Még Magyarországon?
- Egyelőre itt vagyok és maradok is, valószínűleg még pár hétig. Intéznem kell az ügyeimet, lakás, iskola, satöbbi. De nem is tudnék egyelőre hazamenni, hiszen nincsenek repülőjáratok Portugáliába.
Néhány napja jelentette be a Szeged, hogy megválik Öntől és Dobos Barna lett az új vezetőedző. Csalódás volt ez Önnek vagy számított már erre a korábbi, sikertelen egyeztetések után?
- Nézze, mint mindenhol, itt is egy projektként gondoltam a munkámra, amely az NB III-ban kezdődött, egy olyan feljutással, amelyre senki nem fogadott volna. Amikor átvettem a csapatot, kilencpontos hátrányban voltunk, de a következő 16 meccsből 14-et megnyertünk. Én, a játékosok és a püspök úr hitt ebben a sikerben igazán, de végül megoldottuk, feljutottunk.
Az NB II-ben építettünk egy stabil csapatot a mezőny második legkisebb, legrosszabb költségvetéséből. Nálunk csak a Vác gazdálkodott kevesebb pénzből tudomásom szerint.
A végül 12. helyezésünkkel is megelőztünk olyan csapatot, amelynek nálunk háromszor nagyobb büdzséje volt...egy éves hosszabbítást tettek elém, bizonyos feltételekkel, amelyek egy részét el is fogadtam volna, de én akartam eldönteni, kiket igazolunk. Ebben viszont nem tudtunk megegyezni. Amikor aztán bejelentették, hogy mennem kell, picit meglepődtem, hiszen a leállás alatt is keményen dolgoztunk, és az otthoni edzések koordinálását is szinte egyedül kellett végeznem. Aztán a találkozónkon megmondták, hogy az utódom is megvan már, amit én elfogadtam, ilyen a futball, minden nagyon gyorsan változik. Nem fogom telesírni a sajtót emiatt.
Mi volt a tényleges ok a háttérben? Anyagilag nem tudtak megegyezni vagy nem volt elégedett a vezetés a munkájával? Vagy a bajnokság félbeszakadása? Maradt volna, ha van folytatás?
- A járvány miatt kialakult helyzet és a maradásom/távozásom között nincs összefüggés.
Persze Nyilván nehezebb lett volna elküldeni engem is, ha végigmegy a bajnokság és mondjuk a 6-7. helyen vagy esetleg a TOP 5-ben végzünk. Annyit elmondhatok, hogy vannak olyan elvek és morális értékek az életemben, amelyeken nem vagyok hajlandó változtatni, ezekről nem vagyok hajlandó alkudozni. Emiatt is mondtam nemet a szerződéshosszabbításra, ugyanis voltak olyan elemek, amelyeket nem fogadhattam el.
A pénzen nem múlt semmi, a fizetésem nem is nagyon változott volna, de számomra nem is ez volt a lényeg, sokkal inkább a szerződés hossza, arra sem bólinthattam rá. Pedig az ismert körülmények, a stadionváltás, az új otthon mellett sok egyéb tényezővel is megküzdöttem a stábommal együtt az itt eltöltött időm alatt, megfordult például a csapatnál összesen 73 játékos is alig másfél év alatt...ennek ellenére jobbára jól dolgoztunk, és a játékosokat nem is tudom hibáztatni a néhány rosszabb eredmény miatt sem. Azokért mindig az edző vagy épp a klub a felelős.
A szurkolók is elköszöntek tőle
A tréner az Ultras Szeged tagjaival jó viszonyt ápolt, a szurkolók pedig egy közel 1 órás találkozón köszöntek el tőle, a találkozó végén pedig az eddigi vezetőedző egy sálat is kapott ajándékba, illetve közös fotó is készült - írja a szegedma.hu.
Milyen viszonyban váltak el a klubvezetéssel, Kiss-Rigó László elnökkel vagy épp Adem Kapic sportigazgatóval?
- Őszintén szólva Adem Kapiccsal a járvány magyarországi kitörése óta nem beszéltünk, nem voltunk kapcsolatban. De nincs bennem harag senki iránt. Vannak helyzetek, amikor a felek nem értenek egyet, és akkor külön utakon folytatják. Én két évre akartam még aláírni, ők egyet mondtak, de feltételekkel. Amelyeket nem fogadhattam el. Én megdolgoztam eddig is a fizetésemért, mindent beleadtam a szegedi munkámba. A püspök úrról viszont csak jókat mondhatok, egy nagyon pozitív, futballszerető ember. Vannak tanácsadói, akikre hallgat, viszont én ezzel együtt is csak a legjobbakat mondhatom róla. A mostani, de több volt játékosommal - olyanokkal is, akiket én küldtem el esetleg Szegedről - viszont jó viszonyban maradtam, sokan azt mondták, hogy mély nyomott hagyott bennünk a közösen elvégzett munkánk.
És köszönöm Szegednek, a városnak, amely befogadott, köszönöm az itteni embereknek, a zöldségestől a szurkolókon át az újságírókig. nagyon jól éreztem itt magam.
Összességében büszke vagyok, hogy itt lehettem, biztos, hogy továbbra is a Szeged szurkolója maradok. Amelynek szerintem lesz majd oka az örömre.
Ahogy mondtam, a második legkisebb költségvetésünk volt ebben az idényben, de a következő szezonban a Szegedé lesz a második legnagyobb büdzsé az NB II-es mezőnyben.
Van esély rá, hogy a magyar fociban maradjon? Voltak esetleg ilyen megkeresései már?
- Hivatalosan nem történt semmi. Beszélgettem itteni és külföldi klubbal is, de hivatalosan nem egyeztettünk egyszer sem, megkeresést vagy ajánlatot nem kaptam. A járványügyi helyzet egyébként is lelassított mindent a futballban is, nagyon bizonytalan a jövő a játékosok és az edzők számára is. Most emiatt olyan időket élünk, hogy ami ma igaz, az holnap már nem. Egyelőre annyi biztos, hogy itt maradok Magyarországon még egy ideig, aztán meglátjuk, hogyan tovább, lehet akár Portugália vagy más európai ország is a cél. Elsősorban vezetőedzőként dolgoznék tovább, de számomra ennél is fontosabb, hogy maga a projekt, a feladat olyan legyen, amiért érdemes dolgozni.
DUDÁS GÁBOR
