- A Fradi balkáni játékosmegfigyelőjeként dolgozol a jövőben a Fradinál. Mi alapján választod ki a játékosokat? Hogyan zajlik majd a munka?

- Minden nap a Népligetben leszek, nekem is lesz irodám, de ott leszek a csapat körül, ez nagyon fontos volt nekem. Augusztus végétől pedig rengeteg meccsre megyünk majd a balkáni a régióban. Fiatalokat és felnőtt futballistákat egyaránt nézek. Amit először figyelni fogok, hogy milyen egy labdarúgó karaktere, van-e „szíve” a futballhoz - mondta Vladan Cukic a csakfoci.hu-nak.

A Balkán-mentalitás gyökere

- A szerbekkel kapcsolatban mindig a mentalitásukat emelik ki. Mi a különbség egy magyar és egy szerb fiatal között?

- A szerbeknél az összes korosztály nagyon erős. A fiataloknak nincs annyi pénzük, a jövőjükért küzdenek Szerbiában, Boszniában, Horvátországban egyaránt. Igaz, a gyerekek már a szerbeknél sem ugyanolyanok, mint régebben. Amikor én voltam fiatal, akkor élni is nehéz volt az országban, nemhogy sportolni. Akik most jönnek, mások, sokkal jobb helyzetben vannak. 20-30 évvel ezelőtt, 20 játékosból 17 olyan karakter volt, mint én. Most ugyanennyiből 4-5 ilyen van. Jobb az életük, a család sok mindent megad. A mentalitás sosem fog kiveszni belőlünk, balkániakból, de nem lesz ugyanolyan.  Az én generációmból mindenki karakteres, kemény az életben is. Nagyon tudunk ünnepelni, és nagyon tudunk sírni is. Ez a Balkán-mentalitás.

- A te generációdra a háború volt ilyen sajátos hatással? Hogyan emlékszel vissza azokra az időkre?

- Az én városomban nem volt konkrét háború, körülbelül 200 kilométerre tőlünk zajlott. Persze tudtunk mindenről, ami körülöttünk történik. Nálunk 1998-ban volt nagyon veszélyes a helyzet. Bombázták a városunkat. Minden este 6 óra után az emberek lementek a pincékbe. Az estét ott töltötték, aztán reggel hazamentek.

Egyszer egy kávézóban ültünk, akárcsak mint most mi, 300 méterrel mögöttem pedig egy bomba egy benzines tartályt talált telibe. Mindenki lebukott a földre, körülbelül 20-an lehettünk ott, senki sem mondott semmit, nem tudtuk, mi lesz, nem mozdultunk.

Félóráig nem is történt semmi, aztán jött egy ember, aki azt mondta, hogy nincs semmi baj.

 - Neked is kellett csatlakoznod a hadsereghez? Milyen hatással volt a pályafutásodra az akkori időszak?

- A háború júliusban véget ért, nekem szeptemberben kellett csatlakoznom a sereghez. Biztonságos területen voltunk, kaptunk fegyvert, de nem kellett lőnünk. Nem volt veszélyes, igaz, előtte láttam az elmúlt hónapokat. 9 hónapig voltam ott, ebből négyet Koszovóban. Halottakat szerencsére nem láttam, de minden mást igen, amit a háború elpusztított. Ez az időszak a karrieremre is rányomta a bélyegét. Amikor bemutatkoztam a harmadosztályban, két meccs után jött a háború, hónapokig nem futballozhattunk. Aztán pedig a hadi időszak, ahol 87 kilósra híztam. Ekkor kilenc hónapig nem rúgtam labdába. Aztán 21 évesen végre újra játszhattam, a harmadosztályban kezdtem, újra formába lendültem, és profi játékossá váltam.

- Megfordult a fejedben, hogy milyen karriered lehetett volna, ha máshol nősz fel?

- Igen, de ezzel nemcsak én voltam így. Csak az én városomban rengetegen voltak, akik nem folytatták a focit a háború után. Az 1979-es, 80-as, 81-es korosztályból egy barátom – aki Franciaországba ment - és én maradtunk, akik labdarúgók lettek.

A szerb klikk mindig veszélyesebb

- Amikor 2012-ben Magyarországra, a Kecskeméthez jöttél, mennyi időre terveztél?

- Az első szerződésem 1+1 éves volt. Gondoltam, itt leszek egy évet, aztán más országba megyek. De Kecskeméten jól ment a játék, a szurkolók szerettek, jól éreztem magam itt, így maradtam.

