyúl hozzá az edző. Ennek ellenére minden meccsen egyre több percet kaptam, ami jó jel. Örülök ennek és igyekszem minél több játéklehetőséget kiharcolni.
Mennyire nehéz felvenni az Ekstraklasa ritmusát az NB II után, főleg úgy, hogy a Vasas edzőtáborában nem játszottál a felkészülési mérkőzéseken?
– Igen, sajnos a leginkább a meccsterhelés hiányzott és hiányzik még talán most is, hiszen a Vasas utolsó őszi bajnokija december 3-án volt, azután pedig sokáig nem léptem pályára. Nemhogy egy edzést, de még egy edzőmeccset sem lehet összehasonlítani egy tétmérkőzéssel, úgyhogy vissza kell szoknom, de voltam már sok helyen eddigi karrierem során, egyre rutinosabb vagyok és a ritmust hamar fel fogom tudni venni. A meccsterhelés hiányzik, de szerintem az edző tökéletesen adagolja nekem a játékperceket, így egyre fokozatosabban tudok hozzászokni a bajnoki találkozókhoz.
Mikor jöhet el az idő, hogy kezdőként szerepet kapj?
– Az edző nagyon pozitívan áll hozzám, számol velem. Az, hogy már két nap után becserélt, egyértelműen azt jelzi, hogy fontos volt számára, hogy leigazoljon és bízik bennem, játszatni akar. Egycsatáros felállást alkalmazunk, tehát ez nagyban függ majd attól, hogy hogyan fog teljesíteni a következő mérkőzéseken a posztriválisom, aki amúgy már 9 góllal vezeti a házi góllövőlistát és ezzel holtversenyben a második legeredményesebb lengyel játékos a bajnokságban. Így nehezebb a helyzetem, egy egészséges rivalizáció van közöttünk, de természetesen örülök annak, ha gólt szerez, mert az a csapatnak is jó. Várok arra, hogy ha majd nem fognak jönni neki a gólok, vagy esetleg kétcsatáros felállásra állunk át - mint legutóbb az utolsó 20 percben -, akkor tudjak élni a lehetőséggel.
Ha jól tudom, a nyáron lesz lehetősége érvényesíteni a plusz egyéves opciót a Ruchnak. Mi kell ehhez? Bennmaradás?
– Bennmaradáshoz van kötve, ebben az esetben van opciójuk arra, hogy egy évvel meghosszabbítsák a szerződésemet. Ehhez természetesen még bizonyítanom is kell a bennmaradás mellett, de azért a szakmai stáb tágabb képet kap rólam folyamatosan, hiszen látnak az edzéseken is minden nap, nem csak abból ítélnek meg, hogy hogyan játszom abban a 10-20 percben, amit eddig megkaptam. A hátralévő három hónap alatt bőven lesz lehetőségük megbizonyosodni arról, hogy szeretnének-e majd velem tovább dolgozni a következő szezonban is, ha maradunk az élvonalban. Utána lesz egy nyári felkészülési időszak, ahol lenne lehetőségem bizonyítani azt, hogy kezdőcsatárként is megállom a helyem és számíthatnak rám.
Mennyire ért váratlanul a lengyel csapat megkeresése?
– Miután bontottunk a Vasassal, ingyen igazolhatóként egyszerűbb volt a helyzetem, gyorsan zajlottak a tárgyalások. Volt összesen 2-3 lengyel csapat, amelyik megkeresett, de a Ruch gondolta a legkomolyabban, a vezetőedzővel is beszéltem telefonon, biztosított arról, hogy nagyon szeretne leigazolni és örülne, ha csatlakoznék a csapathoz. Kedden délután 5-kor megegyeztünk, szerdán reggel 8-ra pedig már jelenésem volt itt orvosi vizsgálaton, úgyhogy gyorsan zajlottak a folyamatok. Ezúton is köszönöm menedzseremnek, Vörösbaranyi Józsefnek a lehetőséget és segítséget.
Az előtte lévő napokban az Újpest érdeklődéséről lehetett a legélénkebben hallani, még Mészöly Géza is elismerte, hogy le akarnak téged igazolni. Ez miért nem jött össze végül?
– Valóban megkeresett az Újpest, és több csapat is az NB I-ből, például a Diósgyőr is képben volt. Nagyon szerettem Újpesten játszani és nagyon örültem volna, ha vissza tudok térni, de a klub most egy átmeneti státuszban van, egy tulajdonosváltás közepén, éppen ezért nehezen mentek a tárgyalások. Az új vezetőség szeretett volna leigazolni, de Roderick Duchatelet nem, úgyhogy ebből a kettősségből végül nem is jött össze a megegyezés és új lehetőség felé néztünk. Összességében úgy érzem, hogy még az NB I-hez képest is előrelépést jelentő igazolást tudtam végrehajtani.
