Már télen felmerült, hogy aláírhatsz a Honvédhoz, aztán hétfőn vált hivatalossá a szerződtetésed. Mikor dőlt el a sorsod?
- Így van, már télen elkezdődtek a beszélgetések, és megtaláltuk a közös hangot, Mezőkövesden pedig nem hosszabbítottuk meg a nyáron lejáró szerződésem. Profi játékos vagyok, el tudtam választani a Honvéd és a Mezőkövesd szereplését a bajnokságban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem követtem figyelemmel a Honvédot. Nem tagadom, izgultam, amikor a kiesés ellen harcolt a csapat, végül bentmaradt az élvonalban. Volt egy-két érdeklődő a Honvédon kívül is, de a karrierem szempontjából a legjobb döntést hoztam.
Ha az elmúlt két szezont nézzük, a Mezőkövesd mindkétszer a Honvéd előtt végzett a bajnokságban. Miért döntöttél mégis a váltás mellett?
- Szerintem hosszú távon, nagy ívben kell gondolkodni. Óriási potenciál van a Honvédban, Horváth Ferenc vezetésével egy nagyon jó edzői stáb irányítja az együttest. Válogatott és rutinos játékosok elegye alkotja a keretet. Sajnos az elmúlt szezon kisiklás volt a kispestieknek, ami bárkivel előfordulhat. Ezt el kell felejteni, ez már a múlt, az új szezonban mindenki tiszta lappal indul. A Mezőkövesddel is dobogóért küzdöttünk, aztán másfél-két hónap múlva az utolsó helyen kullogtunk a következő bajnokságban. Nincs kőbe vésve, hogyha az előző szezonban jól teljesítettél, a következőben is ugyanúgy fogsz. Büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen nagy múltú klub felfigyelt rám, motiváló, hogy itt játszhatok.
Horváth Ferenc személyében egy más habitusú edzővel fogsz dolgozni, mint Pintér Attila volt.
- Horváth Ferenccel még nem dolgoztam együtt, azonban csupa jó dolgokat hallottam róla. Nagyon várom már vele a közös munkát. Ami Pintér Attilát illeti: a Fradi elleni meccs utáni nyilatkozata ellenére korrektül el tudtunk válni. Sokat köszönhetek neki, hiszen már januárban jeleztem felé, máshol folytatom, mégis végigvédtem a bajnokságot. Megtehette volna, hogy letesz a második csapatba és megszívat. Ehelyett játszottam, amihez az is kellett, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, amivel kiérdemeljem a bizalmát.
Az említett mérkőzés után rendkívül indulatosan nyilatkozott rólad...
- Az ilyen dolgok benne vannak a futballban. Nyerni akart, ahogy én is. Négyszemközt megbeszéltük a történteket, ami nekem sokat jelentett.
Viszont az utóbbi két évben rendre kiemelkedő teljesítményt nyújtottál az NB I-ben. Megfordult a fejedben a válogatottság?
- Szerencsére már lejátszottam 86 meccset az élvonalban. Ugyanúgy motiváló számomra is, ha csak egy válogatott összetartásra is meghívót kapnék. Pontosan annyira lebeg a szemem előtt a válogatottság, mint amikor az NB III-ban játszottam és NB I-es kapus akartam lenni.
Sokan elsiklanak afelett, hogy a Fradiban nevelkedtél. Miért nem volt esélyed ott megragadni?
- Nagyon éretlen, 17 és fél éves voltam, amikor felkerültem a felnőttek közé. Annak idején jogosan döntöttek úgy, hogy nem számítanak rám, így abban az időben az NB III-ban szereplő Dunaharasztihoz kerültem.
Az elején azt hittem, minden fenékig tejfel lesz, enyém lesz a világ, mert a Fradiból jöttem és olyan válogatott játékosokkal edzettem együtt, mint Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Ferenczi István és még sokan másokkal. Be kellett látnom, ez így nem fog működni.
