Gera Zoltán, a Ferencváros és a magyar válogatott 38 éves középpályása - aki eddig 97-szer játszhatott magyar címeres mezben - a Népszavának nyilatkozott hosszabban a sérüléséről, a Ferencvárosról, a válogatottról és a jövőjéről is beszélve. Ebből idézünk az alábbiakban.

Mikor léphet újra pályára a Fradiban és a magyar válogatottban?

- Még nem tudom pontosan, hogy mennyi időt kell kihagynom. Elkezdtem a könnyített edzésmunkát, aztán majd meglátjuk, hogy alakul. Egyelőre külön csinálom a gyakorlatokat, nem olyan stabil még a lábam. (…) Sajnálom, hogy ezek a mérkőzések kimaradtak számomra, de ez van, ezt el kell fogadni.

Valószínűleg a jövő hónapban sem fogok tudni játszani (október elején Svájcban és Feröer-szigetek ellen lép pályára a nemzeti tizenegy – a szerk.), ám ami a legfontosabb: szeretnék még egészségesen futballozni, ameddig lehet.

Célba veszi-e Király Gábor válogatottsági rekordját?

- Nem szeretnék ezzel kapcsolatban elárulni semmit, hiszen a folytatásról még nem beszéltem a szövetségi kapitánnyal. Most az a lényeg, hogy újra egészséges legyek és tudjak játszani a Fradiban.

Miben változott az NB I a két hazai időszaka között?

- Ezt nehéz megítélni, mert az én játékstílusom és a személyiségem is más volt akkor, amikor először voltam a Ferencváros játékosa. Napjainkban sokkal több olyan külföldi játszik az NB I-ben, aki a kétezres évek elején elérhetetlen volt a magyar kluboknak, e tekintetben fejlődött az élvonal.

A színvonal és a játék minősége viszont biztosan nem változott, hiszen a nemzetközi kupákban továbbra sem szerepelünk jól. Bő másfél évtizeddel ezelőtt a ciprusi csapatokat még könnyedén legyőztük, ma már nem biztos, hogy így lenne… Látok fejlődést, de ezt meg is kell mutatni.

A visszavonulása utáni tervei:

- Az edzősködés vonzó lehetőség, de az biztos, hogy a futball körül szeretnék maradni az aktív évek után is. Hogy ez milyen formában valósul meg, az még nem dőlt el teljesen. A közeljövőben el fogom végezni az edzői licencekhez szükséges tanfolyamokat, aztán majd meglátjuk, milyen lehetőségeim lesznek. (…) Az edzői papírokat – mivel mindenhol ugyanazt tanítják –, itthon szeretném megszerezni, hiszen az anyanyelvén jobban boldogul az ember. Angliába viszont biztosan fogok menni tanulmányutakra. Jó kapcsolatban voltam a kinti klubjaimmal, más egyesületekkel is, kihasználnám a lehetőségeimet.

Mi a célja még a pályán?

- Összességében nem vagyok elégedetlen a pályafutásommal. Jó volna még egy bajnoki címet ünnepelni a Fradival, főleg, mert az lenne a harmincadik a klubnak, amely biztosan nagy élmény lenne. Szerettem volna világbajnokságon szerepelni, de ez már nem fog megadatni, úgyhogy nagy célokat már nem fogalmaznék meg magam számára. (...) Hasznos tagja akarok lenni a Fradinak, s még mindig motivál, hogy kiemelkedőt nyújtsak. Amint látom, hogy ez már nem megy, és csak erőlködöm a pályán, abbahagyom… Nem szeretném, hogy egyszer lekiabáljanak a pályáról.

TOVÁBB: A Népszava teljes interjúja itt olvasható!