Sigér Dávid, a Ferencváros magyar válogatott középpályása nemrégiben töltötte be a 30. életévét, ennek apropójából a Fradi TV vele együtt végigvette vele az életének fontos állomásait - többek között a téglási kezdetekről, a balmazi hullámvasútról, a ferencvárosi kiteljesedésről is beszélt a zöld-fehérek játékosa.
Téglás
- A családom és a családi ház jut az eszembe erről. Nem beszélve az általános iskolai emlékekről, az ott kialakult barátságokról, haverokról, osztálytársakról, futballtársakról, akik csapattársaim voltak gyermekként. Nagyon sok tornán vettünk részt, és már feltűnő volt, hogyha focizol, akkor milyen élményekre lehet szert tenni, és kiemelhet az átlagból. Rengeteget fociztunk az utcán, udvaron, a házban. Volt, hogy édesanyáméknak komoly fejfájást okoztunk, mert ezt-azt összetörtünk a lakásban.
Debrecen
- Tégláson voltam először igazolt labdarúgó, ott volt először versenyengedélyem. Hét évesen kezdtem el focizni, utána egy-két éven belül, amikor a debreceni korosztályos csapattal játszottunk több tornán is, jött a felkérés, mi lenne, ha oda is járnék edzésre. A szüleim párhuzamosan Téglással, oda is elkezdtek edzésre hordani. Egy-két évig így ment, utána pedig már csak a Debrecen volt nekem, mint utánpótlás. Ott jártam végig a szamárlétrát, teljesen az NB II-es fiókcsapatig.
Létavértes
- Nagyszerű közeg volt ott is. Elértünk olyan eredményeket is, amelyek az akkori elvárásokhoz képest kimagasló volt, hiszen bronzérmesek lettünk. Felnőtt bajnokságban akkor végeztem először dobogón. Érdekes, hogy egy összetartó brigád volt, kialakultak olyan szokásaink, amit csak szerintem kisebb környezetben lehetett létrehozni. Profi szinten ezek kicsit elvesznek.
Mezőkövesd
- Különleges két évet töltöttem el Mezőkövesden. Az első két év várakozáson felül, álomszerűen alakult. Kezdődött azzal, hogy bekerültem a kezdőbe, jöttek a győzelmek. Hatból hat győzelemmel kezdtünk. A vezetőségnek is feltűnt, hogy első helyen van a csapat, gondolták, "na srácok, meg kell nyerni a bajnokságot és feljutni". Nagyon nagy részt vállaltam ebből, főleg ősszel, mert addig tudtam játszani. Sajnos az utolsó forduló előtt egy hétközi edzésen elszakadt a térdszalagom és félévig nem játszhattam. Utána egy évre kölcsönbe kerültem egy NB I-es csapathoz, és következett a Balmazújváros.
Balmazújváros
- Balmaz volt az a hely, ahol négy évet töltöttem el. Sokkal több élmény, sokkal több mindent sikert átélni. Azért is éreztem jól magam, mert megkaptam azokat a játékperceket, amire szükségem volt, és nagyon akartam játszani. A csapattal együtt én is fejlődtem. Egyre jobban fejlődtünk az évek során, és a harmadik év már azt hozta, hogy feljutottunk az NB I-be. Sajnos ez nem párosult olyan sikerrel, amiért elindultunk az élvonalban. Utólag érdekes lehet, hogyha sikerült volna a bennmaradás, akkor lehet, most nem lennék Fradi-játékos. De ezt már nem tudjuk meg.
Ferencváros
- Volt, hogy egyszer összeültünk a menedzseremmel, és kimondottan arra kértem, hogy ne beszéljen arról, hogyha van megkeresés az NB I-ből. Az akkori csapattársaknak is mondtam, hogyha valakinek van B-opciója, akkor nem elég erős A-opció, amiben hiszel, legkívánatosabb lenne. Először télen volt érdeklődés a Ferencváros részéről, azóta több hónap is eltelt. Az utolsó hetekben jött a megkeresés a Fradi részéről, amiről nem tudtam. Ahogy lefújták a meccset, a menedzserem tudta, hogy a Fradi megkeresett. Mivel látta, hogy érzek, és emberileg ismer már annyira, ezért aznap este nem hívott fel a hírrel, mert látta, hogy nagyon megviseltek a történtek. Másnap, amikor a feleségemmel úton voltunk Rómába, akkor már a reptéren hívott fel és elmondta a hírt. Körbenéztem a reptéren és mondom, miről van szó? Komolyan? Télen volt egy hasonló érzésem, hiszen akkor semmiből jött, hogy a Fradi el akar vinni. Nem is akartam elhinni. Nagyon nagy izgatottsággal töltött el, hogy mi minden várhat itt rám, vajon megállom-e a helyem és hogy tudok majd érvényesülni ebben a környezetben. Szerintem megtisztelő bárkinek, hogy ide igazolhat játékosként, és nagyon örülnek azok a szurkolók, aki azt mondhatják magukról, "igen, én Fradi-szurkoló vagyok."
Amikor ide kerültem a Fradihoz, onnantól kezdve a kimondott célommá vált, hogy bekerüljek a kezdőbe, és ha már itt bekerültem, akkor tudtam, esélyem lehet arra, hogy idővel meghívjanak a válogatottba.
Vannak olyan céljaim is, amelyek távoliak, és irreálisnak tűnnek, de ha a köztes célokat eléred, akkor majd azok is megnyílnak előtted. Számomra nagyon fontos volt ezeknek a megtervezése. Vannak olyanok is, amelyek konkrétan nem voltak felírva a bakancslistára. Arra nincs ráhatásod, hogy egy BL-sorsoláson a Barcelonát húzzák neked, vagy arra, hogy Cristiano Ronaldo idejöjjön Budapestre. Folyamatosan fejlődünk és változunk.
Szerintem az a fontos a fejlődésben és a változásban, hogy tudjuk, mik azok az értékek, amelyek igazán fontosnak, és olyan dolgokban fejlődjünk, amelyektől többek lehetünk és jobbá válhatunk.
A feleségem nagyon jó hatással volt rám. Olyan dolgokban változtam jó irányba, ami szükséges volt ahhoz, hogy a futballpályán is eredményesebb legyek. 30 évesen egy érett felnőttnek gondolom magam. A feleségemnek lenne egy kisebb ellenvetése, mert vannak olyan dolgok, amiben nem sikerül olyan döntést hozni, mint egy érett felnőtt. De vannak olyan dolgok is, amelyek nem várt extraként megvalósulnak, ezeket szeretem magamnak tudni. Ilyenek az én céljaim, amiket szeretek megvalósítani, és nem pedig másoknak megfelelni. Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy a saját elvárásaidnak tudj megfelelni, mert ezeket te támasztod magadnak, és ezeket kell beteljesíteni.
