Az NB II-es bajnoki rajt előtt a Videoton FC Fehérvár vezetését kritizálta a korábbi magyar válogatott csatár, Nikolics Nemanja az m4sport.hu Bennfentes című műsorában. Nikolicsot megkérdezték, mi játszódott le benne, amikor az előző bajnokságban kiesett a Vidi az NB I-ből.
– Érzékeny téma… Kevés interjút adtam, keveset szerepeltem a médiában, amióta abbahagytam a focit. Képeztem magam és dolgoztam a saját pályán kívüli életem kialakításán. Sok kérdést kaptam azóta a Vidiről, de nem szerettem volna a Vidiről beszélni, mert kívülről könnyű okosnak lenni. Erről a témáról azért tudnék hitelesen beszélni, mert játékosként eltöltöttem a klubnál több mint hét évet. Két éve azért tanulok, hogy sportigazgató legyek, így azért másként látom a dolgokat, leginkább koncepcióban és identitásban gondolkodom. Sajnálom, hogy a Vidi kiesett. Ha visszanézzük az elmúlt 15 év pénzügyi hátterét, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy szégyen, gyalázatos eredmény. Vissza kell mennünk addig, amikor én oda kerültem a klubhoz. Akkor ez a legnagyobb projekt volt a magyar futballban, a cél az volt, hogy bajnoki címeket szerezzen a klub és kijusson a nemzetközi kupaporondra. Ez jól is indult, nagyon jó döntéseket hozott a klub, nagyon jó edzőket választottak.
Nikolics felidézte, hogy Mezey György volt akkor a vezetőedző, ő pedig nem engedte meg senkinek, hogy beleszóljon a szakmai munkába, ezért is tudott a csapat bajnok lenni. A korábbi csatár úgy folytatta, hogy utána is jöttek jó edzők: Paulo Sousa, vagy épp Joan Carillo, egyikkel Európa Liga-csoportkörbe jutottak, a másikkal bajnokok lettek.
– Aztán Marko Nikolic ült le a kispadra, aki extra edző volt, Kovács Zoltán sportigazgatóval bajnokcsapatot csináltak. Nagyon könnyen mondott le jó edzőkről a Vidi. Nem ismerek még egy olyan csapatot, amelyik a bajnoki cím megszerzése után elküldje az edzőt, ráadásul kétszer is. Hogy mi vezetett idáig?
Így, hogy tanulok és koncepcióban gondolkodom, amióta visszajöttem Amerikából, azt tapasztaltam a klubnál, hogy semmiféle koncepciót, víziót, akciótervet nem láttam a klubon belül, hogy hol vagyunk jelenleg, hova akarunk eljutni és a legfontosabb, hogy hogyan. Nem azt mondom, hogy nem volt terv, mert biztos volt valamilyen, de kívülről azt tapasztalom, hogy ezt nem látni.
Nikolics megemlítette, hogy a Fehérvár korábbi kapusa, Juan Calatayud nem olyan régen üzent számára, hogy szívesen visszatérne Fehérvárra, segítené a kapusok felkészülését.
A volt fehérvári kedvenc emlékeztetett arra, hogy a Vidi néhány évvel ezelőtt már egyszer majdnem kiesett, csak a Puskás Akadémia Honvéd elleni győzelmének köszönhetően maradt az élvonalban.
– Emlékszünk, mi volt akkor a pályán? Óriási ünneplés. Ez azt mutatja, hogy a játékosoknak ez volt a szintjük és teljesítették a célt. Amikor másodikok voltunk a Vidivel, az nekem kudarc volt, mert tudtam, hogy mennyi pénzt fektetett be a tulajdonos és mekkora támogatást kaptunk. Ha az összképet nézem, nagyon szép eredmény a három bajnoki cím és a két európai csoportkör, de szerintem ez kevés. És gondoljunk bele abba, hogy a Fradi jövőre az utolsó fordulóban harcolja ki a bennmaradást. Nem tudom elképzelni, hogy Dibusz Dénes örömében körbe szaladgál majd a pályán.
