Egyelőre kérdés, hogy hol folytatja pályafutását Laczkó Zsolt, akinek a neve több klubnál is felmerült. Úgy tudjuk, a Videotonnal - amelynek két gólt is lőtt a szélső az idei szezonban - nagyon közel álltak a megállapodáshoz.

- Valóban eljutottunk konkrét tárgyalásig, sok mindenben megegyeztünk, mondhatjuk, hogy nagyon közel álltam ahhoz, hogy a Videotonban folytassam, de végül úgy alakult, hogy nem leszek a klub játékosa - ismerte el a játékos honlapunknak. Adódik a kérdés, ezek után mi alapján dönt majd a következő klubjáról.
- Egyértelmű a helyzet: oda megyek majd, akin azt érzem, hogy a legjobban akar. Az a célom, hogy minél előbb eldőljön, hol folytatom, amelyik klubon leginkább azt érzem, hogy mindenáron szeretne a csapatában látni, azt választom majd.

Laczkó nem titkolja, hogy a kiesés ellenére is jó emlékei maradnak a Békéscsabáról.
- A kiesést nagyon nehezen lehet feldolgozni, nehéz erről még most is beszélni, de ez megtörtént, a tabella sajnos nem hazudik a végén. Lehet ilyenkor sok szempontot elemezgetni, felhozni, de a lényeget a tabella mutatja meg. A Békéscsabáról, mint klubról azonban csak a legjobbakat mondhatom. Rengeteget fejlődött az egyesület háttere az elmúlt időszakban, a vezetőség minden dicséret megérdemel. Minden, ami a hátteret tekintve a futballhoz kell, abban látványosat lépett előre az egész klub, ebből a szempontból igenis helye volt az Előrének akár az NB I 12-es mezőnyében is. Most megvan az az alap, amire építkezve ennek a csapatnak igenis lehet esélye arra, hogy ismét visszatérjen az élvonalba.

A baloldali szélső a szezon során öt alkalommal is eredményes volt, de a korábbi válogatott játékos gólpasszokkal is hozzájárult a Békéscsaba nagy tavaszi meneteléséhez.
- A magam teljesítményére külön nem szeretnék kitérni, nekem a csapat összteljesítménye a fontos. Végig úgy voltam vele, hogy igenis bentmaradhatunk, ennek szellemében próbáltam mindent megtenni, a pályán és a pályán kívül is. Aki igényelte, annak próbáltam segíteni, mint ahogy fiatalon én is örültem annak, ha valaki próbált tanácsokkal ellátni. Volt, aki ezeket megfogadta, és jó volt látni, amikor valakin látszódni kezdődtek a fejlődés jelei. Természetesen akadt ellenpélda is, volt, aki a többszöri tanács ellenére sem fogadta el a más játékosok meglátásait, ilyen is van. Egyébként nem hegyezném ezt ki a rutinos és fiatal játékosokra, hiszen szerintem az a normális, ha egymást próbáljuk segíteni, nekem például van arra igényem, hogyha valaki kívülről esetleg tanáccsal tud szolgálni, amivel fejlődhetek, akkor azt mondja is el. Ahogy az egész csapatnak, úgy nekem is a tavasz is jobban sikerült, mentálisan sokat változtam én is tavaszra, az ősz kellett a beilleszkedéshez. Úgy érzem, ahogy korábban a Kecskemétnek, most a Békéscsabának is sokat köszönhetek, mert bíztak bennem, igaz, próbáltam is ezt viszonozni. Nem szeretném, ha ezt bárki is félreértené, de nyilvánvalóan más azt kezelni játékosként, ha bajnoki címre hajtasz, mintha mondjuk a kiesés ellen harcoló csapatban. Mindkettőnek van előnye és hátránya is, utóbbi főleg az, hogy ilyen helyzetben végleg "elveszhet" egy játékos. Láttunk már erre példát, hogy valaki egy gyengébben rangsorolt klubban elveszítette a motivációját, nem volt képes megújulni. Velem szerencsére nem ez történt, az elmúlt két év kellett ahhoz, hogy Kecskeméten és Békéscsabán megfelelően újjá építsem magam.