- Nem jössz zavarba, ha meg kell szólalnod magyarul. Mindig fontos volt neked, hogy megtanuld a nyelvünket?

- Érdekes, mert a Kecskeméten töltött időm alatt sokáig szerb edzőm volt (Szivics Tomiszláv – a szerk.). Ráadásul a csapatban öten voltunk szerbek, ezért így is beszéltünk, akkor nem is tanultam magyarul. Utána azonban kezdtem megtanulni a nyelvet, és fontos is volt nekem. Megértek mindent, de a beszédben olyan 50 százalékos vagyok. Most azonban újra nyelvtanárhoz fogok járni, hogy még jobban menjen a magyar. Ha minden rendben megy, itt fogok lakni továbbra is, a családom is itt lesz, jövőre megkapom a magyar útlevelet.

- Kecskeméten nem volt rossz hatással a csapatra a szerb klikk?

- De, néha baj volt. Szerintem ebből a Videotonnál is baj lehet. Túl sokan vannak a szerbek, és a balkániaknál ez veszélyesebb. Ha jól megy a csapatnak, akkor persze mindegy, de ha nem, akkor a kis probléma is nagyobbá válik. Nem csak itt, mindenhol máshol külföldön így van ez. Ha külföldön például van egy olyan csoport, amely nem beszél angolul, az gondot okozhat.

A legnagyobb ellenfelek: Zvezda és Újpest

- A Fradiban nagyon más típusú edzőkkel dolgozhattál. Mindenkivel jól kijöttél?

- Egész karrierem alatt csak egyszer, még Szerbiában volt problémám egy edzővel. A Fradinál Détári volt, aki odahívott, ezt sosem felejtem el neki. Ha ő nem szól, akkor nem lennék itt. Ő segített a Fradihoz, persze a klub vezetői mellett. Az a nap, amikor aláírtam a szerződésem megváltoztatta az életemet. Moniz nagyon érzelmes volt, néha túlságosan is. Amikor jött, nagyon sok minden változott az egész klubon belül. Talán túl sok játékos is jött, de keményen dolgozott. Amikor megérkezett, valami bennünk is átalakult, ennek jó hatása is volt, mert mélyen voltunk, aztán ötödikek lettünk és Ligakupát nyertünk. Ami Thomast illeti, nagyon jó edző és ember, ráadásul egy játékos az első és utolsó edzőjét sosem felejti el.

- Annak ellenére, hogy korábban már kétszer visszavonultál, Doll az előző szezonban is sokszor téged rakott a kezdőcsapatba, vagy amikor változtatni kellett, te voltál az első számú cseréje. Miben tudtál többet, mint egy fiatalabb középpályás?

-  Én pontosan átéreztem, mit jelent ez a klub. Most is vannak fiatal jó játékosok, de jó karakternek is kell lenni. Harcolni minden nap a klubért. Mindig beszélek is a fiatalokkal, és ezt mondom nekik: harcoljatok az egyesületért.

- Látsz hasonló karaktert most a Fradiban, mint amilyen te vagy?

- Meg kell találni ezeket a karaktereket. Először ezt kell nézned egy játékosban. Ha valakit szeretsz, mindent megteszel érte. Ha szeretsz egy lányt, a feleségedet, a gyerekeidet, akkor mindent megteszel értük. Ezt kell tenned a klubodért is. Ezt kell meglátni egy fiatalban. Mert ha szeretsz valakit, elhiszed, hogy bármi lehetséges. Én is csak az első derbim után tudtam meg, mi az a Ferencváros. Addig én sem voltam ezzel tisztában. Szerbiában egy-két évesen az apád vagy egy Partizan-, vagy egy Zvezda-mezt vesz neked. Nekem Partizant vett, úgyhogy a Zvezda olyan számomra, mint az Újpest.

- Ha már Újpest. Sokaknál kiverted a biztosítékot az Újpest elleni derbiken, amikor egy-egy győzelem után az ellenfél drukkereinek mutogattál.

- Tudom, mit jelent ez a meccs a szurkolóknak. A Fradi és az Újpest-drukkereknek egyaránt.

Imádtam játszani ezeken, és nyerni is. Ha pedig nyertünk, jött a teljes sötétzárlat, és egyszerűen nem tudtam, mit csinálok. Persze azt tudom, hogy néha csináltam "szar dolgokat". De ez vagyok én. Ez Cukic.

- Soha nem találtak meg ezek után az Újpest-szurkolók?

