I. félidő:

"Nem mindig a pénz számít"

Az elmúlt 1-2 évben nagyon jó százalékban váltak be az új igazolások a Fradinál. Korábban ez nem mindig volt így. Mi változott a játékoskiválasztásban? Mennyi a te szereped ebben?

– Azt, hogy a múltban milyen szempontok alapján igazolt a Ferencváros, nem tudom megítélni - kezdte Hajnal Tamás a csakfoci.hu-nak. -  Két éve segítem sportmenedzserként a klubot, erről az időszakról érdemes beszélni. Tudjuk azt, hogy milyen játékstílusba illeszkedő játékosokat keresünk. Ennek megfelelően kialakítjuk a játékosprofilokat, alaposan feltérképezzük a kiszemelteket, és működik az élő és a videós scoutingolás is. Minél több adatot gyűjtünk össze, hogy ezáltal is minimalizáljuk a hibalehetőségeket. Ez egy intenzív, állandó munkát igényel és az egész folyamat rajtam keresztül fut végig. A döntést természetesen közösen hozzuk meg az elnök úrral és a menedzsmenttel.

Mi miatt vonzóbb ma egy külföldi játékosnak a Fradi, mint a Partizan Beograd, a Dinamo Zagreb vagy az orosz bajnokság? Mindháromra volt példa, Tokmac, Civic, illetve Kovacevic esetében.

– A Ferencváros eljutott arra a szintre, hogy olyan játékosokat igazol, akik meghatározó szerepet töltenek be a csapatuknál, ebből adódóan pedig nem mi vagyunk az egyetlen kérőik. Ilyen esetekben nagyon fontos a megfelelő emberi kapcsolat kialakítása. Elmondom a játékosnak, hogy mi mit tudunk nyújtani neki, milyen lehetőségei lehetnek nálunk a karrierje további építésének szempontjából. Ugyanakkor az is fontos, hogy én is le tudjam szűrni, ő mit akar, mennyire motivált, milyen céljai vannak.

Nem mindig a pénz számít azonban elsősorban, fontos az időzítés, a megfelelő jövőkép vázolása és a klub infrastruktúrája is.

Mi a tapasztalatod, mivel tudod leginkább meggyőzni a játékosokat, hogy a Ferencváros mellett döntsenek?

– Az őszinteség a legfontosabb és megértetni velük, hogy itt lehetőségük van komoly sikereket elérni, bajnoki címeket nyerni, nemzetközi kupasorozatban szerepelni. Nem mindenki számára ugyanaz a prioritás, van aki ezek miatt választ minket, van aki a családja miatt vagy esetleg azért, mert innen könnyebben bekerülhet hazája válogatottjába. Amikor pedig már itt van egy játékos, bízunk benne, támogatjuk, segítjük a beilleszkedését, ami nem mindig megy zökkenőmentesen, hiszen egy új közeget, új kultúrát és új edzői felfogást kell megismernie.

"Emberi szempontból volt csalódás Petrjak döntése"

Hány olyan légiósa van most a Fradinak, aki 1-2 év múlva topbajnokságban játszhat?

– Pontos számot most nem tudok mondani, de jónéhány ilyen játékosunk van. Bízom benne, hogy segíteni tudjuk őket a topbajnokságba vezető úton. Több tényezőn múlik, hogy ez kinek sikerülhet és kinek nem. Sok helyen egyre lejjebb viszik az igazolásoknál az életkort, ezért például egy harminchoz közeli játékosnak nehezebb dolga lehet, mint egy fiatalabbnak. Természetesen minden esetben a játékos tudja magának kivívni, hogy még magasabb szintre kerülhessen.

Ki az, aki a legnagyobb csalódást okozta a légiósok közül?

– Mindig előfordul egy-egy olyan eset, hogy a legnagyobb körültekintés ellenére leigazolt játékos mégsem válik be. Ez változó okok miatt történhet, például nem tud megfelelően beilleszkedni a közegbe, nem stimmel számára az atmoszféra. Biztosan nálunk is volt ilyen.

Persze, nem lehet mindenki kezdőember, de ott van például Skvarka esete, aki csereként beállva szerzett fontos gólokat.