Szóba került az is, hogy az elmúlt években a zöld-fehérek és a Videoton rivalizálásáról szóltak, aztán az Üllői útiak lekörözték a fehérváriakat.
– Amikor én először voltam a Vidinél, akkor kilométerekkel voltunk a Fradi előtt, akkor még a Debrecen volt a rivális. Amikor visszajöttem Amerikából, akkor azt láttam, hogy a Ferencváros évekkel van a Vidi előtt. Mert állandóságban gondolkodtak, jó edzőket hoztak, jó csapatot csináltak, nevelnek egy-két fiatalt. Igazi fradisták vezetik a klubot és mindent megtesznek a sikerért. Nálunk meg azt tapasztaltam, hogy magukat építik a vezetők és nem a klubot. Ez nem baj, de nem volt valaki, aki azt mondja, hogy egyik nap lehet elfogy majd a pénz. És utána mi lesz?
Nikolics elmondta azt is, hogy a Vidinél nem foglalkoztak eleget az utánpótlás-neveléssel. Meglátása szerint, miközben a csapatot építették elfeledkeztek arról, hogy fiatalokat neveljenek. Amennyiben ez megtörtént volna, akkor a jelenlegi helyzetben a saját játékosaira tudna támaszkodni a Vidi.
– Vannak tehetséges gyerekek és jó edzők, nyilván lehetne rajta javítani, de összességében megállapítható, hogy vannak tehetségek. Viszont úgy nehéz, hogy korábban azt mondták, nincs idő az utánpótlás fejlesztésére. Amikor volt pénz a klubnál, akkor azt mondták, hogy nincs idő a játékosok felépítésére. Van pénzünk, hogy futballistákat vegyünk és megnyerjük a bajnokságot. Ki tudja, hogy hány tehetséget veszítettünk el? A klubmodell persze más volt és nem azt mondom, hogy az rossz volt, de a karma… Hova jutottunk el most? Fiatal játékosokat kell beépíteni a csapatba. De kit, amikor tíz éve kimondták, hogy nem annyira fontos az utánpótlás?
A volt játékos emlékeztetett arra is, hogy Pető Tamás szerinte jó munkát végzett a csapattal, de többször is fel kellett építenie a csapatot, mert előbb ősszel, majd télen is eladták a legjobbakat.
– Kinek a felelőssége volt ez? Juhász Roland óta nem volt sportigazgatója a klubnak. Szeretném, ha nyilvánosan elmondanák, hogy ki hozta a játékosokat. Valaki dolgozott ezen az biztos. Az is jó kérdés, hogy ki igazol most. Ott állt az új edző a képen egyedül, egy sállal a kezében. Korábban ez nem így volt.
Amikor a város átvette a klub működtetését Garancsi Istvántól, akkor tartotta magát egy hír, amely szerint Nikolics Nemanja lesz a Videoton sportigazgatója.
– Nézzük a tényeket. Amikor kiesett a csapat, akkor Cser-Palkovics András polgármester és Garancsi István üzengetett egymásnak a médiában. Nem voltam ettől boldog, de jeleztem a város vezetőjének, hogy bármiben szívesen segítek. Amikor aláírták a papírokat, akkor jelentkezett nálam polgármester úr, hogy beszéljünk. Érdekes, hogy amióta visszavonultam, először kerestek a Viditől… Illetve egyszer hívott Pető Tomi, hogy van-e kedvem a csatárokkal foglalkozni. Kis gondolkodás után elmondtam neki is, hogy sportigazgatóként képzelem el magam, azért tanulok. Nem lennék hiteles, ha edzőként dolgoznék, majd felülnék a lelátóra és a klub koncepcióról döntenék.
A volt támadó elárulta, hogy végül találkozott a polgármesterrel. Abban maradtak, hogy egyelőre nem lesz a Vidi sportigazgatója Nikolics Nemanja.