Mekkora hatással van a döntésedre a feleséged, Rella? Közösen hozzátok meg az ilyen döntéseket?
– Természetesen mindent megbeszélünk egymással, hiszen férj és feleség vagyunk, közös életünk van, illetve ő is már egy komoly birodalmat épített fel magának a vállalkozásában. Már nem úgy működik egy klubváltás nálam, mint 5-6 évvel ezelőtt, vagy Rella előtt, amikor még odamentem, ahova akartam. Ez már egy közös döntés, de 100%-ig támogatott abban, hogy Lengyelországba igazoljak, örült annak, hogy ide költözünk, ő mindig is szeretett külföldön élni, megismerni más országok kultúráját, ebből a szempontból nagyon szerencsém van vele. Éppen a mai napon (kedd délután - a szerk.) fog megérkezni, mert eddig még Magyarországon tartózkodott fellépések és szereplések miatt. Egyébként amikor megérkezett a Ruch Chorzów megkeresése, akkor levittem sétáltatni a kutyát és közben telefonáltam a menedzseremmel a részletek miatt, és mire visszaértem, a tv-ben már a Ruch utolsó bajnokijának az összefoglalóját nézte Rella és elemezte szakmai szemmel, hogy vajon illik-e a csapat játékrendszere az én stílusomhoz. Ez alatt a hét év alatt már megtanulta mellettem, hogy mit és hogyan kell nézni egy ilyen átigazolásnál.
Visszatérve a Vasasra, január 31-én jelent meg a klubhonlapon, hogy az első csapattal készülsz, de megfelelő ajánlat esetén távozhatsz. Ez sok szurkolót meglepett, hiszen az ősszel hét gólt szereztél és a házi góllövőlista második helyén álltál. Mikor és hogyan közölték veled, hogy nem számítanak rád?
– Január első hetében, akkor mondták, hogy jobb lenne, ha új csapatot találnék magamnak. Ennyit mondtak, hogy ez a vezetőség és a vezetőedző döntése. Arra nem tértek ki, hogy szakmai vagy egyéb indokok állnak-e a háttérben. Amennyire meglepő volt a Vasas-szurkolóknak, annyira meglepő volt nekem is. De ez már elmúlt, nem akarok vele foglalkozni. Nyilván nem esett jól a döntés, de elfogadtam, és örülök, hogy meg tudtunk egyezni egy közös bontásban.
Nem így terveztem, de nem mindig, sőt szinte soha nem a játékos dönti el, hogy hogyan lesz, ez ebben az esetben is így történt. Sok sikert kívánok a Vasasnak és bízom benne, hogy sikerül kiharcolnia a feljutást az NB I-be.
Futballberkekben azt is hallani, hogy bomlasztó hatással voltál az öltözőre. Ebben mennyi valóságtartalom lehet?
– Megmondom őszintén, ez most váratlanul ért és ki is kérem magamnak. Nem tudom, ezt kik és miért mondják rólam, rosszul is esik. A 30-as keretből 27-en arra szavaztak, hogy én legyek a csapatkapitány, ha Berecz Zsombor sérült, vagy valami miatt nincs keretben, ez finoman szólva sem azt mutatja számomra, hogy bomlasztó lettem volna, vagy hogy nem jöttem volna ki jól a társakkal. Már az edzőtáborba is úgy mentem el, hogy tudtam, nem fogok már több meccset játszani a Vasas színeiben, ennek ellenére becsülettel végigcsináltam az edzőtábort, semmilyen bomlasztó megnyilvánulásom nem volt, pedig ez nem egy egyszerű és hálás helyzet ilyenkor. Amikor a fiatal játékosok lehetőséget kaptak az edzőmeccseken, akkor odamentem hozzájuk és biztattam őket, megpróbáltam segíteni a csapatnak minden téren. Ha most felhívnánk a 30-as keret összes játékosát, Desits Szilárdot, vagy esetleg Nagy Miklóst, akkor senki nem mondaná azt, hogy én bomlasztó voltam. Lehet azt mondani, hogy nem vagyok ügyes, nem tudok 1000-ig dekázni és nem tudom az orromon pörgetni a labdát, ezt még el is fogadom és igyekszem fejlődni, de az, hogy bomlasztó lennék, azt kikérem magamnak. Mind a Vasasnál, mind a korábbi csapataimnál remek viszonyt ápoltam a társaimmal.