Petrjak elvesztése mélyütés volt a Fradinak, amit te is nehezen éltél meg akkor. Most viszont úgy tűnik, nem volt kár érte és nem hiányzik a csapatból. Mit gondolsz erről?

– Akkor is az volt a véleményem, hogy szakmailag tudjuk őt pótolni, hiszen Zubkov már képben volt. Emberi szempontból volt csalódás számunkra az ő döntése. Épp az Újpest elleni derbire készültünk és mondtam neki: ne foglalkozzon semmivel, csak a meccsre koncentráljon, utána majd beszélünk a folytatásról. Ehhez képest a meccs előtt megjelent, hogy elfogadta a Fehérvár ajánlatát.

Megérett már ez a Fradi a BL-csoportkörre?

– Az Európa Liga csoportkörébe való jutás is egy nagy teljesítmény. A Bajnokok Ligája pedig már egy elit liga, a kiemelkedő költségvetéssel rendelkező csapatok számára. Mindent megteszünk, hogy be tudjunk kerülni a papírforma sorozatos felborításával, de a BL csoportkörébe hosszú út vezet.

Ehhez a Dinamo Zagreb ellen kell megtenni az újabb lépést. Tavaly hazai pályán simán nyertek a horvátok. Szűkült azóta az olló?

– Mi tovább erősödtünk, beváltak az igazolásaink, jól szerepeltünk az EL csoportkörében, így nemzetközi tapasztalatra is szert tettek a játékosaink, ami sokat segít a fejlődésükben.

Erős, magas játékerőt képviselő csapat a zágrábi, mi azonban hiszünk magunkban, mindent megteszünk, hogy újabb nagy lépést tegyünk a csoportkör felé.

Miben van még a Fradinak a legnagyobb lemaradása az európai középcsapatokhoz képest?

– Kubatov Gábor vezetésével nagy fejlődésen ment át a klub az elmúlt években infrastrukturális, gazdasági és játékospolitikai téren egyaránt. Nem látok már nagy lemaradást, sőt, kijelenthető, hogy felzárkóztunk az európai középmezőnyhöz.

Mennyire utópisztikus gondolat az ma, hogy a Fradiban túlsúlyban legyenek a magyar játékosok?

– Mi is szeretnénk, hogy minél több magyar játékos legyen a Ferencvárosban. Ha azonban a nemzetközi focit nézzük, nem kritérium a hazai futballisták szerepeltetése.

Nálunk óriási az eredménykényszer, hiszen a sikerei alapján ítélik meg a klubot. Ebből kifolyólag pedig nem könnyű beépíteni mondjuk a saját nevelésű fiataljainkat. Természetesen mindenkinek megadjuk a lehetőséget, aki tehetsége alapján rászolgált, és bízunk benne, hogy több magyar játékos is lehet majd a keretünkben.

16 évesen kikerültél Németországba. Ma mit javasolnál egy tehetséges 16 évesnek: mennie kell vagy maradjon itthon?

– Mindenkinek saját magának kell a helyzetét felmérnie és felelős döntést hozni. Nincs két egyforma eset. Engem annak idején több klub is megkeresett és érezhető volt, hogy engem akarnak. Ha valakit viszont csak azért vinnének, hogy egy legyen a sok közül a tömegben, akkor nem javasolnám a váltást. Az biztos, hogy egy fiatal számára nagyon kemény a kinti élet, nem vezet egyenes út a nagy karrier felé. Ha nem tiszta körülmények közé kerülne valaki, akkor jobb itt maradni, ha viszont a légiós létet választja, akkor teljes hittel és odaadással kell csinálni.

A „nagy csapat” már nagyon jól néz ki, az utánpótlás még kevésbé. Ott mik a legfontosabb teendők?