– Az volt a kérdésem, hogy ki hozza az edzőt és az volt a válasz, hogy az ügyvezető. Szerintem az a logikus, hogy a sportigazgató választja ki a szakvezetőt. Az nem lett volna jó, ha már van egy edző, majd kineveznek engem sportigazgatónak. Az elveim mellett döntöttem, csak úgy tudom elvállalni, ha a futballistákat és a stábot is én hozom.
Hozzátette, nem is a fontos, hogy most ki lesz a sportigazgató, hanem az, hogy mi lesz a Vidivel egy év múlva, amikor a város át akarja majd adni egy új tulajdonosnak a klubot. És utalt arra, hogy a klub működése stabil volt az utóbbi években.
– Nagy köszönetet kell mondani az előző tulajdonosnak is, mert nagy összeget hagyott a kasszába, így működtethető a csapat az NB II-ben. Sok dolgot lehet mondani Garancsi Istvánra, de az biztos, hogy amit megígért nekünk azt maximálisan teljesítette. Ha kritikát fogalmazunk meg, akkor legyen helye a dicséretnek is. Leginkább egy lokálpatrióta ember kellene a klub élére. Lehet, hogy négy-öt évig még NB II-es lesz a klub, de én ezt most elfogadnám, ha közben lenne egy új befektető. Nagyon fáj nekem a kiesés és az is, hogy csökkent a klub költségvetése, mert ilyenkor olyan emberek veszítik el az állásokat, akiknek semmi közük nem volt a kudarchoz. Egy fotósnak, egy takarítónőnek, egy utánpótlás-edzőnek ebben semmi szerepe nem volt.
A beszélgetésben arról is szó esett, hogy Niklolics Nemanját nem búcsúztatta el a Vidi: „Bedobtuk, hogy legyen egy Legia elleni mérkőzés, de semmiféle válasz nem érkezett a felvetésre.”
Nikolics elmondta azt is, hogy részt vett az UEFA képzésén, tudatosan készült arra, hogy a jövőben sportigazgatóként dolgozzon.
– Amikor 2022-ben elmentem a Viditől, akkor írtam egy levelet Garancsi Istvánnak. Jeleztem, hogy ha már nem tartanak rám igényt a pályán, akkor kész vagyok a visszavonulásra, a foci utáni életre. Konkrét terveim voltak, mert tudatosan készültem rá, hogy fiatalokat akarok segíteni, egy olyan klubot akarok építeni, amelyben lehetőséget kapnak az utánpótlásból érkező játékosok és aztán értékesítjük őket. Pár napra rá azt mondták, hogy nem számítanak rám, nem hosszabbítanak szerződést velem. A levelemre nem érkezett válasz. Nagyon nehéz volt ezt feldolgozni. Az első pár hónapban el is vesztem kicsit. Mondtam is a menedzseremnek, hogy csak augusztus végére találjon nekem csapatot. Nem bántam meg, hogy ezen a ponton nem vonultam vissza, mert ekkor is elmentem a falig. Elmentem még Törökországba és Ciprusra, de oda már nem jött velem a családom. Azt éreztem, hogy apuka akarok lenni és nem focista. Feltettem a kérdést, hogy kell-e még bizonyítanom. A válaszom az volt, hogy nem. Jelentkeztem egy UEFA képzésre, amely egy felsőfokú diplomát ad és a volt válogatott labdarúgók két év alatt elvégezhették. Üzleti és sport oldalról hallgattunk előadásokat különböző országokban. Nulláról akartam felépíteni magam, de azért húsz év alatt futballoztam öt országban és sok kapcsolatra tettem szert, ezek száma az iskola alatt csak növekedett. Kiléptem a komfortzónából, tanultam, képeztem magam, félretettem az egót és tudtam azt, hogy szép pályafutás van mögöttem, de mint sportvezető az elején vagyok. Nagyon összetett feladatra készítettek fel.
Az egykori játékos elmondta, hogy a diplomamunkája egy olyan magyar klub felépítéséről szólt, amely üzleti alapon működik és a játékoseladásokból tartja el magát.
A teljes beszélgetés
