Mint ismert, a téli átigazolási szezonban a Premier League-ben szereplő Crystal Palace-szel is szóba hozták az MLS-ből távozó Nikolics Nemanját, ám csütörtökön eldőlt, hogy a magyar támadó visszatér az NB I-be és a MOL Fehérvár FC-nél folytatja pályafutását. A 32 éves labdarúgó a közösségi oldalán egy érzelemdús posztban mesélte el, milyen gondolatok kavarogtak benne az elmúlt hetekben, és milyen célokkal tért vissza korábbi együtteséhez.
– Az elmúlt három hónapban valamiféle érzelmi hullámvasúton ültem. Eljöttem Amerikából - megnyugodtam. Aztán reménykedtem. Majd izgultam. Feszült lettem. Türelmetlen. Aggódtam, hiszen nem csak rólam volt szó, számomra a család boldogsága az elsődleges szempont. Nem bírsz aludni. Éjjel a plafont bámulod és jár az agyad. A szerződés feltételeit nézzem? Vagy a bajnokság színvonalát? A várost? A csapatot? Az iskolát, ahova be tudom íratni a gyerekeket? Az edző személyét? Nem titkolom: voltak lehetőségek. Ezért is kértem a sajtót és a szurkolókat is, hogy adjanak nekem időt, hadd ne a nyilvánosság előtt kelljen mérlegelnem az ajánlatokat. Nem akartam, hogy csapatneveket dobjanak be, hogy mások adjanak tanácsot. Ezt a döntést nekem kellett meghozni, 32 évesen, 3 gyerekes családapaként.
Nikolics emlékeztetett arra, mindig is az őszinte beszéd híve volt, és már a nyáron kijelentette, ha egyszer hazaigazol, csak a Vidibe jön, hiszen ez egy különleges kapcsolat a klub és közte: Fehérváron lett felnőtt férfi, itt alapozta meg a későbbi légióséletét.
– Nem volt kérdés, hogy a családdal Székesfehérvárra költözzünk haza, ez a mi otthonunk, itt akartunk letelepedni. És ez az én klubom. Ez az én csapatom. Ez minden, amire én vágyom. Aki ismer, tudja, hogy egy önfejű, makacs ember vagyok, akinek vannak becsípődései. Engem speciel vonzanak a címek, a rekordok. 3 országban voltam 5-ször gólkirály.
Engem az motivál, hogy a Vidivel bajnok legyek, nemzetközi kupában szerepeljek, és én legyek a klub történetének legjobb góllövője. Tartozom a fehérvári szurkolóknak.
Elképesztő erőt és inspirációt adott, hogy a távozásom után is követtek, drukkoltak - és visszavártak. De itt az összes magyar futball-szurkolót említhetném, mert azt a figyelmet, szeretetet, amit én kaptam a magyaroktól a Legiában és Chicagóban, nos, azt csak irigykedve nézték a lengyelek és az amerikaiak. Ezért nagyon hálás vagyok. Rajtam a sor, hogy megmutassam, nem volt hiábavaló a bizalmuk. Hazajöttem, motivált vagyok, túrni fogok a pályán, zakatolok, amíg bírok és örömet fogok okozni a szurkolóknak. A Vidihez tartozni egy rang, a múlt kötelez, a jelen pedig példaértékű. Én büszkén és boldogan térek ide vissza. Itt volt az orrom előtt, amire vágytam. Megkaptam. Bebizonyítom, hogy jól döntöttem!