– Sokat léptünk előre ezen a téren is. Hiteles szakemberek dolgoznak nálunk, akik biztosítják a fiatalok számára a fejlődés lehetőségét. Az akadémiák között nagy harc van a fiatalokért, ha pedig megszerzel valakit, itt kell tudni tartani, hiszen már sokan 15-16 évesen külföldi lehetőségben gondolkodnak. Kovács Patrik például egy topkategóriás tehetségünk volt, profi szerződést ajánlottunk neki, de a családjával úgy döntöttek, hogy külföldre igazol. Ahogy a légiósoknál, úgy a fiataloknál is egy pozitív jövőképet kell tudnunk vázolni. Elindítottuk például az NB III-as csapatunkat, hogy zökkenőmentesebb legyen az átmenet a felnőtt csapathoz, sok esetben a fiatalok már az NB I-esekkel edzenek. Nem elég azonban csak a tehetség, elszántság, kitartás és jó adag szorgalom is szükséges ahhoz, hogy valaki feljebb tudjon lépni. Palásthy Norbival és Máté Csaba kollégámmal sok esetben beszélgetünk szülőkkel, gyerekekkel és elmondjuk nekik azokat a lehetőségeket, amelyeket a Ferencváros tud kínálni. Úgy érezzük, hogy már nem csak a felnőtt csapatunk, de az utánpótlásunk is egyre vonzóbb.

II. félidő:

"Rosszat biztos nem mondana rám Klopp"

Pár éve azt nyilatkoztad, hogy az NB I nem készít fel a komoly külföldi karrierre. Változott-e a helyzet azóta?

– Javul az NB I színvonala, sőt, az NB II-é is. Ma már egyre több a maghatározó és kiemelkedő légiós is. Elsősorban azonban a klubok szakmai munkáján múlik, hogy minél modernebb, korszerűbb játékfilozófiát tudjanak alkalmazni a csapatok. Mi az utánpótlásban is arra törekszünk, hogy a labdarúgóink aktívak legyenek, mi diktáljuk a játékot, ne várjunk az ellenfél hibájára, hanem kikényszerítsük azt. Az NB I-es mérkőzések színvonala és irama is sokat változott. A motorikus mozgások, a gyorsaság és a futóteljesítmény terén már elérjük a nemzetközi meccsek színvonalát.

Jó döntést hozott Szoboszlai Dominik, hogy maradt a Salzburgban?

– A Salzburg egy nagyon komoly klub, ahol komoly szakmai munka folyik. Dominik jó helyen van és ha a fejlődése töretlen marad, eljön majd a pillanat, amikor topbajnokságba igazolhat. Sokat fejlődött az elmúlt időszakban, a fizikai és a technikai képességei is kimagaslóak, ráadásul rendelkezik egy egészséges önbizalommal, ami elengedhetetlen a profi világban. Megvan benne a potenciál, hogy Európa-klasszissá váljon. Rajta kívül azonban Sallai Rolandot is megemlíteném, aki ugyan pár évvel idősebb, de jó úton halad, mindketten nagy értékei lehetnek a magyar futballnak.

Ha felhívnánk Jürgen Kloppot és megkérnénk, hogy mondjon 2 mondatot Hajnal Tamásról, szerinted mit mondana?

– Rosszat biztos nem mondana rám. Majdnem három évig volt az edzőm Dortmundban, nagy megtiszteltetés volt vele dolgozni. Akkor is jó volt a viszonyunk és most is az. Heti szinten ugyan nem beszélünk, de abban már korábban megállapodtunk, ha véget ér a járvány, kimegyek hozzá Liverpoolba tanulmányútra.

"Egyelőre én vagyok az egyetlen magyar, aki..."

Hogy dolgoztad fel, hogy 2016-ban kimaradtál az Eb-csapatból?

– Abban az évben sokszor sérüléssel küszködtem, nem voltam tökéletes állapotban. Éppen ezért nem volt egyértelmű, hogy ott kell legyek az utazó keretben. Elfogadtam a döntést és szurkoltam a csapatnak mindenféle rossz érzés nélkül.

A szövetségi kapitányok közül ki volt rád a legnagyobb hatással?

– Lothar Matthäusnál debütáltam, köszönettel tartozom neki, hogy elindította a válogatott karrieremet. Egy világsztár labdarúgóról beszélünk, akinek megvolt a kisugárzása. Sokat tett azért, hogy a magyar labdarúgás pozitív irányba induljon el. Mindenkivel jó volt azonban a viszonyom, bíztak bennem, számítottak rám, ezt bizonyítja, hogy sok esetben én viselhettem a kapitányi karszalagot.

