Váratlan edzőváltás volt a héten a másodosztályban. A Kozármisleny irányítását Szanyó Károly vette át, aki legutóbb a Vasas kispadján ült. A fiatal szakember a vele készült interjúban beszélt az új lehetőségről, a cselek és fineszes megoldások nélküli meccsekről, a hozzánk érkező légiósokról és az amerikai tapasztalatokról.

Tizenöt és fél hónapja távoztál a Vasastól, azóta nem ültél kispadon. Mennyire ért váratlanul most a felkérés?
- Eléggé, mert erre most nem számítottam. Minden nagyon gyorsan zajlott. Vasárnap felhívtak, hétfőn délelőtt már meg is állapodtunk.

Furcsa duó állt össze, hiszen Sándor Tamás egyenesen Debrecenből érkezett melléd a kispadra. Ez kinek az ötlete volt?
- Az enyém. Amikor Feleki úr megkeresett, egyetlen kitételem volt, mégpedig hogy Tamás segítőként velem érkezhessen. Nagyon örülök, hogy az első szóra jött. Azért szerettem vele együtt dolgozni, mert edzőként is ismerem az elképzeléseit, és tőle ugyanúgy távol áll a "rúgd előre, fuss utána!" stílus, ahogy tőlem is.

Mit mondtak, miért Te kellettél a Kozármislenynek?
- Erről talán a tulajdonost kellene megkérdezni, talán nyomott egy picit a latban a Vasasnál elkezdett munkám, azt a támadófutballt előtérbe helyező stílus, amire mindig próbálok törekedni, és az is, hogy köztudottan szeretek magyar fiatalokat beépíteni, egy NB II-es klubnál ez pedig fontos lehet.

Miért vagy ennyire magyar játékos-párti?
- Visszakérdezek: ki volt az utóbbi 10 évben az a kiemelkedő tudású légiós, aki az NB I-be jött? Nagyon kevesen voltak. Egyáltalán nem vagyok külföldi ellenes, ha valaki igazán extra képességű, és odateszi magát, arra én is azt mondom, jöjjön. De valljuk be, nem ez a jellemző, és attól tartok, hogy kiemelkedő légiós egy ideig még nem is fog idejönni. Ha pedig nem jobb sokkal, mint egy magyar, akkor miért tenném be őt? Akkor kapja meg a lehetőséget egy magyar fiatal, akinek elég nagy motiváció az, ha 18 évesen bíznak benne. A Vasas erre jó példa, ahol visszakaptam a játékosoktól a beléjük helyezett bizalmat, és ez azóta is töretlen a klubnál.

A Kozármisleny jelenleg a 16. helyen áll a másodosztályban, és a lehetőségeit tekintve aligha vetekedhet az NB II nagyobb klubjaival, azaz elsőre nem tűnik egy olyan helynek, amelyiktől feltétlenül elvárná az ember a bátor támadójátékot.
- Egy napja vagyok a csapattal, nyilván még nem tudtam felmérni a keretet. De egy edzés után is szembetűnő volt, hogy vannak itt nagyon ügyes, kreatív futballisták, úgyhogy szeretném követni itt is az általam elképzelt stílust, meglátjuk, rá lehet-e szabni erre a keretre is. Ez erőállapot és taktikai felkészültség kérdése is, de a cél az, hogy próbáljunk a lehetőségeinkhez mérten mi dominálni a pályán. Egyébként annak idején, amikor a Vasashoz kerültem, nem voltunk jobb helyzetben. 3 pontra álltunk az NB II kieső helyétől, majd elkezdtünk a vezetőkkel egy közös munkát, aminek a feljutás lett a vége. Annyi a különbség, hogy az angyalföldieket előtte egy ideig már figyelgettem, így tudtam, ki mire lehet képes, itt most előzetes ismeretek nélkül vágtam bele a munkába.