- Az Újpestet mindig is tiszteltem. A Fradi legnagyobb riválisa, és az FTC meg az Újpest az ország két legnagyobb klubja. Korábban kétszer volt olyan, hogy odajöttek Újpest-drukkerek, de csak magyaráztak nekem valami csúnyát, ez normális is. De nem féltem tőlük, nem nagyon félek semmitől az életben. Magyarországot egyébként nagyon szeretem, mindenhol jól éreztem magam, és ezen kívül soha nem volt bajom senkivel.

"Az NB I így nem sport, csak biznisz"

- A magyar futballba most kétségtelenül sok pénz áramlik. Abban az esetben azonban ez nem feltétlenül jó, ha a magyar játékosokat elkényelmesíti. Hogy látod ebből a szempontból az NB I-et?

- A külföldi országokban is sok pénz van a futballban. Ezzel nincs baj. De elsőként a futballt kell szeretned, a klubodat. Persze mindenki pénzért játszik, de minden euróért meg kell küzdened. Tisztelned kell a csapatod, amelyik fizet neked, az embereket, akik pénzt adnak a meccsekért. Nem az a lényeg, mennyit keresel, hanem a tisztelet.

- Ideális esetben ez így van, de mennyire veszélyes ez a mai játékosoknál?

- Néhány fiatal, aki felkerül az első csapathoz – és most mindegy, melyik klubról beszélünk - azonnal jó fizetést kap. Kényelmesen él, esetleg itt van Budapesten, közel van a családja. Lehet, hogy nincs igazam, de van, aki nem harcol a még több pénzért, a külföldi szerződésért.

Itt játszik az NB I-ben, de nem érdekli, hogy melyik klubban. Ha nem a Fradiban játszik, az sem baj. És folyamatosan megy a körforgás. Ha nem játszik például Mezőkövesden, majd megy másik klubba, vagy akár NB II-be, ott is jó pénz van.

- Ezen az úton továbbhaladva mennyire értesz egyet az MLSZ fiatal-szabályával?

- Az MLSZ-nek szerintem nem kellene pénzt adni azért, hogy a klubok fiatalokat játszassanak. Mindegy, hogy hány éves egy játékos, 18 vagy 36, azt kell nézned, ki a legjobb. Persze ha valaki jó, és ugyanolyan szinten van, mint egy idősebb, az normális, ha a fiatalabbat teszik be. Ez anyagilag is jobban megéri. De ha valaki nem elég jó, soha nem adnék azért pénzt, hogy játsszon. Ez így nem sport, ez így csak biznisz. Adok neked pénzt, te pedig tedd a fiatalt a kezdőbe. Tavaly a Fradin és a Videotonon kívül minden csapat tett fiatalokat a csapatba. De hol lesznek ők, ha elmúlnak 20 évesek? Majd jön megint egy fiatal, játszik két évet és eltűnik. Ha egy edzőnek van olyan tehetsége, akiben megvan minden, miért ne játszatná?

- Nagy Ádám erre jó példa lehet.

- Ádámnak nagy szerencséje is volt, hiszen amikor játszott, nagyon erős volt a Fradi, mindenki jó formában volt. De megkapta az esélyt és élt vele. A szerencse nem elég, benne megvolt a képesség, a tehetség, így tudott aztán a magyar válogatottba bekerülni, vagy kijutni az Eb-re és külföldre igazolni. Ha van egy Nagy Ádámod, miért játszatnád Cukicot?  A klubnak, a válogatottnak, az egész magyar futballnak jobb, ha ő játszik. De hol a következő Nagy Ádám?

Tehetség vagy karakter

- Sok magyar játékosra mondják, hogy technikailag jól képzett, de a mentalitás - ahogyan te fogalmazod meg, a karakter - hiányzik belőle. Láttál olyan futballistát itthon, aki sokra vihette volna, sokra vihetné, de valami egyszerűen nincs meg benne?

- Amikor a Fradiba jöttem, Holman Dávid volt ilyen. Láttam egy edzésen, azonnal tudtam, hogy jó játékos, de aztán azt is tudtam, hogy kell más is. Jó futballista, de nem elég csak a technika.

- Kiket látsz most jó mentalitású labdarúgóknak az NB I-ben?

- Jó karakter volt tavaly Zsótér a Honvédból. Mellette Prosser a Puskásból és Géresi a Videotonból. A Fradiban Csernik és Csonka is nagyon tehetséges. De ilyen volt Nagy Dominik is. Érti és érzi is a futballt, jó az első labdaérintése, dinamikus. Szerintem a következő éve még jobb lesz. Ilyen korban egy év tapasztalat rengeteget számít.

- Mi kell ahhoz, hogy ezek a játékosok magasabb szinten is megállják a helyüket?