Nagyon nehéz volt a felnőttfutballba belekóstolni, ami a későbbiekben az előnyöm és a hátrányom is lett. Később kerültem a futball körforgásába. Stabilan az NB III-ban védtem, bajnokságot nyertem, emellett ezüst- és bronzérmes lettem a csapattal, többek közt ennek is köszönhető, hogy most itt tartok.
Későn érő típus vagy?
- Sajnos az NB II-ből kevésszer nyúlnak NB III-as kapusokhoz, ám ekkor jött a Zalaegerszeg mentőöve. Sosem voltam rossz képességű kapus, csak nem kaptam meg a lehetőséget. Nem jutott abból a szerencséből, hogy 21 évesen meglát valaki, azonnal belém szeret és odavisz egy NB I-es csapathoz, ahol kiáll mellettem. A futball sokkal nehezebb része jutott nekem, ám ezért egyáltalán nem vagyok bosszús! Hálával tartozom a kiismerhetetlen sorsnak.
Említetted a ZTE-t, ahol kezdőként egyik napról a másikra kiszorultál a csapatból...
- Nem hosszabbítottam meg a szerződésemet, ezért kikerültem a csapatból. Túléltem, de elcserélném ezt a nehéz utat a könnyebbre, mert a hétköznapokban idegőrlő tudott lenni. Szerencsére a magánéletemre nem hatottak ki ezek a dolgok. Az élettársam is jól kezeli a dolgokat, mindenben támogat, így a körülményekhez képest a ZTE-nél történt időszakot nagyon jól tudtuk lereagálni, kommunikálni. Sokat köszönhetek neki, megtanultam értékelni az életben azt, amim van.
Éspedig?
Sosem szégyelltem, de amikor vakvágányon volt a pályafutásom, edzés mellett elmentem dolgozni. 2014 májusában a legjobb barátom és kapusedzőm, Vasvári Zoltán segítségével egy kerti bútor áruházban dolgoztunk együtt. Grillsütőket szereltünk össze, nyáron az árukat csomagoltuk ki a kartondobozokból.
Alkalmi munka volt, azonban látták rajtam, hogy nyitott vagyok rá. Ennek köszönhetően három nappal később főállásban raktárosként számítottak volna rám. Szoktam is mondani: aki éhes, az ne válogasson. Hiába kaptam fizetést az NB III-ban, mégsem volt olyan jövedelmező, hogy normális életszínvonalat tudjak fenntartani. Jól jött ez a kiegészítés, nincs mit ezen szégyenkeznem. Édesapám autószerelő, kocsik között nőttem fel, egyáltalán nem volt degradáló, hogy kétkezi munkát végezzek a foci mellett. A meccsek utáni szabadnapjaimon mindig lementem Jászberénybe, vele együtt mentem dolgozni. Csakhogy az élet nagy rendező: a raktáros állásajánlat után három-négy héttel később felhívott Végh Gábor, a ZTE tulajdonosa, és közölte velem, szeretne leigazolni. A többi már történelem.
Sosem vágytál a fényűző, csillogó életmódra?
- Egész életemben kőkeményen megdolgoztam mindenért, nem éltem nagy lábon. De kérdem én: ki ne szeretne jobb autót, házat? Mostanra családapaként azt tartom a legfontosabbnak, hogy a családom és a gyermekem élete könnyebb legyen, ne legyen gondunk a jövőben. Pozitív hatással volt rám, hogy később kerültem az NB I-be, hiszen a tinédzserkori lázadásomat javamra tudtam fordítani.
Király Gábornak a szürke mackó nadrágja vált védjegyévé. Neked a szakállad lesz?
- Igazából sosem tettem fel fogadásra a szakállamat, pedig páran pedzegették. Idén lesz 10. éve, hogy megvan a szakállam. Nem tervezem, hogy megszabadulok tőle (nevet).
Milyen célokat fogalmaztál meg a Honvéddal?
- A legfontosabb, hogy a csapat jól szerepeljen, és ha ehhez hozzá tudok tenni a teljesítményemmel, akkor elégedett leszek. Szívből remélem, hogy a sikereknek én is részese lehetek ebben a fogaskerékben. Rajtam nem fog múlni!
LENKÓ PATRIK