Csak Bozsik Péter nem hívott be, azóta vele (is) szakkommentátorkodsz az M4-en. Milyen a viszonyotok?

– Nem magyarázta meg soha, hogy miért nem számolt velem, én pedig nem kérdeztem azóta sem. Az ő kapitányi időszaka elég rövidre sikeredett, utána pedig ismét visszakerültem a válogatottba. Az a rövid kihagyás nem okozott törést a karrieremben. Jó viszonyban vagyunk.

Az egyik legjobb hazai szakkommentátornak tartanak. Neked ezen a téren ki a példaképed?

– Most már nem dolgozik szakkommentátorként, de Matthias Sammer nagyon tetszett ebben a szerepkörben. A szakmai tudása és az elán, ahogy beleélte magát a mondandójába, ahogy megértette a szurkolókkal az összefüggéseket, nagyon egyedi volt. Sokszor nézek angol vagy német nyelvű közvetítéseket, és a szakértők ma már fontos részei a mérkőzéseknek. Ha időm engedi, szívesen elfogadom az M4 Sport invitálását, de a ferencvárosi munkám miatt erre egyre kevesebb alkalommal van lehetőségem. Ilyenkor mindig alaposan felkészülök, próbálom a saját stílusomat adni és nem hasonlítani senkire.

Tavaly elvégeztél egy nagyon komoly UEFA-képzést. Állítólag többszörös túljelentkezés volt, már a felvételinél sokan kihullottak. Amikor elkezdted, még játékos voltál. Mit tudsz kamatoztatni a Fradi sportmenedzsereként az ott tanultakból?

– Egyelőre én vagyok az egyetlen magyar, aki elvégezte a kurzust. Játékosként a mókuskerékben magamra összpontosítottam, hogy minél jobban felkészüljek az edzésekre, a mérkőzésekre, nem ismertem megfelelően a labdarúgást körülvevő szférát. Ezért is volt nagyon jó ez a képzés, hiszen alapos tudást sajátíthattam el a futball különböző szakterületeivel kapcsolatban, mint például a marketing, a stadionüzemeltetés. Én azonban első sorban mindig a szakmára összpontosítok, arra, ami a pályán és annyak környezetében történik. Nem csak tudást, hanem kapcsolati tőkét is szereztem, ami nekem és a Ferencvárosnak is segítség.

Azt mondtad, hogy a korábbi csapataid nagy részével folyamatos kapcsolatban vagy. El tudod képzelni, hogy egyszer egy Bundesliga-klubnál legyél vezető?

– Örülök és megtiszteltetés, hogy a Fradinál ilyen komoly beosztásban dolgozhatom. Természetesen előfordulhat, hogy egyszer majd kipróbálom magam külföldön, de ez függ a feladatkörtől és a felelősség mértékétől is. A Ferencvárosnál azonnal a mélyvízbe ugorhattam, így az itt szerzett tapasztalatok értékesebbek, mintha egy külföldi klubnál egy kevésbé felelősségteljes pozícióban dolgoznék.

A Németországban nevelkedett és a német sajtón szocializálódott játékosok, edzők szeretnek sokszor nyersen és nyíltan fogalmazni. (pl. Dárdai Pál, Thomas Doll, Petry Zsolt) Te sokkal visszafogottabb vagy ebből a szempontból. Ez egyéni habitus kérdése vagy figyelsz erre?

– Meggyőződésem, hogy ez egyénfüggő. Németországban is az volt a benyomásom, hogy az edzők, vezetők többsége meggondolja, hogy mit nyilatkozzon és a klub imidzsére vigyázva nyilvánulnak meg. Dárdai Pali habitusa például a személyiségéből fakad, ha Pécsen élte volna le az életét, ő akkor is ilyen lenne. Én mindig figyelek rá, hogy megfontolt legyek a nyilatkozataimban, de célba érjenek azok az információk, amiket közölni szeretnék.

PRIVACSEK ANDRÁS

TOVÁBBI EXKLUZÍV HÍREKÉRT KÖVESD A CSAKFOCI.HU-T A FACEBOOKON IS: