"Így visszatekintve, ez volt életem legjobb döntése"
Ritka, hogy valaki már 17 évesen edző legyen.
- A spanyol focikultúrában viszont teljesen megszokott, hogy már korán elkezdje magát akár edzőként is képzeni magát az ember. Én is kisebb gyerekekkel kezdtem el foglalkozni először, emellett amatőr szinten azért tovább fociztam. Az edzőképzésen megismert csoporttársamon keresztül kaptam először lehetőséget az Espanyol utánpótlásában, előbb segédedzőként, aztán később vezetőedző is lettem az akadémián. Egyre feljebb léptem a korosztályok tekintetében is, és a mai napig szeretek fiatal játékosokkal együtt dolgozni. Jártam közben az egyetemre is, de később úgy döntöttem, hogy profi edzőként folytatom a pályafutásomat - mondta Alberto Bosch, a Ferencváros 33 éves spanyol másodedzője a csakfoci.hu-nak.
8 évet voltál az Espanyolnál, aztán Ukrajnában, Oroszországban és most a Fradinál is edzősködhetsz. Alig 25 évesen már külföldön dolgoztál. Miért?
- Nem volt egyszerű meghozni ezt a döntést, hiszen elég fiatal voltam még, így kellett otthagynom a családomat, a barátokat. Az viszont megkönnyítette a helyzetemet, hogy egy ismerősöm ekkor már fél éve az ukrán Dniprónál dolgozott, ő hívott oda, és őszintén szólva nagy kockázat nem is volt az ottani szerepvállalásomban,
egyfajta "próbajátékra" mentem, ahonnan bármikor hazatérhettem volna. De így visszatekintve, ez volt életem legjobb döntése.
Spanyolországban nagyon nehéz az edzők dolga, nagy a konkurencia, viszont sokan nem is tudják elképzelni, hogy van futballélet az országon kívül is. Ma már elmondhatom, hogy így rengeteg olyan tapasztalattal gazdagodtam, amilyenekkel kevesen találkoznak.
A nyelvtudásod hogyan alakult az évek alatt? Ez ugye mindig eléggé változó a külföldön dolgozó edzőknél.
- Folyékonyan beszélek oroszul - ez köszönhető annak is, hogy a feleségem ukrán -, illetve angolul is, de az ukránt is megértem.
Akkor Rebrovot is. Vele hogyan kommunikáltok?
- Amikor a Dinamo Kijevnél dolgoztunk együtt, akkor oroszul beszéltünk egymással, itt, a Fradinál már jobbára angolul.
Ki volt a legjobb futballista, akivel eddig foglalkozhattál?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nyilván külön kell választani az utánpótlást és a felnőtt csapatokat is. De ezt a választ mindig próbálom kerülni, akárhányszor felmerül (nevet).
Az biztos, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy sok kitűnő labdarúgóval dolgozhattam már együtt,
hogy néhányukat sikeres pályafutáshoz segíthettem én is, akár az Espanyolnál, akár más kluboknál. De neveket nem fogok mondani (nevet)!
"A magyar utánpótlás-nevelés abban a tekintetben picit hátrányban van, hogy..."
Miért éppen téged választott Rebrov? A Dinamónál ugye már nagyon fiatalon együtt dolgozhattál vele, aztán a Fradinál is te lettél a jobbkeze.
- Rebrov a Dinamónál nagyon okosan azt az utat választotta, azt a projektet tervezte meg, hogy szorosan együttműködik az akadémiával, és próbál minél inkább a helyi utánpótlásra is támaszkodni. Ezzel a klub identitását is erősítette. Emellett akkoriban spanyol szakembereket is beépített a stábjába, engem pedig a Dnipro akadémiájáról ismert, így elhívott Kijevbe, ahol én lettem az első külföldi utánpótlás-edző, úgy érezte, a segítségére lehetek. Ráadásul beszéltem ugye oroszul is, ami megint csak mellettem szólt. Így kerültem szorosabb munkaviszonyba Szergejjel.
A Dinamónál több fiatal játékost is felvittétek az első csapathoz. A Fradinál is vannak már a keretben fiatalabbak, de meghatározó szerepet még nem kaptak. Ki az, aki erre alkalmas lehet?
- Szánthó Regő ilyen lehet, tehetséges játékos, akivel sokat dolgozunk együtt, hogy minél magasabb szinten futballozhasson. Ott van ugye Csonka vagy Csontos is, aki kaptak már szerepet az első csapatban, és szintén kitűnő adottságaik vannak. Csontos mellett szól az is, hogy két poszton, középső és bal oldali védőként is bevethető, illetve az is, hogy sosem ideges, a ZTE elleni edzőmeccsen pedig talán az eddigi legjobb produkcióját nyújtotta.
De folyamatosan nézegetjük a fiatalokat az utánpótlásból, most is velünk készül egy fiatal csatár, aki szemmel láthatóan nagyon érzi a kaput, meglátjuk, hogyan alakul majd a sorsa.
Az, hogy valaki tehetséges, az viszonylag gyorsan kiderül, nagyon fontos azonban, hogy a megfelelő fejlődés is meglegyen. Az adottság, a tehetség magában nem elég, hiába vagy például gyors, ha nem tudod, mit kezdj a labdával. Láttam nem egy ilyen példát is. És fontos, hogy a mentális felkészültség, a megfelelő személyiség is meglegyen, azon is ugyanúgy dolgozni kell, mint a fizikumon, a sebességen, az erőn vagy a technikán. És ebben az edzőkön kívül a családnak, a háttérnek is nagy szerepe van.
Mi a legnagyobb különbség egy fiatal ukrán és egy fiatal magyar között?
- A magyarok kapcsán azért elmondanám, hogy annyira nem ismerem azért az utánpótlást itt, hiszen az első csapattal foglalkozom, bár láttam jónéhány U19-es találkozót is. Annyit viszont már látok, hogy a magyar utánpótlás-nevelés abban a tekintetben picit hátrányban van, hogy
nincs egy igazi összekötő híd a felnőtt korosztály és az U19-esek között, pedig ez az a kor, amikor a játékosok még nem igazán állnak készen,
viszont szükségük lenne a minél több játéklehetőségre. Ezért is lenne fontos szerintem egy U21-es bajnokság létrehozása, különösen az olyan nagy klubok esetében, mint a Ferencváros, ahol rendkívül fontos lenne a játéklehetőség biztosítása a fiataloknak.
Ha már a hidat említetted: egy pályaedző is általában ezt a szerepet tölit be a vezetőedző és a játékosok között. Az, hogy te mindössze 33 évesen próbálsz érvényesülni, nem volt soha hátrányos a számodra?
- Szerintem nem a kor a fontos ebben az esetben, hanem az, hogy ki tudd vívni a játékosok tiszteletét a munkáddal. A kor szerintem egyébként is inkább egy mentális, egy érettségi állapot. A futballisták nem buták, látják, hogyan dolgozol, milyen a hozzáállásod, hogy képes vagy minden téren értékes munkát elvégezni, és akkor tök mindegy, hogy 17, 33, vagy bármennyi éves vagy.
"Tényleg így tűnik kívülről? Pedig nem beszéltük meg Rebrovval..."
Neked a külföldi tapasztalat vezetett az érettségedhez?
- Meg az, hogy már lassan 17 éves edzősködöm (nevet). Az, hogy ennyi ideje külföldön dolgozom, hogy ennyi különböző szintű és színvonalú bajnokságban, korosztályban is dolgozhattam, biztos, hogy segített ezen a téren. Valahogy könnyebb megérti magát a futballt is az ember, ha több kultúrát ismer.
Milyen egyébként a jó másodedző?
- Mindenek előtt meg kell értenie, mit is akar valójában a vezetőedző, mik az elvárásai, mi a futballról alkotott képe. Ha nincs kettejük között megfelelő együttműködés, akkor nem lehet eredményes a munkájuk. El kell fogadnia a pályaedzőnek, hogy mi is a pontos szerepe, hol van az ő helye a mindennapi munkában, az öltözőben, hol a helye, mi a pontos feladata, amit el kell látni, miközben más dolgokban nem lépheti át a hatáskörét.
Rebrov erős egyéniség, de a Fradi-öltözőben is megfordultak hasonló karekterű játékosok, elég Bödét vagy Lanzafamét említeni. Amikor esetleg feszültebb volt a helyzet, hogyan tudtál másoedzőként segíteni, mi ilyenkor a szereped?
- Nagy feszültség azért nem volt közöttük, konfliktusról nem is volt szó, szerintem mindannyian tisztelték a másikat. Ezekben a helyzetekben nekem is az volt a dolgom, hogy megértessem a játékossal, mit akar a vezetőedző, mert az a legrosszabb szituáció, amikor a futballista nem érti, nem tudja, vagy félreérti, hogy mit akar az edzője. Jobb minél előbb tisztázni ezeket a szituációkat, jobb, ha a játékos tudja, miért több vagy kevesebb a belé vetett bizalom, hogy hogyan tud esetleg javítani a helyzetén.
Sokszor látni, hogy a pálya mellett, esetleg hevesebben magyarázol, miközben Rebrov inkább csöndben nézi a meccset. Előre megbeszéltétek, hogy te is adhatsz utasításokat vagy egyszerűen csak "kijön" belőled a meccsen?
- Tényleg így tűnik kívülről? Pedig nem beszéltük meg Rebrovval...minden edző más és más habitusú, ott van például Unai Emery, aki végig pörög és kiabál a meccseken.
A Fradinál egy másodedző ugye mindig a lelátóról kezdi el nézni a mérkőzéseket, onnan jobb a rálátás a pályára,
aztán a szünetben elmondja Rebrovnak, mit látott fentről a csapat kapcsán. Én általában a pálya mellől segítem a munkáját, rendszeresen kérdezi a véleményemet a mérkőzések alatt, és én is szólok neki, ha esetleg olyat láttam, amit ő nem.
Te mit tanultál meg Rebrovtól leginkább az évek alatt?