Nagyon sokat beszélsz a támadófutball fontosságáról. Van itthon olyan csapat az NB I-ben, akinek a játéka nagyon közel áll hozzád?
- Azt látom, hogy mindkét profi osztályban akad olyan edző, aki szeretne közönségcsalogató játékot meghonosítani - hozzáteszem, ez keretfüggő is -, de ők vannak kisebbségben. Ez szerintem hiba, mert a futballunk újragondolásának egyik alapja lenne a szemlélet megváltoztatása. Olykor eltelnek meccsek anélkül, hogy látnánk egy jó lövőcselt, vagy egy fineszes megoldást, és közben csodálkozunk, hogy egyre csak fogynak a nézők. Nem az észt akarom osztani, mert sose fogom azt mondani magamról, hogy jó edző vagyok, mert sokat és folyamatosan kell nekem is tanulnom, de az elképzeléseim igenis jók. Tudom, a futball folyton változik, és a jó védekezés is mindennek az alapja, de nagyon nem mindegy, hogy a saját kapudtól védekezel 20 méterre sündisznóállásban, vagy már az ellenfél térfelének közepén próbálsz labdát szerezni. Hiába változik a futball, egy dolog állandó: a közönségnek egyéniségek, látványos játék és gólok kellenek.

Hírlik, hogy nemrégiben Amerikában jártál, ráadásul a futball miatt.
- Valóban, meghívtak az amerikai profi liga edzői továbbképzésére. Már tavaly is felmerült, hogy kimegyek, de akkor nem fogadtam el a hívást, most viszont úgy voltam vele, hogy az én telefonom már nem fog megcsörrenni itthonról egy-egy kispad miatt, ezért kimentem egy hétre. Ott volt Raúl, Romeo Jozak, a horvát edzőképzés vezetője, Vermes Péter, és sokan mások. Egy akkora csarnokban voltunk, mint a Papp László Aréna háromszor, körülbelül 10 ezer ember volt ott a futball világából, a Southampton legendásan erős utánpótlása például egy a helyszínen felhúzott edzőpályán tartott előadást. Leginkább az egésznek az üzenete fogott meg, egy óriási feliraton az állt, a futball egy játék, de óriási üzlet is. Az egész szemléletet ez uralta, nagyon komoly céljaik vannak a saját bajnokságukat illetően. Kialakítottam néhány kapcsolatot, úgy is mondhatom, hogy a levegőben lóg néhány kinti lehetőség, viszont ez most még nem aktuális.

{div class:widget-box}{module Lájkolj minket!}{/div}Azt mondtad, hogy nem vártad már, hogy megcsörrenjen a telefonod idén télen. Hogy élted meg, hogy amióta a Vasastól menesztettek, nem volt munkád?
- Érdekes volt, mert a Vasasnál egy hétfői napon délelőtt 11 órakor köszöntünk el egymástól. Egy óra múlva már megcsörrent a telefonom, az NB II-ből hívtak, hogy menjek oda dolgozni. Így indult a karrierem állás nélküli edzőként, ehhez képest azóta most dolgozhatok ismét újra. Érdeklődés folyamatosan volt irántam, de szerződéskötésig végül nem jutottunk el. Úgy voltam már vele, hogy ez is egy ilyen időszak lesz, és bevallom, egy picit nehezen éltem meg, hogy nem akadt olyan csapat januárban, amelyik mindenképp velem akart volna dolgozni. Aztán esett be a semmiből a kozármislenyiek hívása.

Ha már a Vasas szóba került. A csapat még veled jutott fel, viszont egy visszafogottabb rajt után elköszöntek tőled. Azóta viszont az angyalföldiek már a bajnoki címre hajtanak. Őszintén: ezt ilyenkor hogy éled meg? Némi irigységgel vagy büszkeséggel?
- Egyértelműen az utóbbi. Nincs bennem semmi irigység, nagyon büszke vagyok a játékosokra, sokukkal még együtt kezdtük el a közös munkát.

MOKÁNY LAJOS

Tedd okostelefonod főképernyőjére a csakfoci.hu-t - kattints ide!