Nehéz kimondani, de lezárul egy korszak a Fradiban, elmész, pontosabban hazamész Paksra. Az számított a leginkább, hogy ott van Madocsa, ott a családod, az otthonod?

– Paksról jöttem 2012-ben, Paksra megyek vissza 2019-ben – mondta a FradiMédiának Böde Dániel – Nekem csak két csapat számít, számított mindig, a Paks és a Fradi. De nem az otthonom közelsége számított leginkább, hogy a kérdésre is válaszoljak.

Akkor mi döntött?

– Az, hogy még játszani akarok, de nem negyedórákat. A kevesebb lehetőség nekem kevés. Többet érzek még magamban. Szerintem két-három évet képes leszek még első osztályú szinten teljesíteni a Paksban.

Amikor a Budapest Parkban a Fradi Fiesztán tízezren skandálták, hogy „Maradj még, Dani”, akkor sem gyengültél el?

– Dehogynem. Az nagyon megható volt. Borsódzott a hátam. A világ legjobb szurkolótábora éltetett percekig. Egyébként is elképesztően sokat köszönhetek, köszönök a szurkolóknak. De meg kell érteniük, harminckét esztendős vagyok, azt érzem, duzzadok az erőtől, játszani akarok kilencven perceket.

Felemelő nyilatkozatot adtál a Park színpadán a tévének: „Ha a szívemre hallgatok, maradok, ha az eszemre, akkor elmegyek”. Tartod még?

– Hogyne. Logikusan végiggondolva, senkinek sem jó, ha tíz-húsz perceket játszom, az engem felőrölne, a Fradi is többet érdemel, meg a magyar futball is.

A válogatottra célzol?

– Igen, hiszen ha állandóan játszom, akkor be-, vagyis visszakerülnöm is könnyebb a válogatottba. Ha úgy teljesítek, hiszem, hogy még számol velem a kapitány.

A teljes interjút ide kattintva olvashatod el!