Lezárva ezt a bomlasztó kérdést: örülök, hogy azokat az ötleteket, amiket még kapitányként én fogalmaztam meg a klubigazgató úrnak, apránként sikerül megvalósítani. Például az ALS betegséggel küzdő Karsai Dániel óriási Vasas-szurkoló, kértem, hogy hozzuk össze a csapattal, mert példaértékű, amilyen erős és elhivatott ember.
Mennyire volt nehéz végigcsinálni úgy az edzőtábort, hogy tulajdonképpen már tudtál arról, hogy nem fogod folytatni a Vasasban?
– Ez nehéz volt, és ahogyan telt az idő és nem sikerült megegyeznem senkivel, úgy egyre nehezebbé is vált, hiszen akár az a helyzet is előállhatott volna, hogy félévig legalább nincs csapatom és csak otthon ülök. Ez az opció egyre közelebb volt és egyre ijesztőbbé vált a szituáció. Maga a felkészülés azonban jól alakult, mivel nagyon sok barátot szereztem a Vasasban és nagyon szerettem ott lenni, és erőt adott, hogy közöttük lehetek minden nap, még ha meccseken nem is játszhattam. Továbbá szeretnék itt is külön köszönetet modani Ferenczi István erőnléti edzőnek, hiszen amikor taktikai edzés volt és azt nem csinálhattam a csapattal, akkor ő mindig külön foglalkozott velem. Előbb jött edzésre, később ment el és mindent elkövetett, hogy jó erőállapotban legyek, ennek köszönhető az is, hogy két nap után már be tudtam mutatkozni a lengyel bajnokságban. Az eddigi karrierem legerősebb felkészülését csináltam végig vele.
Mennyire volt elsődleges cél az, hogy külföldre igazolj? Mindenképpen újra légiós akartál lenni?
– Úgy voltam vele, ahogyan telt az idő, hogy mindegy honnan, csak jöjjön már végre egy ajánlat, mert kezdtem már úgy lenni vele, hogy tényleg abbahagyom... De viccet félretéve, nyilván örültem ennek a kihívásnak, hogy egy nagyon jó bajnokságban szerepelhetek. Ha gólokkal tudok hozzájárulni ahhoz, hogy a Ruch Chorzow kiharcolja a bennmaradást, az egy örök élmény lehet.
Közrejátszott a váltásban esetleg az is, hogy külföldről nagyobb esélyed lehet a válogatottba bekerülni? Mennyire érzed ezt reálisnak a következő egy-két évre tekintve?
– Ez egy nehéz kérdés, a legközelebb akkor álltam a válogatotthoz, amikor a Bundesliga 2-ben és a Bundesligában játszottam a Bochumnál, akkor sajnos elmaradt a meghívó.
Nyilván óriási célja és álma egy labdarúgónak, hogy bekerüljön a válogatottba, de jelen pillanatban erre nem szabad gondolnom, hiszen nagyon jól szerepel a csapat, mindenki jól teljesít a csapatban, úgyhogy csak magamra kell fókuszálnom. El kell kezdenem jól játszani és termelni a gólokat Lengyelországban, aztán pedig ha ez sikerül, akkor meglátjuk, hogyan gondolkodik majd a szövetségi kapitány.
Van róla tudomásod, hogy figyel Rossi? Beszéltél már vele valaha is?
– Nincs erről tudomásom, nem is beszéltem még soha a kapitánnyal.
Miben tartod jobbnak a mostani keretből Varga Barnabást és Ádám Martint?
– Varga és Ádám számai is önmagukért beszélnek, rengeteg gólt szereztek az elmúlt években, talán ez az, amiben előrébb tartanak tőlem.
Ha már az imént viccesen szóba került a befejezés lehetősége, beszéljünk erről komolyan is. Meddig tervezel focizni és maradnál-e azt követően a sportág mellett?
– Focizni addig, amíg szeretem és bírja a testem, hogy ez meddig fog tartani, azt még nem tudom, remélhetőleg minél tovább. Erőt ad, amikor minél idősebb játékosokat látok focizni, megnyugvással tölt el, hogy azért még van időm. Van tervem a foci utáni időszakra is, hiszen amikor még Németországban játszottam, elkezdtem egy sportigazgatói és sportmenedzseri iskolát, amit végül sikeresen be is fejeztem és levizsgáztam. Mindenképpen a sportág mellett képzelem el a jövőmet a pályafutásom után is, akár sportigazgatóként is, bízom benne, hogy erre lesz majd lehetőségem.