- A profizmusát, az ambiciózusságát, azt, hogy mindenkivel szemben maximalista, legyen szó akár a játékosokról, akár az edzőkről. Soha nem enged ki, tudja, hogy minden egyes pillanat fontos vagy akár sorsdöntő lehet, ha nem koncentrálsz eléggé, rossz dolgok indulhatnak el.
"Álommeló? Mondjuk az Espanyolnál?"
Mennyit és miben változott azóta leginkább Rebrov, hogy együtt dolgoztok?
- Személyiségében, embereként szerintem sokat nem változott, edzőként persze másképpen dolgozik itt, mint Ukrajnában, igazodva az itteni körülményekhez. Ugye a Dinamónál teljesen hazai pályán volt, a saját klubjánál, a saját országában, más volt a terep, más volt a nyelv. De edzésmunkában, módszerekben ugyanaz az edző, akit Ukrajnában megismertem.
Neked vannak vezetőedzői ambícióid? Mi lehet a Fradi utáni következő lépcsőfok? És mi lenne az "álommeló" a számodra?
- Nincsenek ilyen irányú terveim, elégedett vagyok a jelenlegi munkámmal, szerepemmel. Álommeló? Mondjuk az Espanyolnál? Persze, az embernek vannak álmai, nagy céljai, de ahhoz keményen dolgozni is kell, hogy egyszer meg is valósuljanak azok. Anélkül nehezen fog bármi is összejönni.
A Ferencvárosról szólva: mennyi hiányzik ahhoz, hogy a Fradi eljusson a BL-csoportkörig is? Igazolni kell, szerencse kell hozzá, mi lehet az az utolsó lépés, amit meg kellene tenni?
- Tényleg az apró részleteken múlik a foci, egy-egy meccs, vagy továbbjutás kérdése. Tavaly nyáron kiderült, hogy a Dinamo Zagreb még erősebb csapat a miénknél, ezért is jutott tovább a BL-ben. De vannak apróságok, amelyekkel azért lehet kompenzálni, szűkíteni a különbségeket. Nyilván számít a játékosok minősége is, mint ahogy a tapasztalat is, mint ahogy arra is tekintettel kellett akkor lennünk, hogy a csapat összetétele, kerete sokat változott. Mi erős ellenfelekkel szemben képesek voltunk többször is kemény és egységes csapatmunkával helytállni, de a BL-csoportkörhöz is közel tudtunk azért kerülni.
Te hogy érezted, ősszel meglehetett volna a továbbjutás az EL-csoportból, vagy ennyi volt most a maximum a csapatban?
- Szerintem mindannyian gondoltunk a továbbjutásra, kell, hogy egy játékosnak, edzőnek, csapatnak legyen ilyen ambíciója.
Szergej is mindig ezt próbálja mindenkibe sulykolni: ok, elértünk valamit, büszkék lehetünk, de nem állhatunk meg itt, nem elégedhetünk meg ennyivel.
Nem tehetjük ezt meg, sem a klub, sem a szurkolók felé. Legyen szó akár a BL-ről, akár az EL-ről.
Milyen érzés volt neked egyébként visszatérni az Espanyolhoz ellenfélként?
- Eléggé különleges volt számomra ott lenni újra a stadionban, kijött a család, a barátok. És sokan ott ismerték meg egyáltalán a Ferencváros nevét.
Most, ha Spanyolországban a Fradiról beszélek, már tudják, melyik csapatról van szó. Előtte, hogy idejöttem volna, inkább csak az idősebb szurkolók voltak tisztában azzal, melyik is ez a klub.
Szerinted miért a Fradi lehet a bajnok? Miben jártok például a MOL Fehérvár előtt?
- Lehet, hogy most elsők vagyunk, de továbbra is 100 százalékon kell pörögnünk, mert egyébként nem lehet győzni.
Ha egy dolgot ki kell emelnem, akkor abban vagyunk jobbak, hogy sokkal kiegyensúlyozottabbak voltunk eddig.
Egy bajnoki versenyfutás pedig pont erről szól, az lesz az első, aki otthon és idegenben is stabilan hozza az eredményeket és a formáját.
Ha hosszú távon is kétcsapatos lesz az NB I-es bajnoki címéért folyó harc, az miért jó a magyar focinak?
- Azért nem vagyok benne biztos, hogy tényleg csak erről a két csapatról fog majd szólni a bajnoki versengés a következő években. Lehet, hogy az elmúlt egy-két idényben így volt, de ha így fejlődik tovább a Mezőkövesd, a Puskás Akadémia vagy akár a Honvéd, és tartani is tudja a szintet, akkor ott lehet majd a végelszámolásoknál, még ha a Fradinak vagy a Fehérvárnak nagyobb is talán most a rutinja ebben a versenyfutásban. De jót tenne a bajnokságnak, ha minél nagyobb és többszereplős lenne ez a csata. De azt már most is ki lehet jelenteni, hogy nekünk és a Vidinek is nagyon nehéz meccseket nyerni az NB I-ben. És bárki ellen pontokat lehet veszíteni, ahogy azt már mi is megtapasztaltuk.
DUDÁS GÁBOR