- Elsősorban jó koncepció kell egy karrierre. Látni a Partizánnál, a Dinamo Zagrebnél, hogy egy koncepció mekkora biznisz. Itt a 17-18 éves jó játékosoknak van perspektívája, beteszik a kezdőbe őket, aztán adják el őket 15-20 millióért. Egy éve, a Partizan egyik 18 éves középső védőjére (Nikola Milenkovic - a szerk.) egy edző mondta, hogy jó játékos. Játszott egy szezont, a csapata megnyerte a bajnokságot és a kupát, volt két meccse az U19-es, aztán az U21-es válogatottban, most ment a Fiorentinába 6 millióért. Egy év után...

- Kik voltak azok a légiósok, akik az elmúlt években emelték az NB I színvonalát?

- Itt vagyok 8 éve, túl sok játékost láttam, akik jöttek, és mentek is. Öt olyan külföldi volt, akik nagyon jó képességűek voltak: a legjobb szerintem Leonardo volt, aztán Besic, néhány éve Coulibaly a Debrecenben, most Lazovic a Videotonban és Lamah még szintén a Fradiból.

- Az igaz, hogy Horváth Ferenc egyszer egy Kecskemét-Fradi után azt nyilatkozta rólad, hogy az ilyen alakokat, mint te, jobb helyeken elintézik a kocsmákban?

- Hallottam valami ilyesmiről. Emlékszem egyébként arra a meccsre. Nem tudom, mit mondott pontosan a Feri, de egyébként jó kapcsolatban vagyok vele is, szerintem jó ember.

Pintér is mondott olyat egy Fradi-Győr után, hogy Cukic gladiátor, jobb lenne, ha egy arénába mennék valakit megölni, mert minden meccsen legyilkolom az embereit. Ez az én stílusom.

Van, aki szereti, van, aki nem. Van, hogy meccs után valaki azt mondja, hogy ez így rossz, Cukic ilyen meg olyan… Az biztos, hogy a pályán nem olyan vagyok, mint az életben. Mindenki azt mondja, hogy a pályán kívül jó srác vagyok. De a pályán a testvéremet és az apámat is "megölném", csak hogy nyerjek és három pontot szerezzek. A barátaimmal sokat játszottam, mindig mondták, hogy nyugodjak meg, és kérdezték, miért rúgom meg őket, amikor a barátaim. Mondtam, hogy a meccsen nincs nyugi. Utána szívesen áthívom őket, elmehetünk bárhova, de a meccsen nem látok barátokat.

Nyerj akár 40-szeres pénzt a Fradi újabb sikerével és továbbjutásával – katt!

- Mennyire ismered az NB I-ben játszó szerbeket, például a Videotonban futballozókat? Tartjátok egymással a kapcsolatot?

- Lazoviccsal van egy kis problémánk az utolsó, Felcsúton lejátszott 4-1-es meccs óta. Lazovic is olyan karakter, mint én. Az előtt a találkozó előtt jó barátok voltunk, minden nap beszéltünk, együtt voltunk, de a meccs óta nem állunk szóba egymással.

- Azzal a találkozóval teljesen véget ért a kapcsolat közöttetek?

- Igen, befejeztük egymással, egy köszönéssel elintézzük a találkozásokat. Mindketten megharagudtunk a másikra. Volt egy szöglet, pár könyökös köztem és közte, aztán túl sokat beszéltünk egymáshoz… De mással jó a kapcsolatom, Scepoviccsal és Marko Nikoliccsal is. A Honvédban, a Debrecenben játszókkal is mind jóban vagyok.

- Azt mondtad, játékosként mindig megvoltak a céljaid. Most mi a következő lépés?

- Újra el kell kezdenem az egyetemet, amit abbahagytam korábban Szerbiában. Menedzsmentet hallgatok. Aztán amint mondtam, magyarul is jobban meg akarok tanulni. Az új szakmámban is minden nap tanulnom kell. Nem lesz könnyű első néhány hónap, de mindent meg fogok tenni a Fradiért, ha 23 órát kell dolgoznom, annyit fogok. Sosem felejtem el, hogy mit kaptam a Fraditól, a klub elnökétől és vezetőitől, és ahogy a pályán, itt is mindent bele fogok adni.

- Edzőként sosem képzelted el magad?

- Lesz most mit tennem, ráadásul egyszerre egy dologban szeretnék jól teljesíteni. Az én karakterem amúgy is veszélyes lenne edzőként. Magamra és a játékosokra nézve is.

BUDAI LÁSZLÓ